Albertfalván a második világháború előtt neveztek el utcát Mahunka Imréről, melyet a háború után kiteljesedő kommunista diktatúra Sáfrány utcára keresztelt át. Az utca a mai napig ezt a nevet viseli, ám Újbuda Önkormányzata 2000-ben a Sáfrány teret az albertfalvai őslakosok régi kívánságának eleget téve Mahunka Imre térre nevezte át. A kerület ez alkalomból emléktáblát is leleplezett a téren. Ugyancsak a helyiek kezdeményezésére nemrég kalandos körülmények között átszállíttatták a szobrot a II. kerületi Mahunka villából. Az 1931-ben Kisfaludy Stróbl Zsigmond keze nyomán készült szobor felavatásán az önkormányzat képviselői, a bútorgyáros leszármazottai, albertfalvai intézmények, helyi civil és egyházi szervezetek vettek részt. Az Albertfalva jótevőjeként számon tartott Mahunka Imre ebben a városrészben született 1859-ben. Asztalosmesteri tanulmányai után Párizsban, Londonban és Münchenben tanulta meg a szakma legfelső fokát. Hazatérve Budapesten telepedett le, és miniszteri biztosként az iparoktatásban kezdte hasznosítani külföldön szerzett bútorgyártási tapasztalatait. Munkásságáért aranyérmet kapott az 1900-as Párizsi Világkiállításon, nem sokkal később pedig a császári és királyi udvari szállító címet is elnyerte. Később politikával is foglalkozott, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának színeiben képviselőként működött a nemzetgyűlésben. A megemlékezésen elhangzott, feleségével, Kovács Adéllal - bár nem volt gyermekük - a család szentségének példájává váltak. Mahunka Imre a példátlan szorgalom a becsületesség, a vallásosság és a hazafiság szimbólumaként vonult be az emberek emlékezetébe. Halála előtti évben feleségével közös végrendeletet írt, melyben vagyonuk 58 százalékát az Albertfalván építendő római katolikus templomra hagyományozták. Szobrát Hoffmann Tamás polgármester, Simicskó István országgyűlési képviselő és Csernus László önkormányzati képviselő leplezte le, majd a megjelent szervezetek megkoszorúzták az emlékművet.
