Először a Vámház- körúti piacot derítettem fel. Mennyiségben és minőségben megfelelő volt a választék: árban 198-600 Ft/kg-ig terjedő skálán lehetett gyümölcshöz jutni, némi tolakodás és sorban állás után. A gyümölcshöz nyúlni itt nem ajánlatos, mert hamar és szigorúan rendreutasítanak: "Ne tessék az áruhoz nyúlni!" Az olcsóbb ár az ömlesztett, vegyes barackra vonatkozott, így a ládában volt kicsi és nagyobb, alig érett és már lekvár főzésre való. Ezt bizony válogatni kell otthon!
Nézelődés közben szóba elegyedtem több vásárlóval. Az egyik már döntött: "mindig ilyen fajtát veszek...", de a másik nem javasolta: "ez a fajta nagyon eres marad főzés után!" Majd hozzám fordulva halkan mondta: "Holnap inkább kimegyek a Bosnyákra, ott veszek az őstermelőktől!"
Gondolkodóba estem. Életem javarészét vidéken éltem le, így én is a termelők pártján állok. Emlékeimből felidéződik a szomszéd Sándor bácsi alakja, aki barackérés idején átszólt a kerítésen: "Fiatalasszony, megyek a szőlőbe, mennyi barackot hozzak? Már lehet lekvárt főzni!"
Később a kertünkbe ültetett kis fa termését figyeltük - az első három szemtől a több vödörig. Akkor már én ajánlottam hasonlóképpen a másik szomszédomnak, de régen is volt...! Így igazából városi emlékem nincs a lekvár főzést megelőző piaci hadjáratról, a tavalyi tapasztalat vajmi kevés volt, hogyan lehet ezt szakszerűen csinálni!
Szombaton tehát: Irány a Bosnyák!
Mióta a fővárosban élek, nem volt alkalmam itt vásárolni, csak hírből ismerem. Nagy élmény itt nézelődni - csak azt nem értem, a külföldi turistákat miért nem ide hozzák "egy kis magyar levegőt szívni"?? Mert itt aztán van bőven fotózni való téma! Egy kis magyar valóság - semmi smink, szépítés..., itt minden eredeti.
Rengeteg árus, sok vásárló, igazi piaci hangulat. A kínálat pedig az osztályon felülitől a selejtig terjedő. Van, aki itt is válogat. Csak csodálkozom - itt ezt is lehet?? Ez igaz? Tényleg piacon vagyok. No, nem minden árus enged válogatni, de a többség piacorientált - eladni akar.
Végül nem vettem barackot, ilyet a Fehérvári útin is kapok - egyezkedtem magammal. Kárpótlásul olcsó, friss zöldségekkel megrakodva térek haza - jó lesz a vasárnapi ebédhez. A lekvár főzést a jövő hétre hagyom.
Elfoglaltságaim miatt ez csak a következő hét csütörtökén realizálódik - immár kedvenc piacomon. Most már könnyű a döntés: az előző tapasztalatok birtokában kiválasztom a számomra legjobb, legszebb és méltányos áron megszerezhető barackot. A végén úgyis az unokák döntik el, jó-e a Nagyi lekvárja a Nagyi palacsintájában. De addig még legalább tíz lépcsőt kell megmásznom, hogy a tetthelyre érjen a zsákmány!
|
|
|
január 26. vasárnap,
Vanda, Paula
