Kerületünk

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
május 28. kedd, Emil, Csanád

947 brekit mentettek meg a Bethlen Iskola aktivistái

Az iskola természetbúvár szakkörének a jelmondata József Attilától származik: Mindent meg kell simogatni, a hiénákat, a békákat is.

Iskolánkban, a Bethlen Gábor Újreál Gimnáziumban a tananyag fontos része a környezet- és természetvédelem, valamint a környezeti nevelés a rendszeres terepgyakorlatokon, a természetbúvár szakkörön.

E szakkör jelmondata a fenti, József Attilától származó gondolat, s szándéka, hogy a gyerekeket kicsalogassa a négy fal közül, megismertesse őket a minket körülvevő természet apróbb és nagyobb csodáival, titkaival, szépségével.

Megtapasztalni, megismerni, megszeretni - e három lépcsőfok után juthatunk el célunkhoz, hogy kialakuljon a gyerekekben az igény arra, hogy meg is kell óvniuk természeti kincseinket.

Szakkörünk legutóbbi, március elejei kirándulásán békamentő-expedíciót szerveztünk Farmosra.

Hogy miért és mitől is kell a kétéltűeket mentenünk?

A barna ásóbékák élete az évezredek folyamán különleges módon alakult. A telet a száraz homokos talajban töltik mélyen a földbe ásva magukat, viszont a szaporodáshoz szükségük van még a vízre. Ezért tavasszal - mikor is az összes lény a Földön szerelembe esik - el kell jutniuk a tavakhoz, mocsarakhoz, de vonulási útjukat gyakran keresztezi főút.

S miközben a brekik az úttesten szépen, lassan átugrabugrálnak, azon autók is közlekednek, s a békákat tömegesen gázolják halálra, épp mielőtt szaporodni tudnának.

Ezt a nagyon komoly természetvédelmi problémát orvosolandó, a tápiómenti természetvédők Farmos határában, a 311-es műút mentén már harmadik éve terelő kerítést állítanak fel, s ennek mentén a földbe vödröket ásnak a vándorló békák összegyűjtésére.

Reggelente végigjárják az útvonalat, a kétéltűeket kiszedegetik a vödrökből és átviszik őket az út és a vasút túloldalára, ahol már önfeledten véghez vihetik az élet által rájuk kirótt feladatot.
Tavaly tavasszal így több, mint 35.000 békát mentettek meg a gázolástól!

Egy ilyen reggeli béka-őrjáratot végzett iskolánk e hidegvérű jószágok iránt vonzalmat érző diák csapata. A lelkesedést nem csökkentette a hideg, metsző pusztai szél, és az sem, hogy a vödrök alján lévő kézdermesztő sárból is elő kellett a bepotyogott, s magukat elásó békákat varázsolni.

Az edényekben főképp barna ásóbékák várakoztak, de találtunk levelibékákat, megcsodáltunk néhány gyönyörű, riasztószínben pompázó vöröshasú unkát, kézbe foghattuk a mesebeli sárkányok egyfejű, miniatűr változatát egy tarajos gőte személyében, s még egy aprócska cickány is horogra akadt.

Megtapasztaltuk, hogy az ásóbékák nem hangosan brekegő szerenádozók, ők jóval szemérmesebbek, halkabbak: mély, finom kattogó hangot hallatnak.


A kétéltűek mennyisége minden várakozásunkat felülmúlta: e délelőttön 947 brekit vettünk kézbe, s vittünk át az úton, vasúton a már biztonságos, mocsaras petézőhelyekre. S jónéhányukat megfogadván József Attila szavait, meg is simogattuk. . .

Gál Ildikó biológia tanár - Bethlen Iskola (2007. 03. 10.)


Kapcsolódó linkek:

Bethlen Gábor Általános Iskola és Újreál Gimnázium