Kíváncsi voltam, honnan ez a sok tapasztalat? Milyen kapcsolat fűz a nyomtatott szöveghez?
G.M.: A 7x2 az 14, kétszer hét ugyanannyi, de 77 az már több! Ennyi éveim száma, s ez nem letagadnivaló: sok esztendő tapasztalatával bírok. Amióta az eszemet tudom, újságíró szerettem volna lenni. 10 évesen csináltam a Fehér Sasfiókot, aztán újságot a cserkészetnek, majd a Magyar Vasárnap című újság levelezője voltam. A Márvány utcában már én írtam, gondoztam a faliújságot. Különleges korban éltem: a háború, az újjáépítés, a nagy változások, a nagy lehetőségek korában.
Nagyon érdekes kordokumentum lehet az életed - hallgathattad Bóka László előadásait, találkoztál Boldizsár Ivánnal, ismerősöd volt Kormos István, Zelk Zoltán, Czine Mihály. Ezt nem mindenki mondhatja el az unokáinak. Hogy kerültél velük kapcsolatba?
G.M.: Érettségi után három egyetemi kar felvételije volt a kezemben - a választás rajtam múlott. Az egyetemen váltogattam a helyem, mert az első években nem volt újságíró képzés. Egyszakos, magyar szakos lettem harmadéven, majd hosszú harc és még több tanulás után magyar-újságíró szakos középiskolai tanárként végeztem. Kezdettől az írás vonzott - kipróbáltam az újságírás és szerkesztés minden grádicsát, a gyári lapoktól kezdve a Magyar Nemzetig, az Új Tükörtől a Vasasok Lapjáig. Utaztam repülőn, hajón, vonaton - és egyéb, minden elképzelhető járművön, ha a feladat úgy kívánta. Nagyon küzdelmes, szép munka volt - a pihenést nem nagyon ismertem.
Már régen a 60+ korúak közé tartozol. Hogyan sikerült megszokni ezt a nyugodtabb életformát?
G.M.: Azt vallom, hogy az időskor nem választható el az aktív élettől. Most sem tétlenkedem, írok a Nyugdíjasok Lapjába, a Pilis Press tudósítója vagyok. Beneveztem a Civil Vállalkozások Mentor Programjába - olvasni és érteni tanítottam az arra rászoruló gyerekeket. Nyelv nélkül nincs gondolkodás, nyomdafesték nélkül nincs irodalom - ma is ez a véleményem.
Hogyan összegeznéd az újságírás mai feladatát? Milyen szerep jutna ebben az időseknek?
G.M.: Kiáltani kell, nagyot! Minden médián "játszani". Megtanulni az új technikát és megkeresni a nyomtatott betű helyét, az újságét, a nyomdatermékét. Ha már privatizálták is a médiát - kellene egy össztársadalmi kéz, amely a társadalom valódi gondjait felvállalja. Erre számít Európa is a XXI. század építése közben. Ebben nagy része van az időseknek, nyugdíjasoknak - amíg köztünk vannak...
S mi lesz a következő nemzedékkel?
Meg kell találni a helyüket, helyünket - és nemzeti összefogással, európai összefogással építkezni. Erről szóljon minden média - de különösen az idősek, a Nyugdíjasok Lapja - amely országos kitekintésű és tízezrek olvassák. Írásaimmal szeretném őket az aktív, tevékeny, a társadalom történéseiből felelősen részt vállaló életre buzdítani.
