Dr. Fenyvessy Zoltán
A nevem dr. Fenyvessy Zoltán, 1949. augusztus 25-én születtem Pilis községben (Pest megyében). Mindkét szülőm fizikai munkás, apám lakatos, édesanyám pedig bolti eladó volt. Szüleim 6 éves koromban elváltak, ezt követően édesanyám nevelt, nagy nehézségek közepette. 10 éves koromban Budapestre költöztünk (albérletbe), az általános iskolát már itt fejeztem be. Anyagi okok miatt gimnáziumi továbbtanulásra gondolni sem lehetett, ipari tanulónak helyezkedtem el, és 3 évi inas élet után mechanikai műszerész szakmunkásvizsgát tettem.
1968-ban nősültem. Feleségemmel, Kókai Erzsébettel 39 éve élünk együtt szépen, kölcsönös megbecsülésben. Feleségem eredetileg gyors- és gépíró, majd ugyancsak továbbképezve magát lett könyvelő, titkárnő, tisztviselő. 1974-ben született meg Richárd fiam, majd 1978- ban Hargita leányom, 1998. március 15- én Enikő utónevű unokám.
A honvédségből való leszerelésemet követően jelentkeztem a Pécsi Jogtudományi Egyetemre, annak elvégzése és a szakvizsga letétele után jogtanácsosként helyezkedtem el iparvállalatoknál. Önállóságom feltételeinek megteremtése után egyéni ügyvéd lettem, és elsősorban társasági ügyekkel foglalkozom. Jelenleg önkormányzati képviselő vagyok immár 13 éve. 1998-2002 között országgyűlési képviselő, és ott frakcióvezető-helyettes voltam.
Pártomnak - a Magyar Igazság és Élet Pártjának - több mint 12 éve vagyok alelnöke.
Dr. Fenyvessy Zoltán
Mire emlékszik szívesen 2007-ből és mit vár 2008-tól?
2007-ben elsősorban az tetszett, hogy legalább a természet tudja és teszi is a dolgát: a Nap minden nap felkelt, a kertünkben a gyümölcsök szépen beértek, a madarak énekeltek, a virágok pedig nyíltak.
Sokkal hosszabb az a felsorolás, hogy mi nem tetszett a most elmúlt évben. Hogy csak egy-egy példát említsek különböző szintekről: a Föld a meghatározó hatalmak vezetőinek magatartása miatt rohan a természeti katasztrófák felé. Az országunkat vezetők az itt lakók zömének akarata ellenére akkor is átvezetik a lakosságot valahová, ha az nem akar oda menni, és emellett még gazdaságilag tönkre is teszik, erkölcsileg lezüllesztik, más országok csatlósává teszik hazánkat. Kerületi szinten pedig azt igyekeznek bebizonyítani, hogy csak az árulás kifizetődő (akár embert vesznek, akár ingatlant árulnak), az ellenzéki javaslatok csak rosszak lehetnek, a pillanatnyi előnyök pedig sokszor fontosabbak a hosszú távú érdekeknél.
A fentiekből következik, hogy mit várok 2008-tól. A felsoroltaknak az ellenkezőjét. Hogy a világban győzedelmeskedjék a természet rendje. Hazai szinten álljon meg a zuhanás, és úgy a népességfogyás, mint a gazdaság, vagy éppen a nemzettudat szintjén végre álljunk emelkedő pályára. Kerületünkben pedig a választópolgárok akarata szerint a döntések felénél az ellenzék véleménye lehessen a meghatározó. Lehet, hogy sokan ezeket a vágyakat a csoda kategóriájába sorolják. Akkor én csodát várok. MAGYAR FELTÁMADÁST!
