Fülemüle környezeti táborban a Teleki suli

Természetesen nem tollas jószágokról beszélek, amikor fülemüléket emlegetek, hanem a Fülemüle táborba igyekvő tanulóinkról, akik Schenkerik Zsuzsa néni vezetésével egy hetet töltöttek a Bakonyban, Vinyén, csodálatos környezetben, kalandokkal és tudásanyaggal fűszerezett programok között. Megérkezésünk napján azonnal kezdetét is vette a tábori élet. Zászlófelvonás, tábori induló, csapatalakítás, elvárások lejegyzése, ismerkedés, hogy csak néhányat említsek a szervezési feladatok közül. Ezek végeztével pedig megejtettük az első rövid túrát a Kőpince-barlanghoz, ahol hűvös forrásvizet vettünk magunkhoz, melyről néhány nap múlva a legelszántabb kólaivó is belátta, hogy a legkiválóbb szomjoltó, amit valaha kóstolt. A hét minden napjára jutott legalább egy, hosszabb-rövidebb kirándulás, különleges élménynek számított a borzongató éjszakai túra. De gyomorszorító élményben is volt részünk az éjszakai túra során: legmélyebb ábrándozásaink közepette, közel a táborhelyünkhöz váratlanul vaddisznócsorda támadt ránk! Ha valaki nem bírta az éjjeli ébrenlétet, de szívesen kelt korán, hajnali madárlesre indulhatott Zsuzsa nénivel és Andrissal. Egy jó távcső, szótlanság, és máris csivitelő, károgó, cserregő, megszámlálhatatlan hangú, színű és méretű madár tárult a leselkedők szeme elé. A kis csapat szájtátva csodálta a barázdabillegetők, csuszkák és fakuszok érdekes mozgását. A játszva tanulás módszere végig uralta a tábori feladatokat. A természetellenes ösvény, a Mit rejt az odú?, az ökoháború és még megannyi izgalmas játék biztosította, hogy vasárnapra a legtöbb gyerek tudta, hogy az év fája a magyar kőris, az év madara a tövisszúró gébics, fölismerte a pecsétviaszgombát, vagy hangja után a nagy fakopáncsot. A szombat este már a búcsúzásról szólt. Bár mindenkinek hiányzott már a családja, kicsit mégis szomorú szívvel vettünk részt a jutalomosztó ceremónián. Az időjárás is elsírta magát végül, mert ekkor került sor az egyetlen komoly záporra az egy hét alatt. Utolsó kalandunk a hazautazás volt, mely odautazásunkkal ellentétes irányba vezetett. Nem Veszprém, hanem Győr felé indultunk, így a vonatablakból láttunk még egy szeletkét az ismeretlen, gyönyörű tájból. Mindannyiunk nevében szeretném megköszönni Zsuzsa néni áldozatos munkáját, aki az idei tábort szinte a két vállán vitte el. Ami a kulisszák mögött van, a bonyolult szervezés, a piszkos anyagiak, a felelősség a gyerekek testi épségéért, a legkorábban kelés, és legkésőbb lefekvés mind-mind az ő zsákját nehezítette, mégpedig úgy, hogy mi erről mit sem tudtunk, esetleg sejtettük, hogy talán fáradtabb, mint amilyennek megszoktuk. Jókedve, lelkesedése töretlen, aktivitása irigylésre méltó és példaértékű. Zsuzsa néni, mindent köszönünk, és kívánunk még sok hasonló, balesetmentes tábort!