Kerületünk

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
június 15. kedd, Jolán, Vid

Európai zarándokút

Életünk során folyamatosan úton vagyunk. A belső utakra indulás, életünk folytonos átértékelése és átelmélkedése mellett azonban néha a fizikai útnak indulás vágyát is érezzük. Ipoly atya lelki vezetésével a Szent Imre Plébániáról mintegy harmincöten vettek részt a Lourdes – Santiago de Compostella – Fatima zarándoklaton április 16. és 24. között. Két résztvevővel készült beszélgetést olvashatnak!

Miért indultak útnak?

Borbély Zita: „A zarándok azért indul útnak, hogy megerősödjék hitében, és imádkozzon az otthon maradottakért, mi is szeretettel és imádsággal gondoltunk az itthoniakra.”

Erődi-Harrach Adrienn: „Tulajdonképpen azért indultam erre a zarándokútra, mert nagyon vágytam már Lourdes-ba, mert Fatimában és Santiagoban már jártam és szerettem volna látni a barlang-jelenések helyszínét.”

Mi volt a legjobb élmény az út során?

BZ: „Nehéz kiválasztani mi volt a legnagyobb élmény. Mindenhol más, Lourdes ember közelisége, a betegek jelenléte, Santiago de Compostela a maga középkori jelenével, Alkobaca a ciszterek egyik középkori monostora építészetével, egyszerű dísztelenségével, Fatima a méreteivel…”

EHA: „Ipoly atya volt a lelki vezetőnk, aki hallatlan lelki mélységekbe vezetett bennünket. Az első három nap igazi lelki élmény volt, a további napok is megerősítettek lélekben, de kulturális élményben is bőven volt részünk. Lourdes nagyon meghatott, mert én ugyan ismertem a lourdes-i Mária-jelenések történetét, mégis amikor megláttam a barlangot, ahol szentmisén vettünk részt… ezt nem is lehet szavakban kifejezni, mert az a sok beteg ember, akik gyógyulni mentek a barlanghoz, mind nagy bizalommal és szeretettel voltak jelen, és ezt lehetett érezni. Természetesen az úton végig imádkoztunk, zsolozsmáztunk, énekeltünk és nagyon sokat nevettünk.”

BZ: „Lordesban a Grotté-nál lévő meghittség az ember szemébe akaratától függetlenül könnycseppeket csal, kezét imára kulcsolja. Tömegek mozognak a barlangnál mégis csend van. Óriási közösségi lelki élményben volt részünk, de lehetőség volt napközben az egyéni elcsendesülésre, imádságra is. Lourdes-ban állandóan ember közelben voltunk hisz rengetegen jönnek el testi, lelki gyógyulást kérni. Délután a Grotté-nál a betegek imádkozták a rózsafűzért. Este gyertyás körmenet indult a tér körül az élén betegekkel, akiket fiatal önkéntesek és apácák toltak, mögöttük az egybegyűlt zarándokok, mi is beálltunk egy gyertyával.

Egyetlen hangos szó nem hangzott el, az emberek nem lépkedtek egymás lábára, nem beszélgettek, mindenki a maga nyelvén mondta az imádságot. Lenyűgöző az a szervezettség, ahogyan a mindennap összegyűlő, több ezer zarándokot igazgatták a szervezők. Szavakkal nem lehet leírni, mit jelent számomra Lourdes, mert ezt csak átélni lehet! Santiago de Compostela-ban számomra a legemlékezetesebb, az volt, amikor a katedrális elé megérkezett egy négytagú család két tizenéves gyermekkel és egymást átölelve, ugrálva örültek a megérkezésnek. Az útjukat végig járták.

Fatima meglátogatása izgalmas, sokféle érzést keltett. Lenyűgöző méretű a zarándokhely főtere. A két bazilika között tán félúton áll a jelenési kápolna, amely a Szűzanya a három pásztorgyermek előtti megjelenésének színhelyén épült. Érdekes volt figyelni azokat a zarándokokat, akik vezeklésként e szentélyig vezető utolsó párszáz métert térden csúszva tették meg a tér fényes márványlapjain. Fatima magyar keresztútja, amely felidézi jelenés kori tájat olajfáival, virágaival magával ragadó volt. Nem hagyhattuk ki Alcobaca ciszterci monostorát Mosteiro de Santa Maria de Alcobaça-t. Itt Ipoly atya vette át a vezetést és osztotta meg velünk a ciszterciség kialakulását, lelkiségét, a középkori ciszterci szerzetesek életének, mindennapjainak rendjét. Ebben a hatalmas templomban az ember oly kicsinek érezte magát.

Mit hoztak magukkal mindennapi útravalóként?

EHA: Rengeteg optimizmust, sokkal könnyebben viselem a hétköznapok ügyeit, bosszúságait, mert ott megtapasztaltam, hogy nem ezekkel kell foglalkozni, mert ennél sokkal szebb és nagyobb dolgok vannak, ami felé az ember tart. A csoporttal nagyon jó volt együtt lenni és most jó újra találkozni, itthon egymásra ismerni.

BZ: „Fizikailag fárasztó kilenc nap volt, de a lelki élmények és a szeretet annyira átjárta az embert, így mégsem éreztem kimerítőnek. Azt gondolom, hogy nekem, és remélem zarándoktársaimnak is ez a zarándoklat egy életre szóló lelki tapasztalatot és élményt jelent. Csak arra tudok biztatni mindenkit, ha lesz rá lehetősége, menjen el.”

LEGFRISSEBB
×