(Idézet Dienes Zoltán Pál: Játék az életem. Egy matematikus mágus visszaemlékezései. SHL. Hungary Kft. Budapest, 2001. 28-33.l.)
Anyánk kapott egy munkalehetőséget, nevezetesen tánctanítást egy magániskolában, az Új Iskolában, és az ajánlatban az is benne volt, hogy a két fiú ingyen járhat oda. Egy szobát béreltünk egy kis villában egy hatalmas kert közepén, amelyet nagyon megszerettünk.
A kert paradicsomi hely volt gyermekek számára. Sok kis fa és bokor volt benne, és szerteszét ágazó utak, ösvények, a kert végében egy kis rom, ahol fantasztikus játékokat játszottunk, mert a romot hadseregek vették be és védelmezték. A kert olyan izgalmas volt, hogy elhatároztuk, hogy feltérképezzük. Lépéssel mértük ki a fák és az utak közötti távolságot, a kert szélét és hosszát. Több hétig tartott, de a végén egy elég méretarányos térképet kaptunk, bár a léptékre nem emlékszem. Talán ez volt az első leckénk geometriából, ami földmérést jelent... A romantikus kertből egy év múlva elköltöztünk albérletbe. Miután az Új Iskolában néhány évet töltöttünk, egy egyházi iskolába iratkoztunk be a város közepén.
A nyomozást folytatva, az író bátyjának, Dienes Gedeon mozdulatművész, tánctörténész, művelődéskutatónak megtaláltam a kertre vonatkozó pontosabb megjelölését:
1924-ben kerültünk vissza Párizsból Budapestre az Emmi néni meghívására. A Villányi úti Löllbach villában laktunk, hatalmas kerttel a Ménesi útig... (Magyar reformpedagógiai törekvések 5. Hiszek az ifjúságban! 278.l.)
Kedves Olvasó! Segíts nekem a nyomozásban!
Hol volt a Villányi úton az 1920-30-as években az Új Iskola fiókiskolája? Kutass az emlékeidben, vagy kérdezd a Nagyikat!
Aki várja a híreket:
|
|
|
február 25. kedd,
Géza