60+ Médiaműhely: Két keréken szabadon, avagy korlátok közé szorítva

Igen, mától így próbálok élni! Hazajöttem a kórházból, itt vagyok! - mondta és elkezdett mesélni.
Tudja felkészítettek erre az életre, de egy csomó mindenről nem beszéltek. Nem szóltak arról, hogy hiába lakom a földszinten, nem tudok itthonról kimozdulni, mert a kapuig lépcső vezet. Oda nem tehetek rámpát, mert a társasház lakóit zavarja. Szerintük elcsúfítja a lépcsőházat. Séta gyanánt marad ez a pár méter itt az ajtó előtt.

Szívesen segítek, ha úgy gondolja!
Köszönöm, mert tudja egyedül élek, nincs aki, bevásároljon, a házhoz szállítás meg drága.
Megbeszéltük, hogy amiben tudok, segítek, hiszen én naponta szabadon járok-kelek.

Elbúcsúzva Bélától elgondolkodtam, hogy mennyi korlátot jelent az a tény, hogy kerekesszékben él tovább.
Vajon, hogy megy el egy moziba, színházba vagy étterembe? Környékünkön csak olyan jármű közlekedik, amire nem tud felszállni. A legtöbb üzlet, hipermarket elérhetetlen a számára. Könyvtár is alig van ahova gond nélkül bejut. Próbáltak már kerekesszékkel egy nagyáruház pénztárához beállni? A körzeti orvosi rendelők is elérhetetlenek, mert ha a bejáratot meg is lehet közelítenie, akkor a rendelő ajtaján már nem tud bemenni, mert keskeny az ajtó.

Ahogy ezeket végiggondolom, én is elszomorodom. Megértem a Béla arcán átfutó keserű mosolyt.
Tényleg, hogy fogja ezt feldolgozni! Eddigi, mozgalmas életét meglehetősen korlátok közé szorította a betegsége. Teljesen magára maradt, barátai messze laknak. Arra, hogy segítséget vegyen igénybe hosszú távon nincs lehetősége.

Merészet gondolva, - Béla szemével - körülnéztem, mit tapasztalok én. Hát nem volt szívderítő az eredmény!
Alig akad olyan tömegközlekedési jármű, ami alkalmas a kerekesszékkel való utazásra. (Van néhány, de azok nem erre közlekednek.) A metrók sem alkalmasak erre a célra.
Van pár hivatal, ahova könnyen bejut, mert ott a hasonló körülmények között élők is fontosak. A lakóközösségek viselkedése is felháborító! Találomra benéztem pár épületbe és megkérdeztem az ott élőket. Lesújtó tapasztalatokkal távoztam! A rámpa ellen majdnem mindenhol elzárkóztak. (Pedig ez a kisgyerekes családok babakocsis közlekedését is nagyban segítené!)

Többnapos "tanulmányutam" végén elszomorodva számoltam be tapasztalataimról Bélának, aki meglepődött azon, hogy mire vállalkoztam.
Megspórolhatta volna magának ezt!- mondta. Tudja, mert a "rehabon" beszélgetve sorstársaival hasonló, de még elszomorítóbb tapasztalatokkal lett "gazdagabb".

Nem akartam mondani Bélának, hogy nem bántam meg ezt a "tanulmányi kirándulást". Sok tapasztalatot és emberi közönyt "gyűjtöttem be" Újbudán. Gondolom más kerületekben, városokban is hasonló a helyzet. Sokat kell még tenni a sokat emlegetett "Esélyegyenlőségi törvény" háza táján. Főleg, a fejekben!

(sztorma) - 60+ Médiaműhely (2009. 07. 22.)