Mit tegyünk, ha felismerjük a bűnözőt?

Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne hallanánk valamilyen bűncselekményről. Legyen szó rablásról, gyilkosságról, erőszakról, vagy bármilyen gondatlanságból elkövetett bűnesetről. Sokszor még "vérdíjat" is tűznek az elkövetők fejére. De mit tehetünk akkor, ha felismerjük a körözött személyt? Milyen jogaink és milyen kötelezettségeink vannak ilyenkor? Vajon milyen esetben kapjuk meg a nekünk járó nyomravezetői díjat? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Pár napja az Újbuda TV szerkesztőség segítségét kérte a BRFK egy nyomozási ügy miatt. Egy ismeretlen elkövető idén áprilisban rabolt ki fényes nappal egy kerületi pénzintézetet. És mindezt úgy, hogy hat ipari kamera rögzítette a bűnesetet. A rablót ennek ellenére még nem sikerült elfogni. A médiumok sok esetekben segítenek felderíteni az elkövető kilétét, hiszen a képeket minden háztartásba el tudják juttatni, így - elviekben - egyre kevesebb az esélye annak, hogy a rabló megússza az ilyen jellegű bűncselekményt.

Elviekben. Gyakorlatilag viszont nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy az ésszerűség megköveteli. Mert mit tennének például Önök, ha felismernék a szomszédjukat mint körözött személyt? Felvennék a telefont és tárcsáznák a rendőrség telefonszámát, vagy - félve az esetleges retorziótól - csendben maradnának?

A statisztika inkább ez utóbbit igazolja, hiszen a bűnöző vállalkozások határozottan, módszeresen, időt és energiát sem kímélve törekszenek mindenféle bizonyítás ellehetetlenítésére. Ennek hatása nyilvánvaló: az igazságszolgáltatással való együttműködésre hajló személyek inkább vállalják a hamis tanúzás, esetleg a hamis vád következményeit vagy éppen vonakodnak a vallomás megtételétől, mintsem - a büntetőeljárásban játszott esetleges szerepük folytán - kitennék magukat a bűnszervezetek retorzióinak, hiszen az atrocitásoknak kitett személyek valójában bizalmatlanok a védelmi rendszerrel szemben.

És ezen még az a bizonyos 1-2 millió forintos nyomravezetői díj sem segít, amelyet a rendőrség oly sok esetben felajánl. Pedig igazán nincs mitől félnünk. A rendőrség olyan titkosan kezeli az adatainkat, hogy soha nem tudja meg az elkövető, hogy mi voltunk azok, akik "feldobtuk" őt. A jutalmat pedig minden esetben megkapja a becsületes nyomravezető, csak - érthető okokból - senki nem vágyik ilyen esetben a sajtónyilvánosságra.

De mikor jár nekünk ez az összeg? Ugyanis nem elég csak felismerni az illetőt. Fontos, hogy az információink alapján beazonosítható, elfogható és meggyanúsítható legyen az elkövető. Az ugyanis nem tartalmaz információt a nyomozó csoport számára, hogy az óvodáskori csoporttársunkat felismerjük a képernyőn és tudjuk a nevét.

Az is fontos, hogy megmondjuk hol van, vagy hol lesz az illető a közeljövőben. Ehhez pedig egy hosszú beszélgetésre van szükség. Méghozzá semleges helyen, négyszemközt egy civil ruhás nyomozóval. Ez az úgynevezett előszűrés. Innentől pedig tényleg csak a beazonosíthatóság, elfoghatóság és meggyanúsíthatóság függvénye az, hogy megkapjuk-e a nekünk járó jutalmat.

Gigi - Újbuda TV (2008. 07. 04.)