Mint mindenkivel, a kíváncsiság tetette fel velem a kérdést: Teri néni hogyan élt meg ilyen hosszú életet? Ma az egészséges táplálkozást hangsúlyozzák, mennyire tudott erre odafigyelni?
Nekünk, ha volt ennivalónk - örültünk, és nem azt néztük, hogy egészségesen táplálkozunk vagy sem. Örültünk, ha kenyérre tellett, nem hogy cigarettára meg egyéb káros szenvedélyre tudtunk volna költeni. Három gyerek mellett nem kellett attól tartanom, hogy elhízom.
Azt tanultam, hogy aki textilgyárba dolgozott, az egészségileg nagyon károsodott. Teri néni (16 évesen, 1927-ben) az újpesti textilgyárba dolgozott. Hogy bírta erővel?
Én mindig is sok-sok zsíros kenyeret ettem, ez adott energiát. A genetikának is köszönhetem ezt a 98 évet, mert bizony 80 évesek, vagy többek voltak a rokonaim, amikor meghaltak. Milyen érdekes, ma az orvos azt mondja nekem vigyázzak a zsíros étellel, mert magas a koleszterinem...
Teri néni ma is elolvassa az újságot, szemüveg nélkül! Érdeklődöm, hogy mi jót olvasott, csak legyint, majd hozzáteszi: Nem változik semmi, csak az évek múlnak, ma is ugyanúgy sok a munkanélküli, ma is sok a szegény ember. Létezik még kívánság ebben a korban? Teri néni a példa rá hogy igen.
Kíváncsi vagyok, mit szeretne még megéli?
Gondolkodás nélkül mondja: az ükunokámat szeretném még látni.
Kérdéseimre, a régi életéről bizony sok mindenre nem emlékszik már, de segítségére van egy bekeretezett megsárgult újság a falon; Goldberger-gyár, üzemi lap, 1954. Január. 22. Ebben "ANYUKA MESÉL" címmel elmeséli viszontagságos életét a Horthy rendszertől kezdve. Azt hogy többször munkanélküliként aggódott, küzdött a megélhetésért, a gyerekeiért.
Mai békés napjait legnagyobb gyermeke társaságában éli. Kívánjuk, hogy két év múlva, a kerek 100. születésnapon is találkozunk a vidám Teri nénivel. Jó egészséget kívánunk!
