Az első helyezett Dr. Kaposiné Thury Katalin lett.
Saját versével lett második - az egyetlen nagyapa - Körömi Ferenc.
B. Haraszin Erzsébet meseíró szintén saját meséjét mondta el a gyerekeknek - varázsló mókuskája a harmadik helyhez segítette.
Közönségdíjas lett Apai Béláné dr. Albertfalváról, a zsűri különdíját Kovács Sándorné bogácsi mesélő vehette át, akit palóc népviseletében körülvettek, megcsodáltak a résztvevők: gyerekek és szülők egyaránt.
Ez alkalommal nem óvodában folyt a mesélés, hanem a közösségi ház színháztermében fogadták a vendégeket: a kíváncsi gyerekeket nagy macis szőnyeg várta, a versenyzők virágcsokros asztalhoz ülhettek - sokan mégis a macis szőnyeget választották, közelebb a legkisebbekhez -, a felnőtt érdeklődők, szülők, ismerősök félkörívben helyezkedtek el. A hangulat családias volt a gyerekektől, unokáktól.
A háromtagú zsűri megosztotta a feladatokat: Szesztay András - az önkormányzat képviselője, a Kulturális Bizottság elnöke - nyitotta meg a rendezvényt, Rudas Róbertné - mesemondó, közönségdíjas óvónő - méltatta a Mesélj Nagyi! programot.
S miről szóltak a mesék?
Volt itt minden: Gőgös Kata vendégségben mackóéknál, az oroszlán és a kisegér viszonya, megjelent egy állatkerti és egy szabadon élő víziló, megismertük Frici kutyát, hallhattunk a bolondos legénykéről, aki király lesz. Elképzelhettük a bizánci császár kapuját Botond vitéz tette után. Bemutatkozott Nagyi és Fannika, megtudtuk Kisbence titkát, és kinevethettük róka komát, aki elszalasztotta a kakasvacsorát. Ámulhattunk a varázsló mókuska tettén és utoljára megtanulhattuk, hogy többet ér a családi béke egy zsák mogyoróval, mint a gazdagság. Talán nem véletlen, hogy ez lett a közönségdíjas mese-mesélő!
A mesemondás végén Köllő Miklós, pantomimművész, koreográfus és rendező - az egykori Dominó Pantomim Együttes létrehozója, jelenleg az őrmezei Tarka Színpad vezetője - értékelte szakmai szemmel a mesélők előadását. Nem akárhogyan - személyenként kiemelte a produkció pozitív elemeit, felhívta a figyelmet a javítható esetleges hibákra - és nagy empátiával további versenyzésre, alkotásra ösztönözte a nagyikat. Jó volt hallgatni ezt a mindenre kiterjedő értékelést, amelynek a végkicsengése is biztató volt, mert azt üzente: szükség van a nagyszülőkre, szükség van a mesemondásra.
Fontos, hogy az idősek-fiatalok találkozzanak, megmerítkezzenek az életkorokat összekapcsoló érzéshullámokban - legalább a mesék világának tengerében -, és ezáltal programot adott a mesélőknek a jövőre is. Ki kell lépni a sokszor kényszerű orvos-beteg-sirámokból, lehet hasznosan tölteni az időt úgy, hogy másnak is örömet szerzünk - például mesélünk a kicsiknek, az óvodásoknak. Ezáltal mi is mások, többek leszünk - jó érzés, hogy tudunk még adni.
A díjakon kívül a résztvevők Nemes Lídia által tervezett emléklapot és virágot kaptak, és a közösségi ház vezetősége, - Nagy Zsuzsanna igazgatónő, Kaposvári Mária rendezvényszervező és munkatársaik - megvendégelték a résztvevőket. Nemcsak fehér, terített asztallal, hanem jó szóval, érdeklődő beszélgetéssel. Mert nekünk, Arany János szavaival élve, kik az életet már megjártuk - sokszor a beszélgetés is szép ajándék. Az odafigyelés, a hallgatás, a megértés, a hozzánkfordulás - a bennünket kimozdító, hasznos programok. A mese után ez a kedves ráadás.
Kedves Albertfalvi Közösségi Házbeliek - a Nagyik nevében köszönjük a ráadást!
