A térelnevező kortes irodalmi show megnyitását és befejezését a rendezők Újbuda polgármesterére, Molnár Gyulára testálták. A rendezvény kezdetén utalás történt a hely múltjára és jövőjére - amiért ez a fesztivál is létrejött.
Az elképzelhető jövő:
A 4-es metró átadásával a jelzett környéknek olyan lehetőségei adódnak, amely a Gellért tértől a Bartók Béla utat kezdetben a Móricz Zsigmond körtérig, később pedig a Kosztolányi Dezső térig Újbuda kulturális központjává, "sétáló utcájává" teheti. Ezek a lehetőségek részben adottak - egyetemek, főiskolák, múzeumok, galériák megléte, illetve a Kőrösy úti bevásárló és szórakoztató-központ idei átadása. Ennek megközelítése a Bercsényi utcán keresztül szintén egy variáció a sétáló utca meghosszabbítására. Az andalgóknak - bicikliseknek - és az itt lakóknak kedvezne ez az impozáns terv, amelynek megvalósítása nem várhat - a forgalom átrendezésével egy időben, fokozatosan megvalósítható.
Az ismertető után - túl a reggeli, az 1920-as évek hangulatát idéző térzenén, operett slágereken és zongoramuzsikán - pontban 12 órakor repülhettünk vissza egy emberöltőnyit 1929. szeptember 19-re. Helyesbítek nem mi repültünk, hanem régi automobilokon érkezett a múlt felidézését hívatott irodalmárok kis csapata. Nem akármilyen társaságba kerültek a jelenlévők: Krúdy Gyula felvezetésével máris a Hadik Kávéház törzsasztalánál ült Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő és a házigazda: Kaiser Adolf.
A kerettörténet zseniális volt: versenyezniük kellett egy havi ingyen kávéházi fogyasztásért -, kit javasolnak a tér névadójának. Ezt igazi irodalmi csemege követte: felolvasást hallhattunk a pályázóktól, majd láthattuk kivetítőn és a színpadon a megidézetteket.
Hadik András megjelenítésére megérkezett egy hadikhuszár is. Lovát nem vitte a színpadra csak a sípját, felidézte a nagy harcászati, katonai csínyt, Berlin elfoglalását. A Mária Teréziának ajándékba, "hadisarcként" készíttetett kesztyűk hallatán halk nevetés hullámzott át a téren. A Hadik Kávéház és a volt, azonos nevű laktanya a közelben a történelem e dicső korszakát idézi.
A továbbiakban megjelent Gárdonyi Géza és novellájának szereplőivel alkotott élőképet (a szoborcsoportot megjelenítve).
Nagyon ötletes volt Csontváry Kosztka Tivadar felidézése és megjelenítése a téren elhelyezett önarckép-poszterrel és pantomimjelenettel, valamint a festményeit és hagyatékát megmentő Gerlóczy Gedeon története. Mindezek után - ha még lehet fokozni a dramatikus, képi, akusztikai hatást -, megjelent egy nyurga, lázadó szemű fiatalember, József Attila - és bemutatásra hozta éppen megírt versét, a Kései siratót...
Latinovits Zoltán felejthetetlen hangja betöltötte az egész teret, miközben a kivetítőn láthattuk a róla készült fotókat. Az irodalmi időutazásnak megható befejezése néhány pillanatra elcsendesítette a még névtelen teret.
Ezt a befejezést a színpadi szereplők meghajlása és a taps követte.
Nem is kívánkozott más befejezése e rendkívül érdekes irodalmi szellemidézésnek.
Köszönet érte a rendezőknek.
Mi lesz a tér neve?
A kihelyezett - az elnevezésre ajánlott bemutató pavilonokban található - szavazatgyűjtő dobozok tartalmának számlálása után, vélhetően a helybéli többségű lakók egyetértésével történik a névadás. A döntés a kerület hetének alkalmával kerül kihirdetésre.
Magam részéről, szívesen megnézném az erre az alkalomra rendezett "Irodalmi pályázati eredményhirdetést."
Természetesen a "kortes irodalmi játékkal" azonos minőségben.
|
|
|
|
|
|
