60+ Médiaműhely: FED 5, az vajon mi?

Lélegzetem elakadt, körülnéztem, de csak mi ketten, a gép és én voltunk a szobában.

- Szívesen! - mondtam és megannyi kérdés jutott eszembe. - Hogy került be az antikváriumba?

- Tudja régi gazdám kapott egy új gépet, sokkal korszerűbbet, automata, beépített vakust. Engem meg lecserélt. Nagyon fájt, mert sokfelé elvitt, sokat láttam a körülöttem zajló világból.

- Már bocsánat, de csak most látom, hogy nagy látószögű az optikája, de a keresője normál. Nem zavarja ez?

- Már megszoktam. Eleinte furcsa volt. Nem voltam benne biztos, hogy jól látok ezzel a fogyatékkal, de gazdám alkalmazkodott ehhez a helyzethez.

- Ahogy elnézem, tokján már meglátszik az idő. Tulajdonképpen mikor készült?

- Hát elég régen, úgy 30 éve biztosan. Még a Szovjetunióban gyártottak, majd több átszállással kerültem ide, Magyarországra. Egy piacon leltem gazdámra.

- Milyen élete volt nálunk, mit látott ennyi idő alatt?

- Előző gazdám igazán vigyázott rám. Sokat dolgoztunk együtt. Bejártam sok szép helyet. Elutaztunk Európa több országába, láttam II. János Pál pápát Budapesten, de ott voltam gazdám gyerekeinek fontos eseményein is.

- Kicsit szomorúnak tűnik, bántja valami?

- Hát, talán fáj egy kicsit, hogy Jeruzsálembe már nem én mentem. Tudja a Vatikán után, szívesen mentem volna oda is. De hát akkor már megvolt az új gép és ő ment. Pedig én jobb képeket készítek, és ezt nem irigységből mondom. Tényleg! Rajtam mindent be kell állítani, velem nemcsak kattintani kell. Vigasz, hogy ezt volt gazdám később belátta, és sajnálta, hogy nélkülem repült el.

- Köszönöm, hogy megosztotta velem élményeit, és tudását. Megígérem, jó gazdája leszek, ha jobban megismerem adottságait. (sztorma)

Szerényi Péterné Zsuzsa - 60+ Médiaműhely (2009. 06. 17.)