Kerületünk

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
november 22. péntek, Cecília

60+ Médiaműhely: Keserédes ünnep

Az ENSZ először 1991-ben rendezte meg az idősek világnapját, azóta minden év október 1.-én megemlékezünk a Föld mintegy hatszázmillió lakosáról.

Az idei ünnepre két meghívót is kaptam. Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel kellemes és kellemetlen élményemet. Higgyék el tanulságos!


Szombaton az egyik pesti bevásárlóközpont tetőteraszára voltam hivatalos. A világnap alkalmával emléktáblát is avattak. Igaz, az emléktábla már a jövő évi eseményre hívja fel a figyelmet, mert 2012 az 'Aktív idősödés és generációk közötti szolidaritás európai éve' lesz. Rövid beszéd, megemlékezés, műsor. Mindez nagyjából valamivel több mint egy óra, majd a szervezők megvendégelték a jelenlévőket.


Meglepődöm! Nincs tolongás. A vendégek kisebb-nagyobb csoportokban inkább beszélgetnek. Hoszteszek tálcán viszik körbe a sütiket, kedves szavakkal kínálják, felhívják a figyelmet, hogy az asztalnál innivaló is rendelkezésre áll.


Örülök, hogy meghívtak és annak, hogy elmentem.


Még a szombati emlékek hatása alatt mentem el hétfőn a kerületünk hasonló ünnepségére. Itt nem csak az időseket, hanem az önkénteseket is köszöntötték. Rövid beszéd, szép műsor. Több ember szeme sarkában gyanúsan fénylik 'valami'.


Ami ezután történt, az teljesen lerombolta bennem az ünnepet. Megfogadom, hogy ide - soha többet! - Gondolom, hogy most Ön háborog, hogy hogyan írhatom ezt. Ha tovább olvas, azt hiszem igazat ad nekem.


A műsor végén a megjelenteket itt is vendégül látták. Még el sem hangzottak az utolsó szavak, amikor a vendégek megrohanták a szépen megterített asztalokat a terem két oldalán. Lökdösődés, pakolás tálcára, táskába! A kevésbé erőszakosoknak nem jutott semmi. Könyökök, hátak lökik ki a sorból. Pillanatok alatt üres az asztal.


Kijövök! Alig térek magamhoz. Rágyújtok az épület előtt. Körbenézek - látom, többen jönnek ki kezükben papírtálcán szendvics, aprósütemény. Én szégyellem magam kortársaim helyett is!


Nem az munkált bennem e sorok megírásakor, hogy én sem jutottam az asztalhoz - hanem az, hogy miért kell így viselkedni.

Minket, időseket ünnepeltek, egy pesti és egy budai kerületben is. Mindig azt hallottam, hogy Buda - az, Buda és nem Pest. Ezek után én inkább Pesten élnék, nem itt Budán.

sztorma 60+ Médiaműhely (2011. 10. 05.)