Nem volt csodagyerek, bár rendkívüli készségei és kivételesen előnyös külseje folytán pályája felívelő szakaszában túl könnyen vette az akadályokat ahhoz, hogy meg kelljen küzdenie a szerepekért és a sikerért. Színészként így aztán "csak" egy Oscar-jelölésig vitte, melyet a Megbilincseltek című filmben nyújtott alakításáért kapott. A főszereplésével készült tévésorozatokat ma is játsszák. Hollywoodi viszonyok között is párját ritkító népszerűsége folytán soha egy pillanatig nem fenyegette az a veszély, hogy akár életében, akár halálában elfelejtik.
Nyolcvanévesen meztelenül pózolt ötven évvel fiatalabb barátnőjével a Vanity Fairnek, a világ legtekintélyesebb szórakoztatóipari folyóiratának címlapján. Ha úri kedve úgy diktálta, regényt írt. Ha éppen időnként eluralkodó iszákossága miatt pirongatták a sajtóban, egyszemélyes nyilvános festőversenyt rendezett, amelyen 40 perc alatt festett meg egy olajképet, kicsit talán Matisse modorában, de olyan tehetségesen, hogy komoly képzőművészeti kritikusok méltatták figyelemre munkáit.
Tony Curtis a filmtörténet egyik legjellegzetesebb stúdiósztárja volt a hollywoodi stúdiók klasszikus korszakában. Karrierjét annak is köszönhette, hogy jókor volt jó helyen. Alsóbb iskoláinak elvégzése után, a második világháború idején a haditengerészetnél szolgált, vagyis fiatalon a férfiasság, a kitartás igazi vizsgáján esett át. Leszerelését követően egy évig színészetet tanult New Yorkban, miközben a Greenwich Village-ben, a város egyetemistáktól, színészjelöltektől és más kultúrpalántáktól zsúfolt negyedében csellengett. Addig csellengett, amíg munkát nem kapott az egyik kis színháznál. Annak színpadán látta meg őt a Universal stúdió egyik friss sztárjelöltekre vadászó ügynöke.
Curtis nemsokára aláírt egy hétéves szerződést, melynek az elején heti 100 dolláros, a végén azonban már heti 1500 dolláros gázsik szerepeltek. A stúdió számára ugyanis gyorsan kiderült, hogy Tony Curtis kitűnő fogás volt, mert színpadon, filmvásznon, fotón egyaránt jól eladható. És az is gyorsan kiderült, hogy Tony Curtis, született Bernard Schwartz, szorgalmas és tehetséges sztártanonc. Énekelni tanult, lovagolt, tornázott és csiszolta színészi készségeit is. A szerepköre pedig az arcára volt írva. Őszintén érdeklődő, tiszta kék szemek, ívelt, vastag szemöldök, szinte már nőiesen hosszú szempillák... És a híres "séró", melyről a legenda szerint Elvis Presley a maga frizuráját mintázta, s mely Tony Curtist "mindig megelőzte, mielőtt valahova belépett". Ezekkel a külsőségekkel, ismét hozzátéve, hogy színésznek sem volt tehetségtelen, Tony Curtis az ötvenes és a hatvanas évek Hollywoodjának első számú szépfiúja lett. És mivel hiányzott belőle a későbbi Marlon Brando, majd Paul Newman macsó rámenőssége, nemcsak a nők imádták, hanem a férfiak is kedvelték.
Színészi karrierje 1951-ben a Koldus és királyfi-filmváltozatával indult. A következő évben egy süketnéma bokszolóról szóló filmben szerepelt, aki csodával határos módon előbb bajnokságot nyer, majd kigyógyul betegségéből. Ezek azok a sikertörténetek, melyek a legkönnyebben találják meg a néző szívéhez vezető utat. És jönnek sorra a könnyed sikerdarabok, szebbnél szebb partnernőkkel. Köztük van Janet Leigh, a nagy suerelem, az első feleség, akivel a Houdinit forgatják együtt. A fiatal Curtis nemcsak a filmjeivel, hanem a frizurájával és a puszta megjelenésével is milliókat keresett a stúdiónak. Egy időben heti tízezer levél érkezett az Universalhoz, melyekben a rajongók autogrammot, fotót, hajtincset kértek Tony Curtistől.
Aztán jöttek a fontosabb filmek is. Először az 1956-os Trapéz Burt Lancesterrel és Gina Lollobrigidával. Ennek a keveset méltatott, de annál többet játszott filmnek van jó néhány emlékezetes jelenete, többek között az, amelyben Tony meglehetősen eredeti módon, a kezén sétálva tesz szerelmi vallomást a légtornászlánynak. Itt kiderül az is, hogy volt értelme a tornaedzéseknek. Később Curtis még legalább két olyan filmben játszott, melyeket bizonyosan megőriz a nézői emlékezet, s alighanem a kritikusoké is. Az egyik az 1959-ben készült Van, aki forrón szereti, Billy Wilder filmje Jack Lemmonnal és Marilyn Monroe-val. Ez a film mindig is benne volt, s alighanem meg is marad a mozinézők száz legkedveltebb filmje között. A film főcímlistáján az első helyen Marilyn Monroe, a második helyen Tony Curtis neve szerepel, s a filmszakmában az ilyesminek majdnem olyan meghatározó jelentősége van, mint a katonaságnál a rangjelzésnek.
A megbilincseltek című filmdrámában Tony Amerika akkori egyes számú fekete filmcsillagával, Sidney Poitier-vel volt összebilincselve fizikailag és kreatív értelemben is. A filmben Curtis egy fajgyűlölőt játszik, aki egy néger fogollyal együtt szökik meg a börtönből. A Van, aki forrón szereti és a Megbilincseltek fontos mérföldkövek, Tony Curtis színészi pályáján a rutin meghaladásának ritka pillanatai. Az első után a kritikusok felfedezték belülről jövő, természetes, rájátszás nélküli humorát, A megbilincseltek esetében pedig drámai mélységeket fedeztek fel játékában. Kitörési pontok voltak ezek a szépfiú-szerepek csapdájából, amelyeket Curtis a maga természetes intelligenciájával ki tudott használni. Az intelligencia szót nem lehet elégszer hangsúlyozni vele kapcsolatban, hiszen Curtis nem volt különösebben tanult ember.
Apja Mátészalkán és New Yorkban is egyszerű szabómester volt, ő maga sosem járt egyetemre, s egész viselkedésében oly kevés rafináltság és kiszámítottság volt, hogy időnként már a nevetségességig naiv figurának tűnt. Pedig életpályája sem a naiv, sem az ártatlan jelzővel nem illethető. Pontosan tisztában volt mindig azzal, hogy a sztárnak két mestersége van, az egyik a színészet, a másik a hírnév. Mindkét mesterséget magas fokon sajátította el, de változó sikerrel űzte. A nyilvánosság állandó foglalkoztatásának kényszerével és az általa alakított mintegy százharminc filmszerep súlyával magára vett óriási terheket nem mindig viselte jól.
Ha nem is sorolták őt Hollywood legféktelenebb botrányhősei közé, mint Marlon Brandót vagy Jack Nicholsont, élete a legenyhébb kifejezéssel élve sem volt eseménytelen. Első feleségétől, Janet Leightől, tizenegy év után vált el 1962-ben. Ebből a házasságból született lánya, Jamie Lee Curtis, aki ismert színésznő Hollywoodban, ha nem is olyan sikeres, mint apja volt fénykorában. Curtis hat házassága, sokszor beismert szexuális kicsapongásai és egyéb, talán csak általa ismert bűnei is közrejátszhatnak abban, hogy apa és lánya nem mindig voltak jó viszonyban. Ez azért volt különösen fájdalmas a Las Vegasban élő idős színész számára, mert egy másik házasságából származó két fia meghalt: egyikük autóbaleset áldozata lett, a másik drogtúladagolás miatt vesztette életét. Ő maga 2006-ban súlyos tüdőgyulladáson esett át, mely kis híján halálos kimenetelű volt. Túlélte, de a Trapéz egykori acélos izmú akrobatája azóta tolószékhez kötve élte életét, s csak azért nem nyújtott szánalmas látványt, mert buzgó életkedve soha nem hagyta el.
Ha visszatekintett saját életére, volt oka az örömre, de lehetett szánnivalója is elég. Talán ez a dilemma lehet az oka, hogy 2008-ban már a harmadik önéletrajzát jelentette meg Hollywood hercege címmel. Ebben, akárcsak korábban Marlon Brando és egy sor más világsztár, aki túl sok mindent kénytelen feláldozni a hírnév oltárán, ismét magyarázkodott. Élete súlyos ballépéseit küzdelmes gyermekkorával, a család szegénységével mentegette. De saját hírnevének rabjaként még ekkor sem mulasztotta el, hogy pikáns részletekkel szolgáljon Marilyn Monroe-val folytatott viszonyáról. Ezzel is mintegy bizonyítandó, hogy Tony Curtis nem akárki volt Hollywoodban. Pedig ez az egy dolog nem is szorul bizonyításra.
