Először a nagyobbik unokám tűnt el a szobájába - iskolából hazaérve - és csak este a vacsoránál került elő. Lányom boldogan konstatálta, legalább nem csavarog, és nem kerül rossz társaságba. Majd, amikor a tanulmányi eredményén - a számítógép előtt töltött 'hosszabb' idő miatt - meglátszott, hogy mennyire jó ez 'nekünk' akkor kezdtünk kétségbeesni. Az is tény, hogy ez a 'szenvedély' kortalan. Ott ül a gép előtt a 70 éves is! Kapcsolataink során ma már előbb cserélünk e-mail címet, mint telefonszámot. És ez a folyamat még fokozódik. Nem kell elmennünk a bankba, mert az ügyeinket számítógépen intézzük. Nem kell lemennünk a boltba, mert számítógépen megrendeljük a szükséges árut. Számítógépen készítjük és küldjük el az adóbevallásunkat, és így tovább a végtelenségig. Na és mikor mozgunk, mikor megyünk sétálni, mikor törődünk az egészségünkkel? Mert a jó közérzetet nem tudjuk számítógéppel intézni, sőt azzal csak rontunk, ha ilyen mértékben használjuk. Pedig a mozgásszegény élettől az orvostudomány minden ága ijesztő példák sorolásával próbál 'távol' tartani. Az ülőmunka elsősorban a deréktájékot terheli, mivel a felsőtest súlya az ágyéki csigolyákra nehezedik (sokkal jobban, mint álláskor vagy járáskor), ennek lehet következménye a porckorongsérv. A proktológus sebész szerint, az elmúlt időben sokkal több az aranyér panasszal hozzájuk forduló beteg, és növekedett a vastagbél tükrözési vizsgálatra várók sorra kerülés ideje - szintén kortalanul. Természetesen a fejlődéssel nem lehet, nem is kell szembefordulni, de keressük meg azt a helyes utat, amellyel nem árthatunk magunknak. Ebben az esetben ne feledkezzünk meg arról, hogy óránként legalább 10 percre álljunk fel és kisebb tornával, mozgással frissítsük fel szervezetünket. A téli idő elmúltával menjünk le a térre, a kiskertbe, a hegyekbe, hogy gond nélkül visszaülhessünk a gép elé!
|
|
|
február 19. szerda,
Zsuzsanna