Újbuda hagyományos arculatát megőrizve kell folytatni a modern városi környezet megteremtését - mondta a kerület városfejlesztési filozófiájáról Lakos Imre. Az alpolgármesterrel arról beszélgettünk, mi történt ebben az évben a közlekedés, a közterületek fejlesztése és az új beruházások területén, valamint arról, ő milyennek képzeli a jelenleginél néhány évvel "öregebb" XI. kerületet.
Alig egy hónap van hátra 2007-ből, és az év végi hajrá már vélhetően nem változtat alapjaiban az idei mérlegen. Milyen évet zár a kerület?
"Ez az év is sok munkával telt és valós eredményeket hozott. Bár az új ciklus első teljes naptári évét zárjuk, mégsem ez az időszak volt az új utak keresésének éve. Gyakorlatilag azt az utat folytattuk, amit az előző években megalapoztunk, nem hezitáltunk és nem tétováztunk, gőzerővel folytattuk tovább a munkát. Szinte észre sem vettük az önkormányzati választásokat, az élet nem állt meg. Ráadásul itt egy olyan városvezetés dolgozott tovább, amely saját ötleteivel, lendületes ambíciókkal koncentrált a kerület ügyeire, és nem mérgezte meg a légkört az amúgy országosan jellemző politikai válsághangulat. Ebben a kerületben korábban sem és most sem rövid távú célokban merültek, illetve merülnek ki a városvezetők tervei."
Milyen előző, konkrét döntések megvalósításában haladtak tovább ebben az évben?
"A konkrét városrészeket illetően a leglátványosabb fejlődést idén Madárhegyen, a Lágymányosi-öbölben és az egykori lágymányosi iparvidéken könyvelhetjük el. Ezek mindegyikében valami új, valami korszerű dologszületett az egykori elhanyagolt, vagy legalábbis gondozatlan területeken. Ha átfogó programokról beszélünk, akkor pedig ki kell emelni a közlekedés modernizálását és a közterület-fejlesztés új programját."
Újbuda egy összetett földrajzi és közigazgatási terület a maga sokszínű arculatával, hagyományaival. A viszonylag gyors és látványos fejlődés nem veszélyezteti a kerületre jellemző értékeket?
"Sőt! Alapvetően az a célunk, hogy a városfejlesztés ezeket a jellegzetességeket erősítse és megőrizze úgy, hogy közben a 21. századi társadalmi és városszerkezeti követelményeknek is eleget teszünk. Kétségtelen, hogy a legnagyobb kihívást a metróépítés jelenti.
Noha a megnövekedett forgalom miatt szükség van a főváros föld alatti közlekedésének fejlesztésére, ez a beruházás nem rajzolhatja át alapjaiban Szentimreváros, a Gellért tér, a Kosztolányi Dezső tér polgári hangulatú, hagyományos környezetét. A metrómunkálatokkal párhuzamosan ezen a tengelyen valósítjuk meg a kulturális városközpontot, amely egy olyan koncepció, mely éppen ezekre a tradíciókra épül.
Ugyanígy gondoskodunk például a Gellérthegyről, ahol nemrégiben az összes támfalat felmértük, és a sürgős tennivalókról értesítettük a tulajdonosokat, akiknek megpróbálunk segíteni a források felkutatásában is. Ugyancsak a Gellérthegy védelmében, valamint az ott lakók érdekében átszervezzük a forgalmat és a parkolást, utakat újítottunk fel, továbbá a lépcsők karbantartásáról is gondoskodunk.
Itt a következő feladat a Citadella és környezetének rendezése lesz, az erről szóló koncepciót, szabályozási tervet szeretnénk megbeszélni a civil szervezetekkel. Ebben az ügyben persze a fővárossal és az állammal, mint tulajdonossal, is egyeztetnünk kell, de van elképzelésünk, van miről tárgyalni.
Ugyancsak várostörténeti szimbólum a Kelenföldi pályaudvar régi állomásépülete, amelynek sorsáról nem véletlenül sokáig nehezen döntöttünk. Ezt rábíztuk tehetséges és fiatal alkotó emberekre, hiszen a térség megújítására vonatkozó ötletpályázaton belül erre is kértünk alternatív megoldásokat. Az eredmény az lett, hogy az állomásépület megmarad, valószínűleg valamilyen kulturális funkcióval felruházva. Tehát nem igaz, hogy az újdonságok ledózerolják a régi értékeket, hanem az újjászületés közben megóvjuk és védjük azokat. Az új beruházásoknál például a régészeti feltárások által a fellelhető legrégebbi emlékek is megmenekülnek."
(Szerk: A teljes interjút az Újbuda legfrissebb számában olvashatják.)
Bárczy Andrea - Újbuda ÚJSÁG (2007. 12. 01.)
