Szendrey Sándorné, sokak számára csak Marika, oszlopos tagja ennek az Allende Parki társaságnak. Ő az esti kutyás közösség éltető eleme, bár a szűkebb pátriáján kívül gyermekvédelmi szakemberként ismert hölgy csak tavaly év végén költözött az Allende Parkba. Marika igen rövid idő alatt azoknak az elkötelezett társává vált, akik a kutyás és a nem kutyás közösségek barátságos együttélése érdekében munkálkodnak. Szerencsére ebben a munkájában nincsen egyedül. Ennek látható eredménye, hogy az Allende Parkban ma csaknem 100 százalékos a tisztaság.
A gazdák majd mindegyike használ kutyapiszok összegyűjtésére alkalmas zacskót és nem csupán azóta, hogy a kutyafuttatóba két gyűjtőládát helyeztek ki. Nem volt ez mindig így a környéken - emlékezik Szendreyné, Marika,aki már korábbi lakhelyén, az Andor utcában is igen sokat tett azért, hogy eltűnjenek a kutyapiszkok dombocskái.
- Az Andor utcában nagyon elhanyagolt volt az előttünk lévő parkrész, mert az 5 házból csak 5-6 ember használta a zacskót. Ez az 5-6 ember aztán megelégelte a helyzetet, és elhatározta, hogy egy nagytakarítást szervez. Szombat-vasárnapra beosztottuk, ki mikor kezdi a munkát, és szépen nekifogtunk. Elkezdtünk gereblyézni. 56 zsák hulladék gyűlt össze. Volt benne mindenféle: papír, fém, műanyag és rengeteg elhagyott kutyapiszok.
4-5 éve történt ez az akció, aztán többször megismételtük két vagy háromhavonta. Komoly problémát okozott, hogy a lakótársak nem engedték a szeméttárolóba rakni a teli zsákokat. Végül a Közterület-fenntartóval folytatott levelezés vetett véget a problémának. A takarítási akció során felszedett hulladék hozzátartozik a napi szeméthez - mondta ki a végszót a cég válaszlevélében, így a kukás autó azt a közönséges háztartási hulladékkal együtt elszállította.
Mindig volt nálunk több zacskó is, mikor sétálni indultunk - folytatja Marika. Nemcsak a saját kutyáink, hanem mások számára is. Vadidegen kutyatartókhoz is odamentünk és rákérdeztünk: ugye nincsen Önnél zacskó, elfogad egyet? És már a kezükbe is nyomtuk, ha hagyták. Volt, aki kevéssé udvarias formában viszonozta az ajánlatot, de volt, aki nagyon megköszönte, mert nem tudta, hogy erre is lehetőség van. Idővel a kutyások 70-75 százaléka rendszeresen használni kezdte a zacskókat. Ennek végül az lett az eredménye, hogy 3-4 alkalmat követően abbamaradhattak a rendszeres takarítási akcióink.
Marika idén már az Allende parkban lakik és rögtön megállapíthatta, hogy egy tiszta parkba költözött. Itt visszakapta azt a pozitív élményt, amelyért az Andor utcában munkálkodott. Ha a két kutyája többször végezte el a dolgát, mint ahány zacskót a zsebébe gyűrt, mindig volt valaki a közelben, aki adni tudott egy másikat.
A ma már mindinkább szélesre terebélyesedő kutyás közösség mintegy 16 kutyából és 10-11 gazdiból tevődik össze, akik ha barátként nem is ismerik egymást, de mégis így üdvözlik a másikat. Van köztük tudományos munkatárs, autókereskedő, kozmetikus, ám a kutyatartás közös öröme és gondja mégis egyfajta közösséggé formálja őket. A kutyákkal nem rendelkezőkkel is jó a viszony, aminek alapja a közös rendszeretet és egy kis lokálpatriotizmus.
A játszótérre menő vagy onnan eljövő gyerekeknek még jobb a kutyákhoz fűződő viszonya. A szülők számára a kutyák jó alkalmat kínálnak, hogy elmagyarázzák, mit jelent a minden élőlényért, így a kutyákért vállalt felelősség, a kutyasétáltatás és a kutyák nevelése. Mindenki felelősen gondolkodik és szereti kutyáját, és tesz azért, hogy kutyás, nem kutyás egyformán jól érezze magát - summázza a lényeget Marika. Minél inkább szeretjük kutyáinkat, annál inkább ápoljuk környezetünket is, sőt még törődünk egymással is.
A kapcsolat a kutyások között olyan erős, hogy még azt is megszerveztük, hogyha valaki nem tudja levinni a kutyáját, mert nem ér haza időben, csak odaadja a lakáskulcsát egyikünknek, és mi levisszük helyette. Persze a békés idillnek az is az alapja, hogy a kutyák is jól neveltek és szelídek legyenek.
Februárban volt egy kutyatámadás - meséli Marika. Egy elkóborló eb ellökte az egyik kutyás társunkat, mikor éppen saját állatát sétáltatta. A támadó a sétáló kutyát vette célba, de a hölgy esett el, mikor kedvencének a védelmére kelt. A hölgy a kezén szenvedett sérüléseket. Kiderült aztán, hogy nem a közeli parkoló őrkutyái voltak az elkövetők, mint először gyanakodtunk, hanem a közeli vendéglősé. Szerencsére elszigetelt eset maradt ez a támadás. Azóta a vendéglő házőrzőit zárt kertben tartják, az állatok nem kóborolhatnak el.
Mulatságos történet is akad az itteni kis világban. Az egyik kutyatartó társamat az internetről ismertem meg. Dog dancing (kutyasport) videókat néztem a világhálón. Ahogy néztem a filmet, egyre inkább beugrott, hogy a háttérben az Allende Park látszik, ahol én is lakom. A képen lévő fa pedig az én kedvenc sarki fám! Írtam is neki rögtön egy elektronikus levelet, hogy én az Allende Parkban lakom. Kiderült ő a szomszéd házban. 1 óra múlva találkoztunk, és végre személyesen is megismerhettük egymást.
Az Allende Parkiak örülnek a munkájuknak, annál is inkább, mert a kutyapiszok-gyűjtő zacskó használata nem okoz akkora nehézséget, mint amekkora örömöt jelent egy szép, tiszta és rendezett parkban sétálni. A siker tehát nem egyenes arányban áll a befektetéssel. Nagyobb és szebb az eredmény, mint amekkora a befektetés. Mindazonáltal ennek az összefogásnak a konkrét helyi eredményeken is túlmutató tanulságai vannak.
Az Allende Parkiak nagyon szép példáját adják annak, hogy egy társaság annál hatékonyabban tud tenni a közösségért, minél inkább magáénak érzi a feladatot.. Az Allende Parkihoz hasonló spontán, önszerveződő közösségi összefogások, talán eredményesebbek és tartósabbak is lehetnek, mint a szervezett akciók. Ilyen esetekben azok tesznek a környezetükért, akik nap mint nap ott vannak, akik ismerik a problémákat, és tudják. azok hogyan kerülhetők el Ők azok a polgárok is, akik munkájuk eredményét, annak pozitív hatását mindig tapasztalhatják is.
