Az egyházközség eddigi hat évtizedének fontos eseményeit idézték fel a templomépítésben, később a közösség lelkészeként annak összetartásában, életében szerepet játszó meghívottak. Az ünnepi, hálaadó istentiszteleten felidézték azt az időszakot, amely ugyan nem kedvezett a vallásgyakorlásnak, mégis az építkezés korszaka volt a református közösség számára. Az Ildikó téri templom létrejötte nem csupán az anyagiaktól függött. Az egyik emlékező felidézte, sokkal inkább az emberek hite, akarata, összefogása alkotta. A tervező ingyenesen alkotta meg a különleges formájú és hangulatú templomot, a hívek pedig gyakorta segítették a az építést, amikor elfogyott a pénz. Egy ilyen alkalommal idős néni tért be a helyi lelkészhez, és összegyűjtött pénzét ajánlotta fel a célra. Hálát kell adni mindenért, mindenkor, mindenben, hangzott el az ünnepi beszédek egyikében, hiszen a reális lehetőségeken túl mégiscsak mindig jött segítség, ami a mai napig élteti az összekovácsolódott Külső-Bartók Béla úti Egyházközség híveit. A közösségnek olyannak kell maradnia, mint amilyen a templomuk. A hasonlat szerint tagjai nézzenek felfelé,úgy kapcsolódnak össze, mint a templom szerkezetének részei, és a közösség, a két, egymással szembenéző ajtóhoz hasonlatosan mindig nyitottságot sugalljon, hogy mindenki azt érezhesse, bármikor betérhet. Az istentiszteleten a református közösség tagjai adtak ünnepi műsort, igét hirdetett Bogárdi Szabó István Dunamelléki református püspök.
|
|
|
