Varázsoljunk óvodát! - A Neszmélyi úti ovi 25 éves

A Neszmélyi Úti Óvoda december 14-én pénteken ünnepelte fennállásának 25 éves évfordulóját. Ez önmagában egy igen száraz ténynek hangzik, hiszen az óvoda elhivatottságát, hitvallását, azt a hangulatot és aurát, amely ez alatt a 25 év alatt kifejlődött elég nehéz ebben a pár sorban visszaadni.

Ezért arra kérem Önöket, hogy először hallgassák meg azt a kis tanmesét, amelyet az óvoda pedagógusai olvastak fel az ünnepségen megjelenteknek.



ÁLLATISKOLA


Volt egyszer egy állatiskola.
Ebben az iskolában négy tantárgy volt: futás, ugrás, repülés és úszás.
Mindegyik állat minden tantárgyat tanult.

A kacsa úszásból volt jó, szó mi szó a tanárnál is jobb. Futásból és repülésből elégséges volt, az ugrás pedig egyáltalán nem ment neki. Éppen ezért elengedték neki az úszást annak érdekében, hogy több időt fordíthasson az ugrásra. Hamarosan úszásból is közepes lett. De a közepes még mindig nagyon jó jegy, így emiatt senki sem aggódott - csak a kacsa.

A sast nagy bajkeverőnek tartották. Ugrásban mindenkit messze túlugrott, de a stílusa egyéni volt, olyan, ami a szabályokkal ellenkezett. Iskola után mindig ott fogták, és ötszázszor leíratták vele, hogy Csalni csúnya dolog!. Ez visszatartotta a felszárnyalástól, amit imádott. De a legfontosabb a tanulás.

A medve megbukott a vizsgán, azt mondták rá, hogy lusta - különösen télen. Neki a nyár lett volna legjobb évszak, de ekkor nem volt nyitva az iskola.

A pingvin sohasem járt iskolába, mivel nem tudott eljönni otthonról, és ahol ő lakott ott nem nyitottak iskolát.

A zebra sokat lógott. A pónik csúfolták a csíkossága miatt, ami nagyon elszomorította.

A kenguru kezdetben a legjobb volt a futás órákon, de később elbátortalanodott, mert ő is úgy próbált futni, mint a többiek - négy lábon.

A hal otthagyta az iskolát, mert unatkozott. Számára mind a négy tantárgy ugyanaz volt, de ezt nem értette senki. Mert ők sosem voltak halak.

A mókusnak ötöse volt ugrásból, de a repüléstanár azt erőltette, hogy a földről induljon ne a fa tetejéről. Az elrugaszkodás állandó gyakorlásától annyira fájtak a lábai, hogy hamarosan ketteseket kapott ugrásból és egyeseket futásból.

Ám a legnagyobb problémát a méhecske okozta. Olyannyira, hogy a tanár elküldte őt Bubó doktorhoz, vizsgálja meg. A doktor megállapította, hogy a méh szárnyai túl kicsik a repüléshez, s ráadásul rossz helyen is vannak. De a méhecske nem látta Bubó doktor diagnózisát, s ki tudja hogy, de repül..

Azt hiszem én is ismerek egy-két méhecskét. És Ön?



. . . szóval minden akkor kezdődött 25 éve, amikor még egy üres épület állt a sártenger közepén. Az ovi akkori igazgatója Dr. Horváth Imréné Julika néni összefogott egy lelkes és kitartó csapattal, és létrehoztak egy kiválóan működő, szakmai irányt mutató intézményt. Minden kezdet nehéz, csak másképpen - fogalmazott az óvoda régi vezetője. Varázsoljunk Óvodát! - volt a jelmondat.

Az összes dolgozó kivétel nélkül szorgoskodott, szabott, varrt és alkotott, a munkálatokban még a sorkatonák is segítettek.

Aztán szépen lassan megtelt az ovi gyerekekkel, akik között akadt egy-két zaklatott életű, szerencsétlen sorsú állami gondozott gyermek is. Ekkor szembesültek a szakemberek azzal, hogy nem csak a problémamentes gyerekekkel kel megtalálni a hangot, hanem olyanokkal is, akiknek talán még több szükségük van az odafigyelésükre és persze a türelemre. Az ő esetükben talán még fontosabb az a tudat, az állandóság, hogy bármikor bármiben számíthatnak a másikra.

Hamar összeállt a szakmai gárda, és egy egymást megbecsülő és szerető hangulat alakult ki, a gyerekek és a szülők is szerették az ovit. Később egyre több sérült gyermeket fogadtak be, akik sokat fejlődtek az ott eltöltött évek alatt.

Az intézmény szakpedagógusai egy alkalommal részt vettek egy integrált nevelésről szóló szakmai fórumon, ahol rengeteg elméleti és gyakorlati tudásra tettek szert, amelyet később kamatoztattak munkájuk során is. 1993-ban elsőként felvállalták az értelmileg akadályoztatott gyermekek integrált nevelését. Úttörő munkát végeztek ezen a szakterületen, hetven sajátos nevelési igényű gyerek nőtt fel a Neszmélyi úti Óvodában.

Az intézmény szakmai bemutatókat is tartott konferenciákon, mint úgynevezett bemutató óvoda, gyógypedagógusaik a mai napig folyamatos továbbképzéseken vesznek részt. A Montágh Iskola és az Őrmezei Általános Iskola is partneriskolájuk, és szoros kapcsolatot alakítottak ki az Anna utcai Óvodával is.

Cekner Erika, az óvoda jelenlegi vezetője nagyon büszke az elért eredményekre, arra, hogy ebben az egyre lelketlenebbé váló világban arra tanítják a gyerekeket, hogy hogyan fogadják el a másik esetleges fogyatékosságait, hiányosságait. Az integrált nevelés mindkét félnek is egyaránt fontos, a sérült türelmet és elfogadást kap, az ép fél pedig megtanul odafigyelni és türelmesnek lenni.

Sok munka és szép emlékek vannak mögöttünk . . . és persze rengeteg tapasztalat. Az óvoda vezetője elmondta, hogy a legnagyobb siker nemcsak az, hogy a gyerekek jól érzik magukat és fejlődnek, nem csak az, hogy a szülők elégedettek és szeretik az óvodát, hanem az, amikor a végzős ovisok szabadidejükben visszajárnak régi óvónénijükhez, az igazán a siker!

Az ünnepség végén búcsúajándékot is osztottak az egybegyűlteknek: egy összetekert papiruszon az Állatmesét, illetve választhattunk kövecskékre festett állatkák: kacsa, sas, medve, pingvin, hal, mókus és méhecske közül. Én a méhecskét vittem el.

Huszák Nina - ÚJBUDA TV (2007. 12. 18.)