Reggel, amint Albertfalván járkálunk, körülszaglássza a szomszédos kukákat. Vajon mit talál? Nem mást, mint egy nyitott dobozban könyveket...
Nosza, magam is válogatni kezdtem. S láss csodát! Nem ponyvák, nem olcsó limonádék, vagy éppen "lila" kötetek, hanem a magyar irodalom klasszikusai kerültek elő. Az Ember tragédiája, a Bánk Bán, a Beszterce ostroma... Mit mondjak? Szegény szerzők, Madách, Katona, Mikszáth - talán másra vágytak. Amíg ujjuk közt percegett a toll!
Azt hitték, azt remélték: a nemzet épülését segítik elő!
Azzal végképp nem számoltak, hogy munkáik talán részese lesz egy adás-vételi üzletnek, amit "homlessek", hajléktalan csövesek kötnek - esetleg - a csapossal valamelyik italboltban! Már ha a csapos értékeli az ilyesmit!
Jó kutya a Béla, addig szaglászott, rángatott, amíg hazavittem a köteteket.
Talán valamely könyvtár is megörült volna nekik? De mi lett, vajon a korábbi gazdájukkal? Meghalt, beteg lett, vagy elköltözött? És feleslegessé vált a sok "kacat"?
Mondhatjuk a Tragédia befejező sorával: "Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál"?
|
|
|
január 27. hétfő,
Angelika
