Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek celebrálta a gyászmisét, melyet követően Bátor Botond pálos tartományfőnök végezte el a temetési szertartást. A petőfiszállási temetőkertben helyezték el a megérdemelt végső nyugalomra, ahol a Vezér Ferencről elnevezett utat Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök áldotta meg. Az üldöztetést szenvedett pálos szerzetesek emlékére készült emléktábla megáldására is sor került, majd Mateş Gheorghe Călin szaniszlói polgármester és Szász János petőfiszállási polgármester köszönetét fejezte ki a résztvevőknek.
Vezér Ferenc életéről, valamint sírhelyének felkutatásáról, exhumálásáról és azonosításáról előadást tartottak Budapesten, a Sziklatemplomban április 25-én, szerdán, a 17 órakor kezdődő szentmisét követően. Az előadást Susa Éva, az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek főigazgatója, és Bank Barbara történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának a munkatársa tartotta.
Vezér György 1914. március 23-án született a Szatmár megyei Szaniszló faluban. A bencés gimnáziumban érettségizett, majd 1935-ben lépett a pálos rendbe, ahol a Ferenc nevet vette fel. Pécsett végezte bölcseleti és teológiai tanulmányait. Itt szentelte pappá Virág Ferenc pécsi megyéspüspök 1940-ben. Lelkipásztorként működött a budapesti Sziklatemplomban, és Pécsett is – mindkét helyen házgondnoki feladatokat is ellátott –, legfontosabb állomáshelye azonban Pálosszentkút volt, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal több időszakon keresztül – egy ideig házfőnökként, és a helyi lelkészség vezetőjeként is – szolgált. 1946. januárjától a magyarországi pálos rendtartomány vezetésében is részt vett, mint II. tartományi tanácsos. A kommunista hatalom több alkalommal próbálta perbe fogni, megtörni. 1950-51-ben Petőfiszállás-Szentkútról elhurcolták a pálos szerzetespapokat. A koholt vádakon alapuló ügyét a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós perhez csatolták. Vezér Ferenc perjelt a kihallgatások során megkínozták, halálra ítélték, és 1951. augusztus 3-án, a gyűjtőfogház udvarán felakasztották.
1992. február 17-én a Legfelsőbb Bíróság a vádak alól P. Vezér Ferencet felmentette.
Számos sorstársához hasonlóan jeltelen sírba temették el és csak hosszas és igen precíz kutatómunka árán, de végül sikerült azonosítani a Vezér Ferenc maradványait, így kerülhetett sor a mai újratemetési szertartásra, melyet Vezir György, a néhai szerzetes unokaöccse így jellemzett: „Ezt a napot az Úristen adta, örvendjünk és vigadjunk rajta!”
|
|
|
|
|
|
