Mhamed Marokkóban született, 2005-ben jött Magyarországra, azóta él itt. Nyelvünk még sok nehézséget jelent neki, de hallatlan szorgalommal tanul velünk. (Több nyelvet beszélek én magam is, de nem mernék egyik nyelven sem iskolai tanulmányokat végezni.)
Mi késztette Őt erre? Milyenek vagyunk mi magyarok, egy külföldi szemével? Ezekről a kérdésekről beszélgettem vele. Felesége volt segítségemre, mert én angolul nem beszélek.
Mit tudott Magyarországról mielőtt ide jött?
Igen kevés előzetes tudással rendelkeztem Magyarországról, kivéve a történelem egyes részeit. Érdekel a magyar történelem, mert Magyarország ugyan kis ország, de történelme igen jelentős.
Érezhető az európai és a keleti stílusjegyek találkozása a kultúrájában. A magyar nyelv egyedisége is lenyűgözött, illetve az a tény, hogy ez a nyelv semmi mással nem rokonítható.
Milyen nehézségekkel, problémákkal kellett megküzdenie?
Magával a magyar nyelv nehézségeivel - mint minden külföldinek. Az emberek pedig egy kicsit zárkózottnak tűntek eleinte számomra.
A beilleszkedés?
Viszonylag könnyű volt, mivel nyitott, érdeklődő ember vagyok. Tisztelek minden embert úgy, ahogy van és amilyen. A feleségem családja hihetetlen nagy szeretettel, nyitottsággal fogadott. Itt otthonra és családra találtam
Tudom, hogy nem egyenesen Marokkóból jött Magyarországra. Merre járt és mit tapasztalt ott?
Sokat utaztam, sok országban jártam, mégis a legtöbb időt Angliában töltöttem. Életemből körülbelül 8 évet éltem náluk, onnan jöttem Magyarországra. Anglia, pontosabban London egy kozmopolita város, sok külföldi él ott, így nem érezhető az előítélet. Soha nem éreztem hátrányos megkülönböztetést.
Mi hiányzik a legjobban Marokkóból?
Természetesen a legjobban az édesanyám hiányzik. Az apukám halála után az idősebb testvérek segítették a fiatalabbakat. Ettől erősebbek lettek a családi kötelékek, ezért még jobban hiányoznak a testvéreim.
De ez nem azt jelenti, hogy hiányolom a szeretetet, hiszen ezt itt is megkapom. A feleségem családja az első naptól fogva befogadott és fiaként szeret engem. A feleségem is sokat segít, neki köszönhetően vagyok itt az iskolában is.
A család szeretetét és az összetartozás érzését mi másképpen éljük meg. Természetesen minden nép tanulhat a másiktól, mert vannak értékes tulajdonságaik, amiket átadhatnak egymásnak.
Mi bosszantja a legjobban nálunk?
Az, hogy a magyarok nem vigyáznak az értékeikre, például a kulturális múlttal rendelkező épületekre, műemlékekre. Ez nem csak pénz kérdése!
Osztálytársaink közül többen beszélnek angolul. Segítenek-e?
Mindenki segített nekem, amint tudott. Köszönetemet ezúton is szeretném kifejezni nekik.
Hát ilyenek vagyunk mi, és ilyen Mhamed, a diák és családapa. Kitartást kívánok neki a tanuláshoz és az itteni életéhez.
(sztorma) - 60+ Médiaműhely (2010. 03. 12.)
|
|
|
december 18. szerda,
Auguszta
