Az 1796-ban Zomborban született a német polgári családból származó Schweidel József, aki katonai pályafutását a császári seregben kezdte, a negyedik huszárezredben, mint hadapród. Harcolt a napóleoni háborúkban, ott volt többek között a párizsi csatánál is. 1827-ben megnősült, feleségül vette Bilinszka Domicellát, akitől öt gyermeke született. Az 1848-as forradalom kitörésekor hazavezette Bécsből az ezredét, s ezután Bács megyében a táblabírák közé iktatták. A katonai ranglistán gyorsan emelkedett, először ezredessé nevezték ki, majd a schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 28-án tábornokká avatta. 1849. május 9-én Pest város parancsnoka lett. Világosnál tette le a fegyvert. Később felségsértés vádjával gyanúsították és az aradi börtönbe zárták haláláig, 1849. október 6-ig. Schweidel József az aradi börtönben felesége számára részletes naplót vezetett a fogság mindennapjairól Aradi fogságom naplója címmel. Írásaiból kiderül, hogy sajátmagát sohasem tekintette bűnösnek felségsértés vádjában, hisz ő, mint katona csak a feletteseinek engedelmeskedett, s végig reménykedett abban, hogy a haditörvényszék nem fogja elítélni. Schweidelt összesen kétszer állították hadbíróság elé, s végül golyó általi halálra ítélték. Ő volt az egyetlen, akit kegyelemre terjesztettek fel, de jól ismert katonatársa, Haynau nem kegyelmezett és jóváhagyta a halálos ítéletet. Utolsó nyilatkozatában így írt a mártír: "Ha a legfelsőbb akarat valóban úgy látja jónak, hogy végrehajtsák a rám kimondott ( ) ítéletet, keresztény alázattal és megadással belenyugszom. ( ) Mindig tisztességes, igaz, a legnagyobb mértékig lelkiismeretes voltam, bensőmben mindig borzadtam a rossztól, és most mégis így ítélnek el! ( ) A halálnak néhányszor a szemébe néztem már, de elkerült; mostani utamon is elszántan fogok végigmenni." Utolsó napját Bardócz Sándor minorita szerzetessel töltötte, akit halála előtt megkért arra, hogy az apjától kapott feszületet, amit kivégzésekor a kezében akart tartani, halála után vegye ki a kezéből és adja oda fiának. A szerzetes teljesítette a tábornok kívánságát, s átadta később fiának a keresztet, aki ekkor még mint fogva tartott katona volt az aradi börtönben, majd fél év múlva szabadult. A keresztet ma a budapesti Hadtörténeti Múzeumban őrzik. Schweidel Józsefen három társával (Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos) együtt a börtön melletti sáncárokban hajtották végre a halálos ítéletet 1849. október 6-án. Utolsó szavai ezek voltak: "A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." 2006. október 6-án erre a német származású, de lelkében magyar aradi vértanúra emlékezett Újbuda számos lakosa és vezetője. A kerületben található, a mártír nevéről elnevezett utcában megkoszorúzták emléktábláját, s két kerületi iskola számos tanulója szavalt előtte. A megemlékezésen ott volt és koszorújával adózott a mártír előtt az Önkormányzat képviseletében Balázs Gyula és Veresné Krajcár Izabella, a József Attila Gimnázium és a Bethlen Gábor Újreál Gimnázium igazgatói, valamint az Aradi Vértanúk Öröksége Egyesület képviselői. A két kerületi iskola megemlékező diákjai 13 szál fehér virágot helyeztek el a koszorúk mellé. Jelen volt még Schweidel József dédunokája is, aki szintén tisztelettel és csendes megemlékezéssel adózott dédnagyapja előtt. /Felhasznált irodalom: Dr. Mayer János: A bácskai vértanú, Schweidel József emlékezete II. rész In: Bajai Honpolgár XVI. évf. 12 (182.) szám (2005. december)/
