Két újbudai polgár emléke

Már annak is több mint 70 esztendeje, hogy a csendes kelenföldi utcába fiatal értelmiségi házaspár költözött. Waldapfel Imre nagycsaládos tanárember gyermekeként végezte a pesti egyetemet, Petrolay Margit vasúti kistisztviselők egyetlen lányaként. 
A legendás ókortudós, Kerényi Karoly tanítványaiként jegyezték magukat és barátaikat. Itt az Albert utcában indult pályájuk. Jelképesen: a kortárs irodalmi életben szépen méltatott közös kötettel, az Ezüstpagoda című mesekönyvvel, mely a Nyugat fiatal nemzedékének szecessziós érzékenységét tükrözi. 

Nehéz esztendők, az igéretes pályakezdés gondjait diszkriminációval tetéző évek, a háborúba sodródó ország megannyi veszélye, bujkálás, üldözés, súlyos veszteségek sora következett. Testvérek, a tehetséges fiatal matematikus László, az életvidám Gábor és családja, barátok - köztük Honti János, Radnóti Miklós halála zárta e korszakot. 
A háború végeztével felszabadult energiával álltak munkába. A munkaszolgálat ideje alatt fordított Antigoné megjelenhetett - tán innen optimista felfogása a híres kardalnak ("Sok van mi csodálatos, de azembernél nincs csodálatosabb")? -, a fővárosi szabadművelődés szervezése, baloldali gyermekmozgalom alapításában való közreműködés - az úttörőké -, jelezték, hogy a tudományos, az írói pálya mellett a közéletben is szerepet vállaltak. Trencsényi-Waldapfel az Európai humanizmus története címmel mutatkozott be Nyugat-Európában egy párizsi nemzetközi kongresszuson. 

Tanszéket kap először Szegeden, majd a pesti egyetemen, mely az ő rektorsága alatt veszi fel Eötvös Loránd nevét. Petrolay Margitot művészi és pedagógiai érdeklődése - illetve a korszak irodalompolitikája - a mesék műfajához vezeti. Csinosomdrága című, Kovács Ágnessel közösen jegyzett kötete az első abban a sorban, mely a legújabb magyar folklorisztikai kutatásokból táplálkozott. 
Meseírói munkásságában a folklorisztikus hagyományok, a modern világ és a modern gyermeklélek ismeretének sajátos ötvözete jelent meg. Bízvást tekinthetjük őt a magyar irodalmi mese XX. századvégi megújítása egyik úttörőjének. 

Trencsényi-Waldapfel az ókori irodalom és az antik dráma feltárásában és népszerűsítésében jeleskedik. Mitológiáját s ennek ifjúsági változatát, a Görög regéket ma is többen emlegetik, mint antik tájékozódásuk forrását. 
Emellett a vallástörténet, a humanizmus-történet és a magyar irodalomtörténet körében is sokat publikált. Petrolay művelődéstörténeti-irodalomtörténeti kutatások alapján írt regényt, izgalmas novellákat utóbbiakat jeles íróink, különösen kedvenc Mikszáthja gyerekkoráról. 
A XX. század magyar értelmiségijének a század második fele sem kínált könnyű sorsot. A politikai földrengések mind-mind emberi, morális próbákat is jelentettek. 
Az ókortudós pályája 1970-ben ért véget. A végzetes, harmadik szívinfarktust nem sokkal azután kapta, hogy az Ókortudományi Társaságban felolvasta "Antigoné és Elektra - az életmű, mint rendszer" című előadását. 

Petrolay Margitnak hosszú alkotó évek adattak meg azután. A modern nagyvárosi miliő - és gyarapodó-cseperedő unokái - ihlették új hangot kereső meseregényeit, a Jutka mesét, a Különös dolgokat és a Mese a kisfiúról, aki nem akart elaludni címűeket. 
100 éve születtek. Életük volt a XX. század. 
Erre emlékezünk április 16-án az Újbudai Pedagógiai Intézet előadótermében.

Trencsényi László (2008. 03. 19.)