Legutóbb Sarkozy francia elnök kezdeményezte, hogy a nemzetközi szervezetek módosítsák a gazdasági és társadalmi teljesítmény mérésére szolgáló indikátoraikat. A világ számos más pontján is megfogalmazták már, hogy pusztán a termelési eredmények nem arányosak az emberek elégedettségével, vagyis a GDP nem alkalmas egy ország állapotának leírására. Noha erről az indexről sokan gondolkodnak világszerte, eddig nem sikerült azt megalkotni. Ez persze nem azt jelenti, hogy semmilyen eredmény nem született ebben a témában. Hiszen miközben kutatják, az emberek mitől boldogok egy társadalomban, aközben egyre többen beszélnek arról, hogy milyen receptek léteznek a boldogulásra. Kupper András országgyűlési képviselő teológusokat, közgazdászokat, pszichológusokat, művészeket ültet egy asztalhoz a boldogságindex kapcsán. Mint mondja, közvetve azt szeretné elérni, hogy a politika számára az emberek közérzete és boldogulása legyen a mérce, és ehhez kell a boldogságindex, amelynek létrejöttével az adott kormányok valódi teljesítménye is mérhetővé válna.
A Tranzitban rendezett legutóbbi találkozón a Gulágot megjárt 93 éves dr. Olofsson Placid atya bencés tanár mesélt a túlélés négy szabályáról. Ez a legnehezebb helyzetben lévők számára is kiutat mutathat, hiszen az egyént lelki ellenálló-képességgel vértezi fel. Az első szabály szerint sosem szabad panaszkodni, mert az gyengíti az embert. A második szabály, hogy állhatatosan kell keresni az apró örömöket. A harmadik, és talán legnehezebben tartható cél, hogy gyengeként is erősnek és büszkének kell lenni. A negyedik erőforrás pedig a hit, mert akinek van mibe kapaszkodni, az minden szenvedést könnyebben visel.
Laár András zeneszerző szerint a boldogság kulcsa az ember saját létezéséhez való viszonyában rejlik, szemben a szenvedést okozó anyagi javak birtoklásával. Konkoly Thege Barna pszichológus szerint az egyén boldogsága nagyban múlik azon, mennyire bízik a körülötte lévőkben, milyen a viszonya családtagjaival, és hogyan áll az ismeretlen emberekhez. Takács Dávid, aki közgazdászként kutatja ezt a témát, úgy vélekedett, hogy addig senki nem várhat külső segítséget a boldogsághoz, ameddig önmagában nem teremt békét, amíg nem ismeri meg, és nem fogadja el saját természetét.
Az asztalnál négy, egymástól korban, életútban és foglalkozásban is igen különböző ember ült, de ha más útvonalon is, valamennyien elérkeztek ahhoz az alapvetéshez, hogy a boldogságkeresést önmagunk átvilágításával és megerősítésével kell kezdeni. Az egyének belső ereje pedig a közösségek, a társadalom szintjén is hat, vagyis jelentősen emeli a keresett boldogságindexet.
|
|
|
|
|
