60+ Médiaműhely: Nem adják fel - Albertfalván

Az Albertfavi Közösségi Házban két kiállító művésszel és munkáikkal találkozhattunk. Egyikük, B. Dobos Jolán kerámiaszobrász és festőművész a 60+ Portré Pódium vendége volt. A másik Varga László mérnök, festő, az 56-os mártíroknak állított emléket képeivel a Helytörténeti Múzeumban. Mindketten nyugdíjasok, ez utóbbi a Gammából. Kaposvári Marika kérdezte, úgy is, mint a ház munkatársa, úgy is, mint a szomszédsági önkéntesek "mentora" - a keramikus -festőművészt életútjáról. "Nagyszüleim parasztgazdák voltak, náluk töltöttem a vakációt: nagy kert, virágok, lovak, baromfik az udvaron. Olyan útravalót kaptam tőlük, amely meghatározta egész életemet: itt ismerkedtem meg az élő népművészettel. Mindez a Tolna megyei Gyulajon történt - az ottani ruhák, csipkék, népdalok, népmesék formálták, alakították a lényemet." Csoda-e, ha pedagógus lett? Bár mindenhez volt érzéke: a rajzhoz, a festészethez, a mozgáshoz, a tánchoz - igen szerencsés alkat. Mégis, amikor választani kellett, a gyermekkori emlékek az iskolához vonzották. Átadni, átörökíteni a tudást és mindazt, ami a világból reá testálódott. Tanítóképzőt végzett, aztán főiskolát és testnevelő-zenetanár lett. Budafok, Nagytétény, Batthyány utca és a város más iskoláiban telt el a harmincöt év, amíg nyugdíjba vonult. Már régóta itt lakik Újbudán és a kiállítások sokasága bizonyíték rá: megtalálta önmagát, hasznosan tölti szabadidejét, művészetével örömet okoz másoknak. De értelmes, másokért élő élete van Varga Ferencnek is, aki mérnök létére lett festőművész. S kiállítása - amely november végéig látható minden kedden és csütörtök délután - több mint a félévszázados történelmi múlt. Emlékezés ez, és tisztelgés a mártírok hősiessége előtt. Mit mondott magáról a művész? "Friss diplomás voltam, akkoriban végeztem el az egyetemet. Bolyongtam a városban, tele lelkesedéssel és szomorúsággal az elesettek sírjai előtt. Láttam a friss hantokat a Józsefváros terein, a Csizmadia téren, - ahogy akkoriban a szoborból maradt monumentális emlékművet dajkáló Felvonulási teret neveztük. Belső, lelki kényszer hajtott, és a bukás után festeni kezdtem. Lefüggönyözött szobában, titokban örökítettem meg, amit világgá kellett volna kiáltani..." A jelenlévők csöndesen emlékezve, sokan könnyezve szemlélték a kiállítás képeit. Az imádkozó gyermelyi anyát, a falu haragja elől menekülő ávóst, a teret, a harcolókat - a dicső múltat... Végezetül a művész a jelenről mondott derűsebb dolgot: a Petzval József utcában van a "gammás nyugdíjasok" klubja, hétfőnként tartanak összejövetelt. Keressük meg őket, egy beszélgetés erejéig. Szeretettel várnak...