A 3,45 méter belmagasságú ingatlan belső zárt udvarral rendelkezik, és igen nagy lakások vannak benne, 80 nm-től egészen 160 nm-ig. A terek egy részét egy időben leválasztották, és társbérletként működtek, azonban többségben még ma is szép tágas otthonok találhatók az épületben. A körfolyosót részben mozaiklappal, a függőfolyosót kerámialappal, a lépcsőház falait pedig egyedi módon bordó színű csempével borították le. Az eredeti, nehéz, vastag tölgyfa bejárati kapu sajnos nem állta ki az idő próbáját, most egy fenyőből készült portál védi a ház lakóit az utcafronton.
Konrád György közös képviselő már 1980-ban ismerte a házat, hiszen akkoriban az IKV-nál (Ingatlan Kezelő Vállalat) dolgozott, 1996 óta azonban önállóan foglalkozik a közösség ügyes-bajos dolgaival.
- Bár nagyon kicserélődtek már a lakók, még mindig vannak régi "klasszikus" tulajdonosok, akik még kisgyerekként, az 1956-os renováláskor ott csüngtek az állványokon és ugrabugráltak a barátaikkal a körfolyosón - meséli a közös képviselő. Az épület 40 lakásában megközelítőleg 100 ember él, 70%-uk már hatvan év feletti, azonban néhány gyerekes család is lakik itt. Az utolsó homlokzatfelújítás 1956-ban volt, így az eredetileg sárgára vakolt létesítmény magán viseli az elmúlt évtizedek nyomait. Az elektromos és a gáz fővezetékek felújítása nemrégiben zajlott le, most a tető renoválása következik, ugyanis ez látszik a legsürgetőbb feladatnak.
A régi bérházakhoz hasonlóan itt is megtalálhatók voltak a központi porszívó rendszer "maradványai", de mivel később már nem volt rájuk szükség, kiszerelték az épületből. Konrád György szerint az ingatlan azért is számít különlegesnek, mert annak idején a második emeletéről és a feljebb lévő szintekről rá lehetett látni a Dunára.
- Az építtető számára ez igen nyomós érv volt a telek mellett. Ez egy klassz helynek számít itt, Budán - fogalmaz a közös képviselő. Ezen épületekre, ahogyan a Budafoki út 9-11.-re is a körfolyosó, a belső udvar és a nagy belmagasság a jellemző. Az lakóház ötemeletes, de ezenkívül van még egy pincéje, magasföldszintje, félemelete, és persze padlása is, az utcafronton pedig már évtizedek óta üzletek működnek. Ennek a háznak is mindig volt klasszikus házfelügyelője. A lakók szerint a legutolsó is rendes ember volt, nem "nagyzolt", hiszen kis szoba-konyhában élt és dolgozott a Budafoki 9-11.-ben egészen az 1980-as évekig.
Ahogy a többi lakóközösség esetében, úgy itt is megváltozott ez a rendszer, és a meglévő feladatokat a közös képviselők vették át - ahogyan Konrád úr is, aki szerint azóta bizony megváltozott a világ. Annó a házfelügyelők munkájának is szigorú szabályai voltak, még a tértivevényes leveleket is ők vették át. A mostani közös képviselő is a régi tisztességes házfelügyelőkhöz hasonlóan igyekszik ellátni feladatát - ha például vízórát kell leolvasni, a szekrény kulcsa nála van, és nem jelent számára gondot a szakembereket beengedni, hiszen bármennyire változnak az idők, egy igazi tisztességes szakember mindig lelkiismeretes marad.