Gyerekektől és kíváncsiskodóktól kísérve vonultak el a Gárdonyi tér felé, hogy helyet adjanak az újabb látványosságnak - 10 óra után megérkezett az 1900-as évek elején, pontosabban 1914-ben készült, és 1984-ig szolgálatban lévő sárga villamos.
Addigra már egy kis csapat - a múlt század első évtizedeinek divatját utánzó öltözékben -, hívta fel magára a figyelmet: hölgyek és urak, kalapban, kesztyűben, legyezővel, hosszú ruhákban, cipellőkben igyekeztek felszállni a nosztalgia villamosra. Mi több, még korabeli villamosjegyet is osztogattak, amelyet stílszerűen - a kalauzbácsi ellenőrzött! Majd a villamos - csöngetve egy picit - elindult az ünneplőkkel a tér felé.
S a városlakók nagy örömére, egész nap közlekedett a Deák tér és a Bartók Béla úti remíz között. Én még láttam jönni a Fehérvári út felől is! Csupa mosolygós emberrel a fedélzetén!
A Gárdonyi téren már vidám hangulatot keltettek a rézfúvósok, majd átadták helyüket az egyéb műsorszámoknak.
Dr. Hoffmann Tamás polgármester megnyitója után Oravecz György zongoraművész nyitányát hallhatták a nézők - Művészetek apoteózisa címmel.
S hogy a művészetek se hiányozzanak, ezután a Bartók Béla út 34 sz. alatt megnyílott a Kép-Tár-Lat, a Vál-Völgyi Művészeti Alkotóház kiállítása: festmények, kisplasztikák, fotók. (Ezt a kiállítást még szombaton 13 óráig megtekinthetik az érdeklődők!)
Ezután gyorsan peregtek a műsorszámok: bemutatkoztak a városközpont galériái, volt irodalmi szerencsekerék, a gyerekeknek Vitéz László bábműsor, meghallgathattuk az erre az alkalomra időzített Karinthy csokoládétorta receptjét, amit utána igaziból meg is kóstoltunk! Nagyon finom!
Mindenkinek ajánlom - receptjét megtalálják az augusztus 29-én megjelent Újbuda újságban.
A kóstolgatás után a Vurstli-cirkusz produkcióját, majd a Vadrózsák néptáncegyüttes műsorát élvezhettük.
A vidámságot, kacagást, mókát a Tarka Színpad művészei biztosították, majd Zerkovitz Béla dalait idézték fel az albertfalvi Opera Stúdió művészei.
A rendezvény zárása után - ha elég kitartóak voltunk -, Donizetti Rita című vígoperájának (ősbemutató!) megtekintésével fejezhettük be az ünneplést.
S hogy a kicsinyek se unatkozzanak, volt perecdobó verseny, kintornás, karikatúra képtárlat és lehetett nézelődni, beszélgetni a szökőkút körül.
Az augusztus végi szokatlan hőség ellenére folyamatosan jöttek, maradtak, cserélődtek a nézők.
Az ő nevükben is köszöni az ünnepi, kulturális ínyencségeket egy jól szórakozó néző:
|
|
|
|
|
