60+ Médiaműhely: Tegezzem, Magázzalak?

Rohanó életünk hozta ezt magával? Ahogy felnövünk elfelejtjük, hogy mit tanultunk kisgyerekként?

Ezekről beszélgettem Görög Ibolyával, a protokoll szakértővel. Igen, Ő az. Az ismert protokollfőnök éveken át segítette politikusok és civilek munkáját, évtizede trénerként járja országot-világot, könyveit folyamatosan keresik.

Protokoll vagy inkább etikett?

A viselkedéskultúra - ezt a szót szeretem a legjobban - a napi életünk része. A beilleszkedés tudománya, a siker kulcsa, a normális emberi együttélés alapja.
A protokoll valamilyen szempontok szerint szervezett, irányított mozgás, pl. üzleti protokoll, diplomáciai protokoll stb.
Az etikett a magyar nyelvben nagyon ceremoniális, túlszabályozott viselkedést takar - szerencsére ilyen a mindennapjainkban nincs.

Érdekelne, hogy mennyire vagyunk tisztában a hétköznapi protokoll előírásokkal?

Maradjunk a viselkedési normák kifejezésnél. Az európai konvenciók, formák több száz éve rakódnak, gyűlnek bennünk, az is tudja, aki nem tartja be.
Mikor egy gyerek nem adja át a helyét a buszon, kifelé néz és elvörösödik. Mivel elvörösödik - van remény az Európai Unióra.

Ha valaki konkrétan nem is tudja, hogy például kit engedjen és hogyan előre az ajtónál, a belső hang mindig jót súg - meggyőződésem, hogy zsigerből tudjuk ezeket. Csak sajnos páran nem tartják be, inkább nyomulnak, erőszakosan elsöprik az útjukban állót.
De ez a kevesebb. Tudja, nagyon jó példa erre a rágógumi. Amerikaiság szerint pH értéke van, meg 'tisztícccsa', de az európaiság azt mondja, hogy aki beszél, nem eszik. . .

Van-e egyáltalán hétköznapi protokoll?

A mindennapokban állandóan viselkedünk - többnyire jól. A lépcsőházban köszönünk a szomszédnak, megköszönjük, ha valaki átadja a helyét a metrón, amikor belépünk valahova, akkor köszönünk. . . A kulturált és normális együttélésünk része a viselkedésünk.

Ajándékozás terén mire kell(ene) ügyelnünk?

Ajándékozni mindig azt kell, amit a másik szeretne kapni. A figyelmesség nagyon fontos. Az ajándék értéke, ára kevésbé döntő. Én azt mondom, hogy egy nem túl drága, egyszerűbb toll is lehet ajándék - ha szépen csomagoljuk be. A csomagoláson azért múlik a dolog, mert az személyesen csak tőlem van. . .
Aki ajándékot kap, kibontja és nagyon meg kell örülni neki, hiszen azért adták. Legfeljebb majd utána elrakjuk, jövőre jó lesz valakinek. . .

Tegezés, magázás. Miért lett ennyire „divatos” a tegeződés? Miért furcsa az, hogy valaki inkább a magázódás híve?

Sajnos a tegeződés mindent elsöprően elterjedt, de nagyon sok embert bánt meg.
Pizzát rendeltem, a futár a kaputelefon felszólt, hogy 'szia, hova vigyem?' Mondom, 'Jó estét kívánok, én Görög Ibolya vagyok'. Válasz: 'Szia, hova vigyem?' 'Mit?' 'Pizzát hoztam, szia.' Aztán mire felért a liften az emeletre, feltehetően rájött, mert mélyen elpirulva, zavartan 'jóestét'-tel köszönt.

Azért terjedt el ennyire, mert egyrészt az emberek nem tanultak meg magázódni. Én a középiskolában kötelezővé tenném, hogy legalább az ellenkező nemű tanár magázza a diákot, hogy annak magáznia kelljen és megtanulja.

A másik ok, hogy majd' minden angol forrást - könyvet, filmet, zenét - tegezve fordítanak le. Pedig az angol csak a jóistent tegezi.
Az európaiság magázódik. Németül, franciául, oroszul valakit letegezni - hát annak rokonnak kell lenni.
Az infantilizmusnak ma nagy ázsiója van, nincs felső korhatár, még egy ötvenéves férfi is képes helló-val belépni egy irodába, egy boltba.

A tegezés azt jelenti, hogy azonos a társadalmi szerepünk (együtt őriztünk libát). Biztos, hogy egy fiatal ügyvédnek nem esik jól, ha a pincér letegezi az étteremben.

A magázódásnál az 'ö' és a 'maga' közti különbség miatt merülnek fel gondok. Az 'ön' a távolságtartó, tiszteletteljes, a 'maga' a szinten szólítás vagy lefelé. De a magyar nyelvtan nem teszi kötelezővé a használatát. Rosszul lefordított reklámban halljuk, hogy 'és akkor majd ön látni fogja.' Fölösleges a névmás.


Az elektronikus világ etikettje?


A felgyorsult technikai fejlődés nyilván hoz magával újabb elvárásokat. A mobil leginkább szem előtt van, sokan ugye 'bunkofon'-nak is titulálják. A csengőhang megválasztása, az üvöltve beszélés, a fejhallgatóval járkálás és levegőbe beszélés, csöngés a színház nézőterén, fontos tárgyaláson. . . - mind-mind felháborítja az embereket.
Az internet használata fantasztikus, rengeteg új ismeretet lehet elérni, az elektronikus levelezés gyors. De alapjaiban ne vegye át a személyes kapcsolatokat. Majd előbb-utóbb rájönnek a gyerekek is, hogy jobb, ha látom a szemét, amikor beszélek vele. . .

Az e-mail terén egy fontos kérésem van. Ha valaki kap egy levelet, azonnal válaszoljon, ha mást nem, annyit, hogy 'köszönöm, megkaptam, később válaszolok'.

sztorma - 60+ Médiaműhely (2011. 01. 13.)