Hamar megkedvelték a környékbeliek, különösen az asztalokat. Minden korosztály. Reggeltől kora délutánig tízóraizók, tanulók, pihenők, beszélgetők élvezik. Kora délutántól birtokba veszik a kártyázók. Ők is különböző korúak, sokan vannak. Játékosok, kibicek, nézelődők. Leginkább összeszokott társaságok. Előkerül a kártya, a terítő, a napernyő - az otthonosság kellékei. És persze előkerülnek az enni-inni valók is.
Na, de akkor szemét lesz, azt ki kéne dobni. Van is egy kis "parki szemetes", de abban már a tízórai maradékai is benne vannak... Valamennyi még belefér. Már púpos, így alá, köré kerül a szemét. Gyűlik a kupac, ha jó idő van, nagyra. Az elmúlt hetekben már letört a kosár. Most a földön telik meg, és ott nő estig a kupac. Reggelre aztán rend uralkodik, üres a szemetes és a környéke, várja megint a tízóraizókat... ...és vár valakit, aki rájön, hogy a jó lehetne jobb is.
Olyan kicsi kéne hozzá. Csak egy nagyobb szemetes, vagy még egy.
