A testünket irányító agyfunkciók nem tesznek különbséget az okkal nevetés vagy a késztetett nevetés között - tehát az irányított gyakorlatokkal létrehozott, kiváltott kacagás ugyanúgy gyógyít, mintha vicces történeteket hallgatnánk.
Én is szeretek nevetni - ha vicceket nem is tudok megjegyezni, hálás vagyok a megnevettetésért. Így kíváncsian óvakodtam be a 60+ Programközpontba, hogy én is kipróbáljam a "vicc nélküli" kacagást a Hahotajóga klubban.
Ezen a napon a teremben csak nők várakoztak Biczók Benjámin klubvezetőre, aki - a névhez tartva magát -, mosolyogva érkezett. Nem volt sok bevezető szöveg, elméletnek mindössze annyi, hogy az okos bal agyféltekénket átprogramozzuk jobbra, hogy a testen belül elinduljanak a fiatalító funkciók.
Nosza, körben séta, nagy levegőt beszívunk - az ablakot kinyitjuk -, majd nyújtózkodás közben kifújás. Teljes légcsere, pangó levegő ne terhelje a tüdőnket - majd buzdító taps: ho-ho, ha-ha-ha. Erre a felhívásra a haladó "kacagók" már nevetgélni kezdtek.
Azután jött az arcmasszázs - mi tagadás, humoros percekkel alapoztuk meg az arcizmok munkába állítását! A fülcimpák dörzsölésénél már mindenki fülígérő szájjal mosolygott, pedig most jött a java: pótlandó az érintés-hiányunkat, körbejárva masszíroztuk az előttünk lévő hátát, majd ellenkezőleg, visszakaptuk a gyakorlatot! Aztán egy nagy fordulattal ledobtuk középre a rosszat - majd kinevettük. Takarodjon innen!
Miután megtörtént a nagytakarítás, körbenállva megfogtuk egymás kezét, bal lent, jobb fölül - hagytuk, hogy áramoljon az energia, ami által „egy banda lettünk”! Ezt egy légzőgyakorlat követte, majd az energiákat egymásra spriccelve, szabadon járkálva, bemutatkoztunk a többieknek, mozdulat-gesztusokkal. Fontos feladat volt, hogy nézzünk egymás szemébe az átadásnál! Többszörös tapssal és nagyon jó! - felkiáltással erősítettük meg az udvarias köszöntésből adódó jó érzéseket.
Ismét légzőgyakorlat következett, majd önbizalom-növelő járásgyakorlatok, a résztvevők mozgásos játéka és a dicséretek már mind kacagásba fulladtak - mintha egy kicsit felhőtlen gyerekkorunk tért volna vissza, legalábbis a mókás tánclépések ezt közvetítették.
Nem is tévedtem sokat, mert ezután jött az elefánt-járás: a kiselefánt mozgatja az ormányát! Jaj, de vicces! Ezt követte a pingvinjárás - egy sereg kacagó pingvin mórikálta magát - s utána a szöveg: Nagyon jó, nagyon jó, igen! Tényleg jó volt - ezt már az önfeledt kacagás is jelezte.
A foglalkozásvezető elégedett volt velünk: kezdenek csillogni a szemek, azaz elindult a szervezet belső funkciója, termelődik a "jóérzés". Pihenésképpen most programozás következett: egészséges vagyok, okos vagyok, bölcs vagyok, kinek mi tetszik, majd szupernagyi vagyok, karcsú vagyok - közben nagy kaccantások innen-onnan.
Ezt a pozitív énkép-megerősítés követte - a kétsoros vonal között egyenként elvonultunk, ki milyen járást választott -, a többiek pedig megtapsolták, többszöri "nagyon jó!" felkiáltással. A következő körbesétánál átéltük, hogy a lottón ötös találatunk van, majd azt, hogy több embernek volt és keveset fizet. Azután a postás pénzt hoz, euróban - ha ezt tudná a szomszéd, az unoka - nagy kacagások körben.
A közös, befejező játék az érintészuhany volt: ebből mindenki kapott. Kellett is energia, mert a befejező meditációs percekben - egymás kezét fogva, csukott szemmel koncentrálva -, testünk kritikus helyére küldtük a gyógyító energiát, vagy az érzelmi kamránkat töltöttük fel. Befejezésként megerősítettük a foglalkozás gyakorlatainak lényegét: nagyon jó, nagyon jó...
Igen. Tanúsíthatom, hogy testileg-lelkileg felfrissülve és mosolyogva búcsúztunk egymástól. Köszönjük a szervezőknek a "hahotázók nevében" ezt a valóban különleges, fiatalító és ingyenes gyógyszert!
Ha még nem próbálta, jöjjön, kacagjon velünk!
A Hahotajóga megvídámítja az életünk!
|
|
|
február 23. vasárnap,
Alfréd
