De menjünk sorba!
Ha Sárdi Mária, nem olvassa annak idején azt a hírt, mely szerint 1944. június végén indult el az utolsó transzport a Józsevárosi pályaudvarról - nem született volna meg a regény.
Ő egyike volt azoknak, akiket 1944. december 7-én marhavagonokban indítottak útnak Józsefvárosból egy borzalmas, szenvedésekkel teli útra.
1994-ben Kriszt László rendező egy véletlen folytán kezébe vette a könyvet. Nem tudta letenni, majd színpadra 'álmodta'.
A regény időközben két kiadást is megélt, (1994 és 2006) az írónő pedig 2003-ban átvehette a 'Béke Inter-Lyra' díjat.
Sárdi Máriával könyvéről és a színházi előadásról beszélgettem.
Ha nem olvassa azt az ominózus újságcikket, akkor nem született volna meg a regény?
Nem tudom! Lehet, hogy nem! Olvastam a cikket, leültem az írógéphez és megírtam.
A két kiadás közt eltelt időben az emberek hozzáállása mennyire változott a könyvvel kapcsolatban?
Miért változott volna? Semmi sem változott! Annyi változott, ami a könyvben is szerepel.
Ami az első kiadás után történt azt is megírtam benne. Ennyi a különbség.
A feltörő emlékek. . . , hogy tud az ember ezen túllépni?
Nekem olyan a természetem, hogy túllépek bizonyos dolgokon, és csak a szépre emlékezem.
Hogyan fogadta Kriszt Lászó rendező ötletét, hogy színpadra állítja?
Nagyon meglepődtem! Nem ismertem őt. A kiadón keresztül keresett meg. Elmondta, hogy a metrón oda-vissza utazott addig, míg ki nem olvasta.
Nem volt nehéz a könyv írásakor ezeket a borzalmakat újra átélni?
Nem! Ez érdekes dolog! Kicsit kívülről írtam.
Az volt a hátborzongató, amikor eljött hozzám a szerepet játszó Budai Tündével és Laci előadott egy részletet a darabból.
Végig kísérte a próbákat, vagy csak az előadást, a bemutatót látta?
Hát, ezt én már meg nem mondom! Láttam más előadását a Tündének. Ez a szerep neki lett kitalálva! Nekem Ő nagyon tetszett!
Mit jelentett az, hogy áprilisban, a zsinagógában is bemutatták a darabot?
Gyönyörű volt! Tele volt a zsinagóga. Nagyon jól fogadták. Volt egy kis probléma a vallási kötöttségek miatt, de ezt ragyogóan megoldották. Szép előadás volt.
Nekem a kis színpadi előadás kicsit jobban tetszett. Meghittebb volt.
Sárdi Mária nem szépíró. Újságíró. Főszerkesztője volt a Családi Lapnak 1988-ig, nyugdíjazásáig. Munkatársa volt a Magyar Ifjúságnak és az Esti Hírlapnak is.
A regényből készült monodráma ebben a színházi évadban is a Kazán István Kamaraszínház műsorán van.
sztorma - 60+ Médiaműhely (2010. 11. 26.)