Így hát érdekelt a program és a szeptemberi, simogató napsütésben körbesétáltam a teret, ismerkedtem a kültéri tárlattal. A poszterek az egyik oldalon a tér történetét, híres személyiségeit, jelenlegi állapotának negatívumait, a környezet, a közlekedés anomáliáit mutatták be - a másik oldalon külföldi városokkal szemléltették az átalakítás lehetséges módjait.
Felfedeztem a Hadik András, Gárdonyi Géza, Latinovits Zoltán és Csontváry Kosztka Tivadar emlékéhez fűződő sátrakat és a hozzájuk kapcsolódó gyermek és felnőtt ismeretterjesztő - kézműves tevékenységeket inspiráló eszközöket. A választék: magyar csákó, török turbán készítés, maszkkészítés és festővászonra festés, nemezelés, gyertyaöntés - mindez a kisgyerekek körében aratott sikert. A felnőttek számára a sátrakban igényesen összeállított, színes illusztrációkkal tagolt kérdőív biztosította a szórakozást. Ezekből számomra is kiderült: van még mit tanulni, búvárkodni a könyvekből (vagy a neten) - mert néhány nehéz kérdésre én sem tudtam válaszolni! Természetesen minden kérdőívnél voltak segítők, akik eligazítást tudtak adni.
Nagyon ötletes volt a minden művészi területet magába foglaló fotós-sátor: itt különböző korok ruhái, cipői, fejfedői várták az érdeklődőket. Az öltözék összeállítása után sminkelők segítették a megfelelő "színezést". Az arckikészítéshez - az öltözéktől függően -, tanácsot is adtak. Minden kornak megfelelő természeti környezetet másoló pasztell-hátteret biztosítottak a fotóalanyoknak, beljebb pedig egy védett sarok kedvezett a felvételnek, nyomtatásnak. De sokszor csalódott volt a kis huszár vagy a hercegnő - csak a végén derült ki, hogy régen nem volt még színes fénykép! A szépiás képnek is tudtak örülni - különösen a nagymamák és nagypapák -, hiszen a felvétel után hamarosan képen láthatták unokájukat.
Az esetleges csalódást ellensúlyozni lehetett a téren osztogatott ingyen pogácsával, vagy az erre az alkalomra a környéken dolgozó és most az utcára kitelepült árusok kínálatával.
Közvetlenül a Bercsényi utca elejére állították fel a színházi sátrat, ahol a híres írók megidézése, a "kortes irodalmi játék" zajlott. A nézőtér a kávéház előtt volt, mintegy beszegve a háromszögletű teret. Az előadás után megnézhettük a modern divatbemutatót a 32-es Galériában vagy az Őrmezei Tarka Színpad vidám kabaréjeleneteit, hallgathattunk századelős operettet, jazzt.
Én az "installációs" divatbemutató után ismét az egyik sátornál cövekeltem le: a Csontváry kép- illusztrációk határolta helyen kívül kicsi és nagyobb gyerekek "alkottak", egyesek fülig festékesen, mások óvatosan maszatolták a kifeszített hatalmas vásznat: igazi közösségi mű készült!
A sátorban a Csontváry képekkel illusztrált kérdőívet felvéve, egy fiatal hölgy sietett segítségemre. Kiderült, a rendezvény egyik szervezője, Székely Rita, az ECORYS Magyarország kft. tanácsadója.
Vele beszélgetek a látottakról.
Amint körbejártam a téren, szisztematikusan összeállított, a rendezvényhez kapcsolódó, "beszédes" elemeket láttam. A lehetséges névadókhoz fűződő, vagy rájuk utaló képek, bútorok, berendezési és használati tárgyak reprezentálják a kort - a hozzájuk illő tevékenységi lehetőséggel. A látogató, az itt lakó állampolgár - részese lehet egy őt érintő kérdés, egy nagy volumenű, jövőbe mutató terv megvalósításának, igenlésének vagy tagadásának. De az egész nagyon rendezett, összekapcsolódó, nem máról holnapra készült rögtönzés.
Mivel foglalkozik az ECORYS? -olvasom le a kitűzőről az általam még nem hallott cégnevet.
SZR: Ez egy angol-holland tanácsadó cég, amely ingatlan- és területfejlesztésre szakosodott. Ennek vagyunk magyar képviselői. Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy elősegítsük megbízóink - jelen esetben Újbuda Önkormányzata - jelzett városrészének, illetve a kerület kulturális városközpontjának megvalósítását. Az a célunk, hogy az érintett területen lakó állampolgárok, és az itt tanuló diákok bevonásával élhetőbbé, sikeresebbé tegyük ezt a környéket.
A színvonalas műsoron és a kihelyezett kultúrpontok, valamint szolgáltatóegységek megjelenésén érződik a szervezettség. Mindez a cég munkájának tudható be?
SZR: A rendezvény műsoráról az itt élő színházi team gondoskodott, az önkormányzat intézte a szolgáltatásokat a kerületi egységek bevonásával - a szponzorok is ebből a körből kerültek ki. Az alapötletet a Bartók-programhoz, a pályázati börzét, a lebonyolítás mikéntjét mi javasoltuk. Kapcsolatban vagyunk néhány céggel, amelyek alkalmanként szívesen segítenek, pl. a fotósátor működtetője. De bevontunk a munkába muzeológust, belsőépítészt is. Ma már nem lehet úgy tervezni egy teret, hogy valaki rendel három padot, elültet néhány fát, esetleg rendel egy szobrot és kész. Ma az emberek élhetőbb környezetre vágynak.
Hány ember munkájának eredménye a Tér Felfedő Fesztivál?
SZR: Cégünk munkatársai több éve dolgoznak együtt, de bizonyos esetekben számíthatunk a külföldi kollégák tapasztalataira, tanácsaira is. Ez a rendezvény kb. tíz ember összehangolt munkájának az eredménye.
Megköszönve a beszélgetést, a jó illatok után megyek. Megkóstolom a Bercsényi kisvendéglő dödölléjét és visszatérek a festősátorhoz, hogyan alakult a nagy, "összgyermek" festmény. Szó, ami szó, a gyerekek nem pihentek, már a második tábla is elkészült, Csontváry után szabadon... De az ott nézelődő felnőttek nem bánják a művészinaskodást.
Most egy másik segítőt találok a sátorban. Elárulom, hogy már nézelődtem itt. Beszélgetőtársam most S. Bitskey Katalin, az ECORYS területfejlesztési üzletágvezetője. Őt a tervezés időszakáról kérdezem.
Mennyi idő kell egy ilyen rendezvény kitalálásához, megszervezéséhez?
BK: Körülbelül két hónap. A kész tervet augusztus végén ismertettük a megrendelővel, a konkrét szervezési idő több is lehetett volna. A látható rendezvényen kívül nagyon eredményesnek tartjuk a meghirdetett kulturális városközpont elképzelésére kiírt pályázatot, amelyre 25 terv érkezett, köztük volt külföldi, női pályázó is. Ezek jó ötletet adnak az elképzelések megvalósításához.
Mi az érdekessége a pályázatnak?
BK: Természetesen nem a megszokott, papír-alapanyagú pályázatot kell elképzelni, hanem digitális megoldásokat. Ilyen programok tervezésénél bevonjuk a helyi mérnököket, építészeket, fiatalokat - nekik külön un. szakmai sátruk van. Mindezek segítik a megrendelőt. Helyileg ezt úgy oldottuk meg, hogy a Gárdonyi szobor mellett, a zöldben helyeztünk el padokat, kivetítőt és az érdeklődők ott nézhetik meg a terveket.
Úgy lett volna igazi, ha a Hadik Kávéházat is kinyitják ma - úgy látom, ez nem történt meg. Lehet tudni, miért van zárva?
BK: Próbáltunk egyeztetni, de a felújítást végző cég baleseti veszélyekre hivatkozva nem engedélyezte a látogatást. Remélhetőleg a kerület napjára átadják a közönségnek.
Befejezésül néhány érdekes pályázatot én is megnéztem a szakmai körben.
Igen, így kellene tervezni és dönteni - az itt élő állampolgárokkal közösen, egy akarattal.
|
|
|
június 26. szerda,
János, Pál
