Kerületünk

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
Közétkeztetés Szociális támogatások E-ügyintézés
  |  
A+   A-
  |  
Akadálymentes nézet
  |  
november 17. vasárnap, Hortenzia, Gergő

Albertfalva

Albertfalva (németül Sachsenfeld) Budapest XI. kerületének egyik városrésze, 1950 előtt önálló nagyközség volt.

 

Albertfalva

 Fekvése

Határai a Kondorosi út a Solt utcától, Duna folyam, Hosszúréti-patak, a Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonal, Solt utca a Kondorosi útig. Területe: 3,05 km2. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Helytörténet

 

Az ókortól a 19. század elejéig

Az albertfalvai római katonai tábor és település alaprajza

Ezen a helyén állott a római légió egyik tábora, melynek neve nem ismert. Ami bizonyos, hogy ezt az első albertfalvi római katonai tábort a Kr. u. 70-es évek elején építették fel. A tábor területe 166×190 méter, mely tulajdonképpen egy palánkszerkezetű erőd volt, ami körül két védőárok húzódott. Ezt a Dunától keletre élő szarmaták égették fel valamikor a Kr. u. 90-es évek elején. A tábort később helyreállították, a Kr. u. 2. század közepe táján pedig egy nagyobb alapterületű kőerődöt emeltek, aminek kiterjedése 186 × 210 méter volt, és az előzőhöz hasonlóan kéttős árokkal vettek körbe. Nagy Tibor régész tárta fel eme kőtábor főbb építményeit (parancsnoki épület, principia, táborkapuk) ásatásai során. Az erődöt, mely a markomann háborúk alatt megsérült, a Kr. u. 2. század vége taján újjáépítették, ám a szarmaták Kr. u. 259/260. évi betörése után már nem állították helyre. A tábor ezentúl katonai funkciót már nem látott el.

A középkorban ugyanitt kialakult egy templomos település ami a török időkben elpusztult.

A ráckevei uradalom 1766-ban nászajándékként került Mária Krisztina főhercegnő birtokába, majd halála után férje, Albert Kázmér szász–tescheni herceg örökölte, aki királyi helytartóként működött Magyarországon.

 

Albertfalvára 1817-ben még mint a császári és királyi ráckevei uradalomhoz tartozó pusztaként hivatkoznak. Georch Illés, az uradalom prefektusa 1819. március 1-jén jelentette meg azt a hirdetést, melyben a promontori zsellértelep bővítéseként a Fehérvár felé menő út két oldalán, 384 négyszögöles területen, szabályos elrendezésben ötven házhelyet jelölnek ki a zsellérek számára. A népesség főként a közelben található német helységekből illetve a szomszédos Budáról és Pestről települt ide.

 

Az új települést először Lerchenfeldnek (Pacsirtaföldnek) hívták, ugyanis a Pacsirta-dűlőben jött létre. A parcellázást követően a császárné iránti tisztelet jeléül Theresienfeld, később a betelepülő szászok után a Sachsenfeld (Szászföld) nevet kapta, erről már 1825-ből is van említés. A korábbi birtokos, Albert herceg emlékére az Albertdorf (Albertfalu), majd 1822-ben a mai Albertfalva nevet kapta.

Az anyakönyvezés 1823-ban indult. A település első iskolája 1828-ban kezdte meg a működését, az egytantermes épület a mai Albertfalvi Cérnázógyár helyén állt. Emlékét a gyár épületének falán tábla őrzi.

 

Az Önálló Albertfalva

Albertfalvi Múzeum

Albertfalva az 1820-as években szakadt el Promontortól, attól kezdve önálló község volt. Az 1838-as árvíz elpusztította a zsellérházakat, de a régi telken újjáépítették azokat.

1856-ban a lakosság 299 fő volt, a falu területe 54 holdat tett ki. 1864-ben Albertfalva még csak egyetlen utcából állt, ekkor 20 hold szántóföld tartozott hozzá, lakosainak száma ekkor 340 fő volt, akik közül mindegyik a római katolikus vallást gyakorolta. Keleten a Duna melletti földek Donau Acker, a nyugatra eső földeket pedig Friedhof Ackernek hívták az egykoron ott található temető után, mely a mai Hunyadi János út mellett állt.[3]

 

A századforduló környékétől immár kelet-nyugati irányban is terjeszkedni kezdett. 1900-ban már óvodát létesítettek, 1904-ben a Dél-Budai HÉV közlekedés is megindult, 1910-ben villanyvilágítással szerelték fel a községet, 1915-ben pedig a vízvezetéket is lefektették.

 

1929-ben épült fel az egyszintes sorházakból álló OTI-telep[4] (avagy tisztviselőtelep, a Fegyvernek utca - Építész utca - Karcag utca - Vegyész utca által határolt terület). Itt található a Gyékényes utca 45-47. szám alatt az Albertfalvi Közösségi Ház, mely 2000 óta működik és számos kulturális rendezvénynek ad otthont.[5]

 

1929-30-ban készült el a mai Don Bosco Katolikus Általános Iskola földszintes hat tantermes épülete, melyet később kibővítettek. (1992-ig az épület a Petőfi Sándor Általános Iskolához tartozott.)

 

A népesség rohamos növekedésének következtében felmerült a község egyházigazgatási és lelkipásztori önállósítása, így Albertfalva 1933-tól önálló lelkészség lett.[6]

 

A Kismarty-Lechner Jenő tervei szerint és Felsőszöllősi Szöllőssy Imre vezetésével épült római katolikus Szent Mihály Plébániatemplomot 1941.október 5-én szentelte fel Shvoy Lajos székesfehérvári püspök. Albertfalva egyetlen temploma 1949-ben kapta meg a plébániai rangot.

 

Az első és a második világháborúban elesettek száma 30 fő. Emléküket a mai Cérnázógyár (Fehérvári út 219.) falán álló 1941-ben emelt mészkő-márvány emléktábla őrzi, mely Vass Viktor alkotása. A 30-ból 6 név utólag lett felvésve rá.

 

Budapest Részeként

A települést 1950. január 1-jével csatolták Budapesthez, ekkor szűnt meg Albertfalva önállósága is, mely 131 évig tartott.

1950-ben új lakótelep építése kezdődött meg a Fehérvári út - Vegyész utca - Karcag utca - Mezőkövesd utca által határolt területen. Itt volt az akkoriban közlekedő 10-es busz végállomása is ("Albertfalva új lakótelep" megállóhely). 1955. december 5-én nyílt meg az új nyolc tantermes iskola a Mezőkövesd utcában. Ma a Szent Benedek Tehetségfejlesztő Iskolaközpont nevet viseli.

1973-ban, a régi főutca házainak lebontásával párhuzamosan kezdetét vette az új panel-lakótelepek épülése, amelyek 1978-ra készültek el. 1979-ben új panelépületet kapott a Petőfi Sándor Általános Iskola, majd 1981-ben egy újabb, 8 tantermes kis panelépülettel bővült ki. 1987-88-ra elkészült az Albertfalvi Piac épülete is. Benne manapság hazai zöldség- és gyümölcstermelők továbbá néhány ruhaárus kínálja portékáit. 1988-ban nyitották meg a kondorosi úti uszodát, mely 1997-ben Nyéki Imre úszó nevét vette fel.

2004-ben nyitotta meg kapuit az Albertfalva és Budafok határán épült Savoya Park bevásárlóközpont, ekkor hosszabbították meg a 18-as villamos viszonylatát is. A járat korábban csak az Albertfalvi kitérő megállóhelyig járt.

Az elmúlt években újabb lakóparkok létesítése miatt lebontásra került számos régi, romos lakóház, az egykori községháza (mai Fehérvári út 182. sz. helyén), melyben később iskola majd a Geológiai Technikum működött, 2007-2008-ban pedig az egykori Budalakk Festékgyár (Fehérvári út 211.) épülete is.

 

A népesség alakulása

Év Lélekszám
1851

170
1856 299
1864 340
1877 400
1880 380
1890 592
1900 791
1910 1120
1920 2000
1933 3331
1948 4500
1995 14334

 

Ipar 

1819-ben alakult meg az Albertfalvi Iparos Céh. 1854-ben 53 iparos mestert találunk Albertfalván, ekkortájt kezdte meg működését az Asztalos Céh is. 1886-ban megalapították az Ipartestületet, melynek elnöki tisztjét Mahunka Alajos töltötte be. Az asztalosipar ekkorra már európahírűvé nőtt ki magát.

 

Albertfalván működött 1914 és 1926 között az Első Magyar Repülőgépgyár, mely szárazföldi és vízi repülőtérrel is rendelkezett. A gyár épületei még ma is állnak, az egyik szerelőcsarnok falán 1994-ben emléktáblát helyeztek el.

 

A 20. században jelentős fellendülést élt meg a község, számos új gyár létesült és kezdte meg termelését.[7] Azonban ezek az egységek a század végére részint megszűntek, részben pedig átalakultak.

 

Kultúra

A 20. század elején Albertfalva dinamikus fejlődésének és a fellendülő kulturális életnek szerves részét képezték az önszerveződő egyesületek, klubok, egyletek, körök, melyeket a helyi lakosok alakítottak (Cserkészegyesület, Katolikus Lányok Országos Szövetsége, Árpád kör). A lakosság minden évben nagy izgalommal várta a bált, melynek rendszerint a bálteremmel is rendelkező Grabsits vendéglő adott helyet, ezt azonban 1960-as években bezártak, később lebontottak.

 

Egészen az 1970-es évek elejéig meghatározó eseménynek számított a minden év szeptember 29-ét követő vasárnapon tartott Szent Mihály napi búcsú, melyen jelen voltak a vásárfiát árulók, a mutatványosok, valamint a cukorkások is. A lakosság jórésze egykoron gyakorta látogatta ezt az rendezvényt. Idővel a régi családi házak és az egykori főutca bontásával egyidejűleg a kulturális események iránt is alábbhagyott az érdeklődés.

 

Az utóbbi időben az Albertfalvi Polgári Kör és az Albertfalvi Keresztény Társas Kör próbálja feleleveníteni az egykori rendezvények hangulatát.

 

Közlekedés

A városrészt több BKV autóbusz- (7-es, 33-as, 114-es, 133E, 213-as, 214-es, 233E) és villamosjárat (18-as, 41-es, 47-es) is érinti, valamint vasútállomással is rendelkezik (Albertfalva) a MÁV balatoni (30a) vonalán. 2012-ben az állomás épületét és a régi bakterházat is lebontották, új, akadálymentesített megállóhely került kiépítésre, ami 2013-ra készült el.

 

Híres emberek

 

Itt születtek

 • Mahunka Imre, császári, királyi, udvari bútorgyáros és nemzetgyűlési képviselő (1859. október 28.)

 • Botos Lajos, mezőgazdasági mérnök, közgazdász (1922. július 18.)

 • Kőszegi Ákos, Jászai Mari-díjas színpadi- és szinkronszínész (1960. szeptember 23.)

 

Itt élt

  • Kada Lajos (1924-2001) érsek életének utolsó évében lakott Albertfalván.

 

Itt hunyt el

 

Jegyzetek

 

Források