Kerületünk

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
november 25. hétfő, Katalin

Állás - Az álláskeresés iskolája

A hírszerzéstől az állásinterjúig

Összeállításunkban - szakértőnk, Veszely György tapasztalatai alapján és gyakorlati tanácsaival kiegészítve - bemutatjuk a munkakeresés főbb állomásait. Talán magától értetődőnek tűnik, de fontos tudatosítania magában: a folyamat első állomása a megfelelő hozzáállás kialakításával kezdődik. Ezek után kezdheti a megfelelő állás keresését. Ha már kinézte magának a céget, gyűjtsön róla információkat, majd fogalmazzon meg magáról, és juttasson el hozzájuk egy önéletrajzot és a kívánalmak szerinti motivációs levelet. Azt is megtudhatja, mire kell ügyelnie a felvételi beszélgetésen, milyen kérdésekre számíthat, milyen kérdéseket tehet fel, és mi az, ami semmi szín alatt nem kerülhet szóba.

              

Kitartás, kitartás, kitartás!

              

Egyet alapvető megérteni: az állását senki más nem kutathatja fel, csakis ön. Nem "keresgélhet" munkát, nem várhat a "kedvező lehetőségre", ne álmodozzon arról, hogy egyszer csak megkeresik a vágyott ajánlattal. Az állását magának kell megtalálnia, s megszerzéséért legalább olyan keményen meg kell dolgozni, mint az elnyert munkahelyen, a tényleges munkavégzés során! Az eredmény persze sok mindentől függ - végzettség, szakmai tapasztalat, nyelvismeret, megfelelő önéletrajz stb. -, de senki sem vitatja, hogy a kitartás, a pozitív hozzáállás és a lelkierő mennyire lényeges! Az elutasító reakciók vagy a válaszjelzés hiánya tehát ne keserítse el, ne adja fel, s ne hagyja abba az álláskeresést, mert akkor talán sosem lesz munkája.

              

Ismerd meg magad!

              

Már a régiek is úgy tartották, ez az ember egyik legfontosabb feladata az életben. Aki ismeri magát, többé-kevésbé pontosan tisztában van az erősségeivel és gyengeségeivel, meg tudja ítélni, mely feladat elvégzésére - és munkakör ellátására - képes, s melyikre nem. Nyilván ön is tudja, miben igazán jó, miben pedig kevésbé. Álláskeresésének második lépéseként azonban még egyszer végezze el az "énfelmérést", méghozzá három okból. Az első: így könnyebben eldöntheti, melyik az a terület, amelyen biztosan nem vall szégyent! A második: az interneten általában e terület megnevezésével, illetve az ahhoz kapcsolódó kulcsszó segítségével válogathat a cégek között. A harmadik, s talán leglényegesebb: a végeredmény ismeretében könnyedén eldöntheti, mit emeljen ki a motivációs levélben, s a felvételi beszélgetésen sem jön zavarba, ha személyes tulajdonságai felől érdeklődnek. A pontosság, a megbízhatóság például igencsak jó ajánlólevél, ahogy a hatékony problémamegoldás is pozitív benyomást kelt egy vállalatvezetőben.

              

Címszavakban néhány javaslat arról, milyen területeket tekintsen át az "énfelmérés" során:

              

- Iskolai végzettségek, szakképesítések, tanfolyamok, tréningek, előadások. Kedvenc tantárgyaim. Diákversenyek, tanulmányi versenyek; elismerések, díjak, jutalmak.

- Eddigi munkaköreim, feladataim, tevékenységeim. Nyári vagy diákmunka. Kinek segítettem eddig, milyen feladatok ellátásában, melyik munka tetszett leginkább és miért.  

- Személyes érdeklődésem, képességeim, adottságaim. Miben vagyok igazán jó, miben tudok kiválót nyújtani? Mely emberi tulajdonságaim teszik lehetővé e teljesítményt?

           

A nyílt és a rejtett lehetőségekről

              

Hol nézhetünk tehát állás után? A legelső, valamint legkézenfekvőbb válasz: a különféle újságokban, internetes portálokon. Így igaz, csakhogy nem állhatunk meg ezen a ponton. Magyarországon ugyanis jelenleg nyolcvan százalék a rejtett állások aránya, vagyis - közérthető nyelven - minden száz álláshelyből nyolcvanra nem jelenik meg hirdetés! Ha tehát a sajtóban napvilágot látó hirdetések átböngészése után az a benyomásunk támadna, hogy nem létezik nekünk való állás, azaz sehol sincs helyünk a magyar munkaerőpiacon, ne keseredjünk el! Ez a kép téves, hiszen ott vannak még a rejtett álláshelyek! Hogy miért? Mert nincs olyan cég, amelyiknél ne lenne fluktuáció, azaz munkaerő-elvándorlás és -cserélődés! Ezért jól tesszük, ha tájékozódunk ezekről az állásokról is.

 

A nyílt munkaerőpiac aránya a meghirdetett állásokkal együtt mindössze 15-20 százalék! Ebből az újságokban 4-6 százalék jelenik meg; a munkaügyi központok, internetes portálok és egyéb szakkiadványok adatbázisában további 6-8 százalék bukkan fel. Vagyis a zárt munkaerőpiac mértéke a rejtett állásokkal 75-80 százalék. Száz létező álláshelyből nyolcvanról semmiféle konkrét információ nem jelenik meg a széles nyilvánosság előtt!

 

Hírszerzés házilag

              

Hogyan ez miért van így? Csak látszólag bonyolult kérdés. Végzettségünk, szakképzettségünk vagy érdeklődésünk okán bizonyára tisztában vagyunk azzal, mely területen kívánunk elhelyezkedni. Ezek után "csak" annyit kell tennünk, hogy - a különféle adatbázisok információira támaszkodva - összeírjuk magunknak azokat a cégeket, amelyek e területen tevékenykednek, s amelyeknél el tudjuk képzelni a jövőnket. A vállalatok legfontosabb adatai - név, cím, központi telefonszám, weboldal stb. - viszonylag rövid kutatás árán megszerezhetők, ám mindez még nem elég. Állásügyben ugyanis csak az illetékessel tud érdemben konzultálni. Egy cégnél általában két ilyen személy dolgozik: a főigazgató meg a humánpolitikai igazgató, tehát azt is ki kell derítenie, hogy hívják őket. Érdeklődjön a nevük után az adott cégnél. Eredményesebb, ha megemlíti, nem beszélni szeretne velük, csupán egy levelet szeretne küldeni nekik. Beosztottakkal azért nem célszerű tárgyalni, mert nekik nincs döntési jogosultságuk abban, kit vegyenek fel és kit ne.

              

Néhány példa és ötlet, hol lehet álláshirdetéseket böngészni:

                          

- Napilapok: Expressz; Napi Gazdaság; Népszabadság és mellékletei, Magyar Nemzet és mellékletei; Magyar Hírlap és mellékletei, Népszava; Metro.

- Hetilapok: Heti Világgazdaság, Pesti Est.

- Budapesti kiadványok: Kisokos, Budapesti kalauz.

- Internetes oldalak: www.allas.lap.hu; www.freejob.hu; www.jobline.hu, www.jobmonitor.hu; www.karrierinfo.hu

              

De ha éppen nem áll túl fényesen anyagilag vagy nem bízza magát kizárólag az újságokra, érdemes kilátogatni az alábbi helyszínekreés/vagy programokra:

                            

- Állásbörzék, pályaválasztási kiállítások, szakkiállítások, vállalati nyílt napok.

- Ifjúsági tanácsadó és információs irodák.

- Munkaerő-kölcsönző cégek, Munkaügyi Központ kirendeltségei.

- Üzletközpontok hirdetőtáblái.

- Vállalkozási központok, Vállalkozók Szövetsége, Kisiparosok Szövetsége.

     

Néhány példa és javaslat, honnan lehet megszerezni a kiszemelt cégek alapadatait:

          

Tudnál segíteni, barátom?

              

Botorság volna, ha a tájékozódás során figyelmen kívül hagyná az egyéni jól értesültség szerepét, vagyis azt, hogy egy-egy álláshelyről akár a - volt vagy jelenlegi - kollégáitól, ismerőseitől, barátaitól is tudomást szerezhet. Sőt! A felmérések azt mutatják, hogy a jobb pozíciókra elsősorban a személyes ismeretség, azaz más szóval a kapcsolati tőke segíti hozzá a jelentkezőket. Hogy önnek nincsenek bennfentes, "nagymenő", "fejes" barátai, ismerősei? Ne keseredjen el! Egészen biztos akad olyan személy a látóterében, akit megkereshet a kérdéssel: tud-e esetleg olyan lehetőségről, amely érdekelhetné. Ha összeszedi, ki mindenkivel került kapcsolatba az utóbbi időben, máris rájön: nincs oka panaszra. Ha elkészült a lista, kérdezzen körbe. Ismeretségi körének persze egyáltalán nem kötelessége, hogy segítsenek - előfordulhat, hogy nem is tudnak -, de egy próbát megér. És minél több embert keres fel, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egyikük előáll egy javaslattal. Ne állást kérjen tőlük, hanem információt: neveket, címeket, telefonszámot!

              

Íme, néhány tipp, kit érdemes megkérdezni, tud-e olyan munkalehetőségről, ami az ön számára megfelelő lehetne. A lista persze tetszés szerint bővíthető!

              

•                  Közvetlen családtagok és barátaik.
                 • Közeli barátok és azok barátai.
                 • Távolabbi rokonok, ismerősök.
                 • Tanfolyamtársak.
                 • Volt tanárok, oktatók.
                 • Volt iskolatársak, csoporttársak, sporttársak.
                 • Volt kollégák (munkatársak, főnökök).
                 • Szomszédok.
                 • Nyaraló-, üdülőtársak.
                 • Szülői munkaközösségi tagok.
                 • Gyermeke osztálytársainak szülei.

              

Önéletrajz és kísérő levél, de hogyan?

              

Rátalált a megfelelőnek ígérkező cégre, cégekre? Most fel kell hívnia magára az illetékesek figyelmét, s meg kell győznie őket arról: önt válasszák munkatársnak. Erre való az önéletrajz. E dokumentum azért fontos, mert ez az első támpont, amely alapján a munkáltató képet alkot személyéről, képességeiről, eddigi pályafutásáról. Manapság több típusú önéletrajzról is beszélnek; és bár ezek felépítésükben, tálalásmódjukban különböznek egymástól, valamiben mégis egyformák: ki kell derülnie belőlük, ki ön, és mit tett eddig. A lehető legaktívabbnak mutassa magát - egy munkáltatónak sincs szüksége passzív alkalmazottakra! Az önéletrajz mellé írjon motivációs levelet! Ebben személyesen szólítsa meg az illetékest - az ügyvezetőt vagy a humánpolitikai igazgatót -, tehát a levél fejlécében tüntesse fel a nevét és a beosztását! Az egyes szám első személyben íródott szöveg három-négy bekezdésből álljon, maximum egyoldalas legyen, s ügyeljen rá, hogy az önéletrajzzal megegyező méretű és fajtájú papírt használjon! A motivációs levelet az önéletrajzzal együtt tegye be egy A/4-es borítékba, amelyet az illetékesnek címezzen, azonban nem szükséges postára adnia, akár be is viheti, így legalább személyes benyomásokat szerez az adott cégről, az ott uralkodó hangulatról.


És ami a legfontosabb: ne várja, hogy válaszoljanak az önéletrajzára! A tapasztalatok szerint az elküldött önéletrajzok mintegy tíz százalékára érkezik válaszjelzés, s azok közül is csupán tíz százaléka pozitív! Így ha száz önéletrajzot ír meg, és küld el száz különböző cégnek, jó, ha tíz válaszol - és ebből is csak egyetlen egy lesz igenlő! De emlékezzen, mivel kezdtük: kitartás, kitartás, kitartás! Mert gondoljon bele, nemcsak száz cég létezik a magyar piacon, hanem több tízezer!

              

Lássuk, melyik önéletrajznak melyek a legfőbb jellemzői, s mit kell tartalmaznia!                 

- Amerikai: Tömör, felsorolásszerű, bekezdésekre tagolt forma. Az adatok az időben visszafelé haladva szerepelnek. Terjedelme maximum két oldal.

- Hagyományos: Elbeszélő jellegű; összefüggő, szabatosan megfogalmazott mondatokból áll. Általában időben előre halad. Ma már nem túl gyakori a használata.

- Kronologikus: A jelenből indulva, a múltbéli események felé haladva mutatja be a pályafutását, az eddig betöltött munkaköröket. Széles körben elterjedt forma; hátulütője, hogy feltárja a megszakított munkaviszonyt, s olyan munkaterületekre is felhívhatja a figyelmet, amelyek nem kapcsolódnak a keresett álláshoz.

- Funkcionális: Az eddig betöltött munkakörök helyett az egyes képességek, az elért eredmények bemutatására koncentrál. Az információkat ne időrendben közölje, csupán a munkatapasztalatait sorolja fel, aszerint, hogy a megpályázott pozíció szempontjából melyek a leglényegesebbek. Mellettük években adja meg a munkatapasztalat hosszát (például: 6 hónap; 3 és fél év stb.). Ha most fejezte be a tanulmányait, hosszabb-rövidebb kihagyás után szeretne dolgozni, vagy többféle munkakörben tevékenykedett eddig, ez az ön számára ajánlott forma.

- Kombinált: Funkcionálisan tartalmazza az információkat, de a munkafeladatok felsorolása után pontosan tüntesse fel a cégek neveit, évszámokkal, s az ott betöltött munkakörrel együtt.

 

A tartalmi elemek közül feltétlenül szerepeljenek az önéletrajzában:

 

- Személyes adatok: név, lakcím, telefonszám, e-mail cím, születési hely és idő.

- Képzettségre vonatkozó adatok: iskolai végzettség (elegendő csak a legmagasabb szint); szakmai és szakirányú végzettség; elvégzett tanfolyamok, nyelvtudás, számítógépes ismeretek, jogosítvány.

- Szakmai pályafutás, eddig betöltött munkakörök, szakmai sikerek és eredmények, publikációk.

                  

A formai követelmények - az önéletrajz legyen:

     

- Áttekinthető, azaz jól strukturált, könnyen olvasható.

- Pontos helyesírású, egyszerű stílusú, lényegre törő fogalmazással.

- Tiszta külalakú.

- Számítógéppel írott - kivéve, ha a munkaadó kézzel írott formát kér (de ez esetben is mellékelje a géppel írott változatot!).

- Szerepeljen az alján a saját kezű aláírása (a dátumot nem kell ráírni!)

            

Tipikus hibák az önéletrajzban - ezeket mellőzze:

       

- Szülők, testvérek nevének említése, foglalkozásuk megjelölése.              

- Általános iskola végzettség említése.                

- Kézzel írott önéletrajz (kivéve, ha kifejezett kérése a munkáltatónak).                

- Helyesírási és nyelvtani hibák.                

- Mintás, színes papír használata.                

- Sokszorosított dokumentum.                

- Vicces (a komolytalanság látszatát keltő) e-mail cím feltüntetése.                

- Személyes jellegű fénykép csatolása.

 

A motivációs (vagy kísérő) levélben a következőkre térjen ki egy-két mondat erejéig:

- Miért érdeklődik a cég iránt, s mi miatt jelentkezett ide.                

- Eddigi munkaköreiben mely képességeit kellett használnia.                

- Tegyen valós (és pozitív) közlést magáról, amely meggyőzi a munkáltatót arról, hogy jól jár, ha önt alkalmazza.                

- Kérjen időpontot a személyes találkozásra és beszélgetésre!                

- Köszönje meg a címzett figyelmét!                

- A levél végén tüntesse fel saját nevét, címét és telefonszámát!

 

A felvételi beszélgetés

 

Ha felfigyelt önre a cég, általában személyes találkozóra szóló levelet küld. A felvételi beszélgetésen kell meggyőznie a munkáltatót: megfelelőbb ember nem találhat az állásra, mert azt szinte önnek találták ki. A találkozó ugyanakkor lehetőséget nyújt arra, hogy kérdezzen, és számos részletet megtudjon a munkaköréről. A beszélgetés során minden apró mozzanatnak - tehát nemcsak szavainak, hanem a megjelenésének, a gesztusainak is - jelentősége lehet! Az első benyomás igen fontos, mert általában az első három másodpercben eldől, hogy a munkáltató felveszi-e a jelentkezőt, vagy sem. Készüljön fel alaposan!

              

Mire ügyeljen a beszélgetés előtt?

                         

- Készítse össze és vigye magával a szükséges dokumentumokat: önéletrajzát, bizonyítványait, referenciáit, a nyelvvizsgapapír másolatát.

- Fogalmazza meg és a gyakorolja az érveket, amelyeket az alkalmazása mellett felhozhat! (Csak két példa: Mit mondhat, ha pályakezdő? Azért érdemes önt felvenni, mert irányítható, alkalmazkodó, terhelhető; mert gyorsan tanul, lojális a cég iránt, hosszú távon lehet önre számítani. Hogyan érveljen abban az esetben, ha megváltozott munkaképességű vagy mozgássérült? A munkát és az önre bízott feladatokat maradéktalanul el tudja látni, megbízható munkaerő, kiváló a problémamegoldó képessége, gyorsan tanul, folyamatosan képzi magát.)

- Válassza ki a megfelelő ruhát! Olyan öltözetben érdemes megjelenni az állásinterjún, amely eleganciáját tekintve egy vagy két szinttel magasabb, mint amit a megcélzott pozícióban - a munkája során - viselnie kell majd. Ettől függetlenül az urak nyugodt szívvel vehetnek öltönyt és nyakkendőt a megbeszélésre, míg a hölgyek nem fognak felsülni a kiskosztümmel. Alapszabály ugyanis, hogy inkább túl kell öltözni, mint alul. A túlöltözés legfeljebb túlzott tiszteletet fejez ki, az alulöltözöttség viszont negatív benyomást kelt.

- Ha nem tudja, hol található az adott cég, nézze meg a térképen, vagy - ha nincs helyismerete - előzőleg látogasson el a kinézett címre! Mindez azért lényeges, nehogy elkéssen, ha eljön a nagy nap! A munkáltató ideje percre be van osztva, ha pontosan érkezik, azt jelzi számára, hogy ön megbízható, fegyelmezett s következes!

- Tartsa be az alapvető illemszabályokat! Belépés előtt kopogjon, várja meg a "Szabad!" felszólítást, majd belépéskor tartson pár pillanatnyi hatásszünetet. Köszönjön hangosan és mindenki számára érthetően, a napszaknak megfelelően. Mondja meg a nevét, és hogy kihez jött. Várja meg, míg a munkáltató kezet nyújt, majd csak ekkor fogjon vele kezet. Ez alatt nézzen a szemébe.

- Oda üljön, ahová mutatják! Ha önre bízzák, akkor szemben ülő, partneri pozíciót foglaljon el a munkáltató közelében lévő széken.

 

Mire ügyeljen a beszélgetés alatt?          

                    

- Végig a munkáltató szemébe nézzen - de ne túl mereven vagy kihívóan!

- Ügyeljen a testbeszédére: arckifejezése, szeme, mosolya tükrözzön érdeklődést, s azt, hogy önnek fontos ez az állás! Az elöl keresztbefont kar ellenállást, egyet nem értést, kedvezőtlen helyzet előli megbúvást jelez, vagyis: azt közvetíti a munkáltatónak, hogy elzárkózik tőle! Kerülje ezt a gesztust!

- Figyelmesen hallgassa meg, mit kérdez a munkáltató, és legjobb tudása szerint válaszoljon - de ne beszéljen mellé, ne tegyen hosszú kitérőket, csak a feltett kérdésre összpontosítson! Ugyanakkor ne legyen szűkszavú sem, mert a munkáltató azt gondolhatja, nem tud vagy nem akar válaszolni a kérdéseire.

- A munkáltató általános kérdéssel kezdi: "Beszéljen magáról!" Ilyenkor ne kérdezzen vissza, miről is beszéljen, mivel információt akar szerezni személyéről, részletesebben szeretne tudni az önéletrajzáról!

              

Milyen kérdésekre számíthat a beszélgetés során?

 

- Mit tud a cégünkről?
- Mi motiválta, hogy ezt az állást pályázza meg?
- Miért akarja otthagyni jelenlegi munkahelyét?
- Miért változtat állást olyan gyakran?
- Miért jött el az előző munkahelyéről, miért mondtak fel, vagy hagyta ott a céget?
- Mit szeretett leginkább a munkájában és mit a legkevésbé?
- Miért akar ehhez a kis céghez jönni? / Miért akar ehhez a nagyvállalathoz jönni?
- Végzett már ilyen fajta munkát, kiismeri magát ebben a tevékenységben?
- Milyen speciális képességekkel rendelkezik?
- Melyek a legfőbb erősségei, illetve gyengeségei?
- Mit tart kiemelkedőnek eddigi életútjából?
- Ha megkapná az adott állást, mit tenne először?
- Mennyi ideig szeretne nálunk dolgozni?
- Ha felhívnánk a legutóbbi munkáltatóját, mit mondana önről?
- Nincs ön túlképezve?
- Hajlandó-e túlórát vállalni szükség esetén?
- Hogyan viszonyul a rutinfeladatokhoz?
- Hogyan reagál új helyzetekre, újszerű feladatokra, áthelyezése kapcsán új munkakör elfogadására?
- Mit tanult a korábbi munkahelyén, a korábbi állásaiból?
- Mire a legbüszkébb az eddigi eredményei közül?
- Hogyan reagál a munkahelyi konfliktusokra, miként intézi el azokat?
- Milyen módszereket alkalmaz kellemetlen emberek kezelésére?
- Mit szeret jobban: egyedül dolgozni vagy csapatban?
- Milyen pozíciót szeretne betölteni cégünknél pár év múlva?
- Az ön által választott szakterületnek milyen hátrányai vannak ön szerint?
- Milyen elvárásai vannak a cégünkkel szemben?

  •                      

Mit nem kérdezhet meg a munkáltató?

 

- Faji, vallási hovatartozásra, nemzetiségre utaló kérdések.

- Szexuális irányultságra utaló kérdések (példa: a férfiakhoz vagy a nőkhöz vonzódik).

- Politikai beállítottságra utaló kérdések (példa: melyik pártra szavazott? Mit gondol a kormányról/az ellenzékről? Részt vett-e ezen vagy azon a tüntetésen?).

- A házassági állapotára, illetve családi kötelezettségre vonatkozó kérdések (példa: mikor akar gyerekeket? Hány gyerek után fizet gyerektartást? Gyakran veszekszik a házastársával?).

- Egészségügyi állapotra utaló kérdések (példa: gyakran van hasmenése? Milyen betegségek fordultak elő a családjában?).

                             

A személyes találkozó alatt meg kell tudnia:

                                                                                                                                          

- Hol kell majd dolgoznia.
- Kikkel kell együtt dolgoznia
- Ki lesz a közvetlen főnöke.
- Mettől meddig tart a munkaidő? Kell-e túlóráznia.
- Milyen kiegészítő juttatásokat tudnak biztosítani? (Néhány lehetőség: 13-14. havi bér, étkezési hozzájárulás, ruhapénz, autó-, telefonhasználat, utazási költségtérítés, továbbképzés, biztosítás.)
- Mikortól kell munkába állni?

                             

A béralku

              

A felvételi beszélgetés egy pontján - általában a végén, amikor már felmérte önt - a munkáltató felteszi a kérdést, milyen összegű fizetésre gondolt. A beszélgetés során önnek nem illik ezt a témát szóba hoznia, mert azt a benyomást keltheti, hogy más nem is érdekeli, de ha a munkáltató tárgyalás végén sem tér rá, akkor nyugodtan megteheti, sőt, meg is kell tennie.

 

S hogy mennyit mondjon? Igyekezzen előzőleg információkat szerezni az ott dolgozóktól, vagy más helyütt, hasonló munkakörben tevékenykedőktől, és ezek alapján alakítson ki magának konkrét elképzelést!

 

(A www.afsz.hu weblapon például - a statisztika menüpont alatt, az Egyéni bérek és keresetek statisztikája linkre kattintva - minden területre, életkorra, foglalkozásra, szakmára lebontva megtalálhatja a megfelelő átlagbért.)

 

Döntse el, mennyit szeretne kapni, és toldja meg 15-20 százalékkal, hogy legyen miből alkudni, ha arra lesz szükség. Mindig bruttó bérben gondolkodjon, és kerülje a "tól-ig" megjelölést, mert a munkáltatók szívfájdalom nélkül bólintanak rá az alacsonyabb összegre, hisz azt ön ajánlotta fel. Ne feledje: a béralku voltaképpen üzletkötés, melynek során mindkét fél profitál a másikból!

 

              

Összeállította:
Regényi H.