Ken egyike annak a négy idős önkéntesnek, akik Észak-Nyugat Anglia kulturális nagyköveteiként októberben Budapestre érkeztek. Szakmáját tekintve mérnök menedzser, nyugdíjasként kezdett irodalmat hallgatni a Lancasteri Egyetemen. Ő avat be minket a Tóvidék által ihletett irodalmi alkotásokba, de megtudjuk tőle azt is, ki volt a házasember Coleridge nagy szerelme, akinek a - nem publikálásra szánt - úti leveleket írta. Csak egy született angol szájából hangozhat ilyen szépen Thomas Gray dallamos verse. (Az előadás angol nyelvű, de a szervezők természetesen gondoskodtak tolmácsolásról.)
A Budapesti Művelődési Központ (BMK) zsúfolásig telt klubtermében Tina veszi át a szót. A könnyűzenéről természetesen nem csak beszél, sorra csendülnek fel a magyar füleknek ismeretlen, vagy éppen ismerős nóták. Így aztán arra is rácsodálkozhatunk, hogy - a Beatlesen kívül - még hány neves zenekar karrierje indult északról. Bár idegenvezetőink - nagyközönség előtt - "irodalmi" kiejtéssel beszélnek, a gramofonfelvételről szóló Grace Fields dalából a lancasteri dialektust is megismerhetjük. Előadónk nem titkolja, hogy a hetvenes évek utáni időszak említésre méltó sztárjait unokaöccse segítségével gyűjtötte össze - ezek már nem az ő zenéi. Bár az egyik "gépzenére" tornagyakorlatokat mutat be: "Erre aerobikoztunk" - szól a magyarázat.
Az előadók közvetlenek, oldott a hangulat, egyáltalán nincs olyan érzésünk, hogy iskolapadban ülünk. A tények mellett jól megférnek a személyes vélemények, amelyekkel persze nem kötelező egyetérteni: Vivien szerint például a manchesteri Bridgewater Hall koncerttermének akusztikája a legjobb Európában. Nem a lexikonok szócikkei köszönnek vissza: a művészet tárgyalásába beleférnek a tévésorozatok is. Hiszen hogy is lehetne kihagyni a decemberben fél évszázados jubileumát ünneplő helyi szappanoperát, a Coronation Street-et!
Az "Idős önkéntesek mint kulturális nagykövetek" nemzetközi projektben részt vevő vendégek ittlétük három hete alatt 6 előadásban mutatják be hazájukat: a művészetek mellett beszélnek többek között a sportról, a hobbikról, vagy a jellegzetes ételekről is. Az előadások után mód van a kérdezésre, beszélgetésre. Megnyugtató választ lehet kapni például arra a dilemmára, hogy egy szobor mikor "statue" s mikor "sculpture". (A megnyugtató válasz lényege, hogy ebben még az angolok sem értenek egyet.) A társasutazás lehetőségével sokan élnek, a népes hallgatóság legfiatalabb résztvevője 8, a legidősebb 80 éves.
Amikor az angol önkéntesek nem előadást tartanak, angol órát adnak, vagy szakmai programon vesznek részt, akkor a magyar fővárossal ismerkednek. Idegenvezetőik magyar önkéntesek - kortársaik. Az utazás folytatásaként tavasszal megfordulnak a szerepek: angol szenior önkéntesek kalauzolhatják Lacasterben azt a négy magyar társukat, akik Magyarország kulturális nagyköveteiként három hét alatt 6 előadásban... El lehet játszani a gondolattal: ha mi lennénk a helyükben, mit mesélnénk hazánkról az angoloknak?
Az "Anglicizmusok a BMK-ban" sorozat befejező előadását "Angol ízek, jellegzetes ételek" címmel október 14. csütörtökön 17:00 - 19:00 óráig tartják a Budapesti Művelődési Központban (XI. kerület, Etele út 55.).
|
|
|
