Egy közösséget építő, közösséget megtartó, elkötelezett ember távozását mindig fájó veszteségként élik meg a benne bízók. Deák András személyében a közösség érdekeiért mindig harcba szálló embert tisztelhettünk, aki figyelemmel és felelősséggel viseltetett a hozzá segítségért, támogatásért forduló idősebb és fiatalabb szentimrevárosi polgárok, családok ügyei iránt.
Magasra tette a mércét, nagy feladatot vállal magára az, aki nyomába kíván lépni az emberek, a közösség szolgálatában.
Betegségét nagy önfegyelemmel viselte, a legtöbben észre sem vették fogyatkozó erejét. Az országgyűlés munkájában egészen haláláig részt vett, lelkiismeretesen képviselte választókerületének érdekeit, mind az országos, mind a helyi ügyekben.
Az utolsó pillanatig eleget tett vállalt feladatának, annak, hogy mindenkin megpróbál segíteni, akár rá szavazott az illető, akár a másik oldalra adta voksát. Komolyan készült hozzászólásaira, bizottsági feladatainak ellátására.
A 15. választókerület képviselője fiatalon papnak készült, de az akkori hatalom nyomására eltávolították a szemináriumból. Gépészmérnöki diplomát szerezve energetikával kezdett foglalkozni, és egészen képviselői megbízatásáig eredeti szakterületén dolgozott.
Elkötelezett keresztényként élt, majd negyven éve lett tagja a Regnum Marianum Katolikus Közösségnek. Mint hatgyermekes családapa vett részt a nagycsaládosok egyesületének, a NOE-nek a megszervezésében.
A rendszerváltozáskor egy sor fiatal és felkészült politikus került ki a NOE köréből, és lépett be a kereszténydemokraták közé, közöttük Deák András, aki már 1990-ben önkormányzati képviselőjelölt volt, és tagja lett a KDNP energetikai szakértői bizottságának.
Deák András keménykötésű, küzdő szellemű, egészséges humorú, kiegyensúlyozott személyiség volt, mélyen hívő katolikus, aki sok-sok feladatot vállalt magára, és végig kitartott a Regnum Marianum belső életében, népes családja minden örömében, gondjában. Interjúkban többször feltették neki a kérdést, hogy mire a legbüszkébb, ilyenkor minden alkalommal gyermekeit, családját említette.
Rendszeresen beszámolt választóinak saját tevékenységéről, arról, hogyan állnak az ügyek a kerületben, később a fővárosban, majd a parlamentben. Ezek a beszélgetések betekintést engedtek abba az állandó feszültséggel, hajszával terhes légkörbe is, amelyben egy aktív politikusnak élnie kell, és amelyről a választók nagy többségének sejtelme sincs. Nem tudható, hogy ez a politikusi életmód mennyiben járul hozzá valakinek a túlterheléséhez, ahhoz, hogy mindenki más ügyei iránt nagyobb figyelmet tanúsít, mint saját maga iránt.
De ő tudta és vallotta, hogy a keresztény lét tanúságtétel és önfeláldozás. Mi, akik munkatársaiként, barátaiként az elmúlt években vele dolgozhattunk, hálásak vagyunk azért, hogy ismerhettük.
Isten nyugosztalja.
KDNP XI. kerületi Szervezete (2007. 10. 30.)
