A műsor felépítése a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, a zenés bevezetőt az írónővel folytatott beszélgetés követte. Schäffer Erzsébet történeteket ír. Ami furcsa az egészben, hogy ezek megtörtént, igaz történetek. Nem szalagcímes sztorikat, szenzációs eseményeket, hanem valami emberit. Annyira emberit, hogy egy pillanatig se unatkozzunk. Kicsi, rövid epizódok, főképp utazásokról, "véletlen" találkozásokról, kínos, váratlan vagy éppen elszállt helyzetekről. Ami közös bennük, hogy Erzsébet mindig ott van, katalizátorként, résztvevő megfigyelőként, néha belenyúl és kiprovokálja a történéseket, vagy inkább csak egyszerűen hagyja, hogy történjen, aminek történnie kell. Ami pedig történik, azok a kis csodák, ami mellett naponta elmegyünk, és legfeljebb közhelyekben tudunk róluk beszélni, ha egyáltalán felismerjük őket. A csoda hétköznapiságának felszabadító üzenetét hozta a termet zsúfolásig megtöltő nézőközönségének az Őrmezei Közösségi Házba. Akik azon túl, hogy beszélgettek az előadóval, dedikáláson is részt vehettek. A házigazda, Morus Szent Tamás Egyesület számára ez a fajta különleges, beszélgetésre ösztönző rendezvény nem újdonság. Idén 11. alkalommal szervezték meg az összejövetelt, amelyet ezúttal is agapéval zártak.
|
|
|
|
|
