Büszkeségünk a víz

A XI. kerület keserűvizei egykor világhírűek voltak, gyógyhatásukról mind az öt földrészen felsőfokon nyilatkoztak. Mára a hírnevük kicsit megkopott, ám gyógyerejük ma is változatlan maradt. A Gellért fürdő hírneve azonban töretlen, a gyógyulni vágyók messzi földről is felkeresik. Nem úgy az Erzsébet Sósfürdőt, amelyre sajnos ma már egyre kevesebben emlékeznek. A legrégebbi dél-budai keserűvízforrást a mai Szent Imre Kórház területén fedezték föl véletlenül, kútásás közben a 19. század közepén. A vizet először palackozni kezdték, majd egy sósfürdőt építettek rá. 1877-ben már 40 kád állt a betegek rendelkezésére, de volt benne ivócsarnok is és négy épület vendég- és orvosi szobákkal. Egy gazdag vállalkozó felvásárolta és Ybl Miklós tervei szerint új szárnyakkal bővítette a komplexumot. A 20. század elején felújításba fogtak és egy általános jellegű gyógyintézményt alakítottak ki a helyén, Tétényi úti Kórház néven. Ma már csak egy kút emlékeztet minket arra, hogy egykoron messze földről felkeresték fel az üdülőközpontot a gyógyulni vágyók. A dél-budai gyógyhatású ivóvizek közül a legismertebb a Hunyadi János keserűvíz, melyet szintén kútásás közben fedeztek fel. A telek akkori tulajdonosa nem tudott mit kezdeni a területtel, így egy posztókereskedőnek Saxlehner Andrásnak adta el földjét, aki palackozni kezdte az italt. Ennek a hírneve még New Yorkba is eljutott, ahol óriásplakátokon hirdették a keserűvíz gyógyító erejét. A Saxlehnerek emlékét egykori családi házuk, az őrmezőn található park, valamint leszármazottjuk, Borostyánkőy László őrzi.