Újbudai krimi

Saját magát Ufónak nevezte egy tavaly megjelent önéletrajzi kötetében, melyből azt is megtudtam, hogy egyáltalán nem bántja, ha nem azonosítják a magyar irodalom egyetlen vonulatával, érdekcsoportjával sem. Az sem zavarja, hogy kritikusai irodalomipari vállalkozónak nevezik. Ez feltehetően igazságtalan, mert most is egy jó stílusban megírt, fordulatos krimivel rukkolt elő, melyre az úgynevezett magas irodalom bármely művelője büszke lehetne... Ennek ellenére úgy tűnik, hogy harmincöt év után még állandó kiadója sincs...

- Van egy kiadó, amely már több mint száz könyvemet jelentette meg az évek folyamán, de az is igaz, hogy 77 további kiadóval dolgoztam eddig. Az Atlantic Press, mely az Áté papnői krimisorozat kiadását vállalta, az átlagnál jóval magasabbra helyezi a mércét. Főszerkesztőjével, Bokor Pállal korábban már dolgoztunk együtt a sajtóban, de most derült ki, hogy nagyon igényes szerkesztő, akinek - talán életemben először - kénytelen voltam szinopszisokat írni a sorozat első három könyvéről, hogy meggyőzzem: erről a régi témáról - negyvenéves nők szövetkeznek, hogy tönkretegyék és kisemmizzék a férjüket, a mai Magyarországon egészen új megközelítésben és sok aktualitással lehet és érdemes írni. Egyébként egész pályafutásom során mindössze egyszer fordult elő, hogy egy elkészült könyvemre nem találtam saját kiadót és ezért magamnak kellett megjelentetnem saját költségen. Az Interjú Jézus Krisztussal című könyvem kiadását senki nem vállalta...

Lehet egy krimi aktuális? Lehet közérdekű mondanivalója? A krimi a hazai felfogás szerint kizárólag szórakoztatásra való, a társadalmi háttér csak árt neki...

- Ez a legelterjedtebb intellektuális tévhitek egyike Kelet-Európában. Az angolszász országokban nagyon jól tudják, hogy nem így van. Ott a krimi irodalmi és társadalmi értékének lehetőségében senki nem kételkedik. Gondoljon Edgar Allan Poe híres krimi-novelláira. Vagy Erskine Childers angol író 1903-ban írt A homok titka című kémregényére, melynek diák hőse tíz évvel a világháború kitörése előtt kifürkészte, hogy Németország titokban tengeri flottát épít, hogy azzal majd megtámadja Angliát. Ennek a könyvnek köszönheti a szigetország, hogy a németek végül nem merték felvonultatni ellene hajóikat. A könyv megjelenése után tudta az admiralitás kieszközölni a kormánynál a flotta újjáépítését. És folytathatnám a sort John LeCarréval, Ken Follettel, akikről ma már úgy tartják, hogy háborús könyveik legalább olyan jók, mint Graham Greene regényei. Frederic Forsyte-nak A háború kutyái című regénye Afrikába küldött európai zsoldosokról szól, s legalább annyit tudhat meg belőle bárki az Észak-Dél konfliktusról, mint akárhány politikai tanulmányból. És ezek egytől-egyig fordulatos, izgalmas, szórakoztató írások. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy a krimi műfaji megjelölés és nem minőségjelző.

Ezek többnyire politikai krimik, de milyen mondanivalója lehet egy könyvnek, amely bosszúszomjas újbudai hölgyekről szól?

- Nem kell, hogy mondanivalója legyen, és ha mégis van, az tűnjön fel inkább az olvasónak. És akkor fog feltűnni, ha társadalmilag hiteles miliőben játszódik a mű, mint például Agatha Christie munkái az angol felső középosztályról, vagy Simenon Maigret-könyvei, melyek viszont többnyire a háború utáni francia alsó középosztály kiábrándult világában játszódnak.

A Naponta fogsz meghalni című regényének tehát meghatározott társadalmi háttere van? Netán valamilyen jelenségre reagál?

- Nincs ilyesfajta szándékosság a dologban. Akár véletlennek is mondható, hogy ez a sorozat, melynek az első kötete a Naponta fogsz meghalni, egy markánsan mai magyar miliőben, a rendszerváltás újgazdagjainak körében játszódik. Az már kevésbé véletlen, hogy ha az építőipari vállalkozó feleségének, Fruzsinának, a nőgyógyász feleségnek és a többieknek egyformán jár az esze, ha azonos morális, azaz esetünkben amorális mércék alapján hozzák meg döntéseiket, vagy ha bűnös terveik csak igen gyenge ellenállásba ütköznek a hazai igazságszolgáltatás részéről, annak megvan az oka a pillanatnyi hazai társadalmi-gazdasági viszonyokban. Ezek a viszonyok akkor is léteznek és közismertek, ha a krimi író nem hivatkozik rájuk, egyszerűen csak hiteles figurákat mozgat létező környezetben. Nekem legalábbis minden igyekezetem erre irányult, és persze arra, hogy érdekes, meglepetésekkel is szolgáló cselekmény keretében mondjak el egy izgalmas történetet. Ha aztán ez a történet túlmutat önmagán, az az ő dolga... Azt én legfeljebb egy interjú keretében mondhatom ki, hogy érzésem szerint a családon belüli gyűlölködés ma erősebb, mint korábban, vagy hogy az újgazdagok életviszonyai könnyen válnak súlyos bűncselekmények melegágyává.

Mindez úgy hangzik, mintha az Áté papnői sorozatban Ön megtörtént eseteket dolgozna fel. Életből vett figurákat írt meg ebben a könyvében?

- Ellenkezőleg. Áté papnői görög mitológiai figurák, gonosz istennők az Olümposzról. Mi több, nemcsak hogy nem léteznek ilyen személyek, hanem még meg is kérem az olvasót, hogy ne ismerjen magára, amikor ezt a könyvet olvassa. Vagy ha mégis megtenné, semmiképp se érezze magát bátorítva azoknak a súlyos és mégis szokványossá vált bűncselekményeknek az elkövetésére, amelyekben a könyvben szó van. Mert lehet, hogy ebben az első kötetben egy Rumba Viktor nevű igencsak magányos nyomozó kivételével még senki nem áll Áté papnőinek útjába, a következő kötetekben már nem garantálhatok ilyen sikert az egyébként bájos hölgyek számára. Hosszú távon tehát ez a sorozat is megmarad a műfaji szabályoknál: a bűnhődés nem marad el végleg. Az persze előfordulhat, hogy ideiglenesen elmarad, ahogyan az mai valóságunkban is történik...

Legendák keringenek szorgalmáról, de hiába kapta meg "A legjobb európai sci-fi író" díját a nyolcvanas években, hiába jelentek meg 11 millió példányban a könyvei magyar nyelven és egymillió példányban külföldön, itthon az irodalmi elit nem fogadta be. Nem bántja ez?

- Sokáig bántott, de az idő előrehaladtával rá kellett jönnöm, hogy az irigység is azok közé a dolgok közé tartozik, amelyek előbbre vihetik a világot. Szerintem nem is azt irigylik, hogy minden műfajban írtam már olyat, amire oda kellett figyelni, akár magas volt az az irodalom, akár nem. Inkább azt, hogy ihletre váró, többnyire nárcizmusban is szenvedő íróink zömétől eltérően én élvezem az írást és ha egy nap véletlenül mást kell csinálnom, már rosszul érzem magam.

Igaz, hogy napi tizenkét órát dolgozik és ünnepeken sem tart munkaszüneti napot?

- Az ünnep számomra az, amikor elkészülök egy új könyvvel. Tizenkét órát ritkán dolgozom, de nyolcnál kevesebbet sosem. A pihenést pedig számomra az erdei séták, a favágás és az állatok jelentik. Most hat kutyánk van. Egy Csongrád megyei erdős tanyán élek a feleségemmel és mindenkit szeretnék biztosítani arról, hogy a Naponta fogsz meghalni oldalain szereplő személyek közül senki sem az én életemből lépett elő. Ettől persze még lehetnek életszerűek. De ezt már nem az én dolgom eldönteni.

Gigi - Újbuda TV (2008. 10. 22.)