60 évig a Holmes-üstököst Sherlock is hiába kereste volna, mivel bár 7 évente a Földről is megfigyelhető lenne, erre ténylegesen csak akkor van lehetőség, amikor úgynevezett üstökösrengésen esik át. Valahogy úgy mint 2007. október 25-én. Ekkor szilikát ásványok (szén molekulák alkotta por), valamint szén-monoxid, metanol, hidrogén-cianid és jégkristályok szakadtak le felszínéről amelyek a világűr körülményei között szublimálnak vagyis szilárd halmazállapotúból azonnal gázokká alakulnak. Ezt világítja meg a Nap fénye, így láthatóvá téve az amúgy igen halvány, lévén igen messzi üstököst.
Azt hogy ez miért következik be, pontosan még ma sem tudják a csillagászok, csak feltételezik, hogy az üstökös magja talán porózus szerkezetű, és néha valamilyen szerkezeti változáson megy keresztül, ami az "üregek" beomlásához, kísérőjelenségként pedig anyagkilökődéshez vezet.
Mivel a mostani rengés folyamán valamivel több gáz távozott a felszínről mint, amit a szakemberek az 1996-ban észlelt Hale-Bopp-üstökösnél megfigyeltek, sokan reménykednek egy ahhoz hasonló hatalmas csóvával rendelkező "tipikus" üstökös látványában. Ez attól függ, a következő hetekben lesz-e még egy kitörés, és a napszél mennyire kapja telibe a mag körül lebegő részecskéket.
A Holmes-üstökös valódi mérete a kómával, vagyis a körülötte látható gázburokkal együtt már most is nagyobb mint Naprendszerünk legnagyobb bolygója a Jupiter, amelynek sugara a Földének 11,21-szerese. Ha ezt nehéz elképzelni, egymilliárdszoros kicsinyítést alkalmazva a Föld akkora mint egy nagyobb cseresznye, kb. 12 mm-es átmérővel, a Jupiter pedig egy kókuszdió, a maga 143 mm-vel. (A Holmes tehát egy igen távoli, mellesleg 'ciánt is tartalmazó hatalmas kókuszdió'.
A mostani felfényléshez hasonló jelenséget először az angol Edwin Holmes fedezte fel 1892. november 6-án, amikor a hozzánk legközelebb eső galaxist, az Androméda-ködöt akarta megfigyelni. Már akkor kiszámolták a 7 éves periódusidőt, azonban csak a nagy teljesítményű számítógépes jelfeldolgozás tette lehetővé a múlt század közepétől, az újabb észleléseket. Ezért is nagy jelentőségű a mostani kitörés, hiszen több mint száz év után ismét szabad szemmel is láthatóvá vált az objektum.
Megkeresni sötétedés után kelet, - a XI. kerületből a Duna - felé tekintve lehet. Van akinek a Mars bolygót, van akinek az Orion csillagkép három egymás mellett látszó csillagát könnyebb megtalálnia. Mindenesetre mindezektől még feljebb helyezkedik el a Szekeres (Auriga) csillagkép legfényesebb csillaga a Capella, amelytől jobbra a Perseus csillagképben láthatjuk meg a Holmes üstököst. A megfigyelésben már akár egy kisméretű színházi látcső is sokat segít.
K.A. - Újbuda TV (2007. 11. 05.)
Kapcsolódó linkek:
Hazai megfigyelések