A Karinthy-Bicskei utca sarkán álló épület legelső lakója a népes Farkas család volt, amelynek a múlt században öt gyermeke cseperedett fel a Verpeléti úton. A família egyik leánya egy ismert operaénekesnő volt: Farkas Ilonka bár az Operában nem szerepelt - a ház nagy büszkeségére -, a Mátyás-templomban kórust vezetett. Abban az időben, amikor nemigen volt szabad külföldre járni, ő a kórusával az egész világot bejárta.
A Karinthy Frigyes út 10. szám alatt tágas lakásokban éltek a népes családok, annak idején sok zsivány gyerek népesítette be az épületet. Később több lakrészt leválasztottak, de még így is terjedelmes hajlékok vannak az ingatlanban. Régen orvosoknak, sőt, még vezérkari ezredeseknek is otthont adott az épület, ma pedig körülbelül nyolcvanan élnek a 10. szám alatt, ahol - szép polgári lakásokról lévén szó - reprezentatív irodák is működnek.
Az első három, egyenként 3,4 méter belmagasságú emeletre az 1960-as években további két, ennél alacsonyabb szintet építettek, ekkor renoválták utoljára a házat. Az ingatlannak a régi polgári épületekhez hasonlóan pincéje, padlástere és körfolyosós belső udvara is van. A virágstukkókkal díszített házban az akkori szokásokhoz illően mosókonyha is működött, ez volt a női társadalmi élet legfontosabb színtere: itt mostak az asszonyok-lányok persze egy kis traccsparti kíséretében, majd a frissen mosott ruhákat a padlásra vitték száradni. Anno fafűtéses kályhák adták a meleget a lakóknak, most viszont már konvektorok működnek.
- Bár az elmúlt évtizedekben sok mindent kijavítottak és felújítottak a szép kort megélt építményen, az idő vas foga és a háború sajnos rajta hagyta nyomát, és azok a csúnya graffitik belerondítanak a szép utcaképbe - meséli Zsóka, az egyik lakó. Korpás Ernőné Zsóka 1961-ben költözött ide, ő lakik az első emeleti lakásban, amelyhez egy szép nagy erkély is tartozik. Korábban családi házban élt, de egyáltalán nem bánja, hogy elhagyta a nyugalmas kertes környezetet, mert ez a hely kárpótolja őt. Noha első pillanatban furcsán hangzik, Zsóka minden reggel csöndre, napsütésre és madárcsicsergésre ébred a Karinthy úton - szinte a belváros közepén. Miután felkel, kisétál a szép erkélyére friss levegőt szívni, hogy az álmot kicsalja a szeméből. Mikor körbenéz a régi Verpeléti úton, gyönyörű nagy fákat lát, ha pedig távolabbra tekint, a budai-hegyeket - ez a kedvenc helye.
Korpás Ernőné nagyon boldog, hogy ilyen világos lakásban él, ahogy ő fogalmaz: - A korai nap a konyhámba süt be először, majd szépen végigpásztázza az egész lakást, csodás, mikor fényárban úszik az összes helyiség. Zsóka azelőtt bankban dolgozott, de most sem unatkozik, hisz nyugdíjas éveit örömmel tölti unokázással, és persze olvasással, növényápolással, napozással - hol máshol, mint kedvenc erkélyén, amely mellett nagyon büszke az eredeti kristályüveggel díszített kovácsoltvas kapura is, mely a látogatókat érkezésükkor fogadja.
Az első emelet másik "őslakosa", Zsóka jó barátnője és szomszédja, dr. Salamon Józsefné, dr. Vadász Anna orvos, aki születése óta, tehát pontosan 80 éve lakik itt. Anna nemcsak szép emlékei miatt ragaszkodik ehhez a helyhez, hanem ahogy mondja azért is, mert "mindenhez közel van, vízhez, hegyhez, piachoz, és itt még a közlekedés is kiváló". - Itt annak idején is összetartottak az emberek, segítettünk egymáson ahol csak tudtuk. Miután mindenkinek elhunyt az apósa-anyósa, azután is támogattuk egymást. A 60-as években sok gyerek lakott a Karinthy 10. alatt, a fiatalok átjártak egymáshoz játszani nagy bandákban - meséli.
Zsóka egyik legszebb emléke az volt, amikor a gyerekek az udvaron szappanbuborék-fújó versenyt rendeztek. Az összes kölyök a korlátra állt, és egyszerre fújták a buborékokat, persze nem lehetett eldönteni ki nyer, hiszen olyan gyorsan elszálltak és elpattantak a buborékok, hogy az ember nem is tudta követni őket - mégis az egész ház zengett a sikítozástól, szurkolástól és nevetéstől. Sokszor még a komoly, felelősségteljes munkát végző felnőttek is beálltak a versenybe, hogy részesei legyenek a játéknak, bolondozásnak.
A sokat megélt lakók még emlékeznek rá, hogyan vasaltak hajdanán azok a cselédek és asszonyok, akik haladtak a modern korral - ezek a háziasszonyok ugyanis a ruhák kisimításához egy olyan speciális vasaló készüléket használtak, amely gázzal üzemelt, a vasalót pedig a gáztűzhelyhez lehetett csatlakoztatni. A másik érdekes emlék, amelyet a már régóta itt élők őriznek, a közös pancsolás a földút melletti kis tavacskában. Az akkor Verpeléti út páratlan oldalán még nem álltak a most látható épületek. Ki tudja, a Duna vizéből vagy talajvízből, de az út másik oldalán egy kis tavacska alakult ki, ahol a gyerekek nyáridőben boldogan pancsoltak.
Az idők változnak, és jóllehet a Karinthy Frigyes útnak most már nincs saját strandja, és nem gázzal működő vasalót használnak a házban, azért ma is kellemes lehet madárcsicsergésre és napfényre ébredni a budai-hegyek látványával - szinte a körtér tőszomszédságában.
