60+ Médiaműhely: Interjú egy 60+ kártya tulajdonossal...

Érdekes momentum, hogy ezekhez a számítógép használatának "művészi" fokon való művelése is kapcsolódott. Az interjú aktualitását is az adta, hogy általa percek alatt tagja lettem a Yahoo! levelezőlistának. Így ő 60+ évével furcsa ötvözete a XXI. Század érdekes emberének - talán nemcsak nekem. K: Hogyan kerültél a Magyar Rádió Gyerekkórusába? V: A II. Világháború után születtem, tősgyökeres budai, XI. kerületi vagyok. A Bartók Béla úti iskolában tanultam és a Váli utcai elemiben írattak be szolfézsra, ahol Bárdos Kornél volt a tanárom. Balettre 4 éves koromtól jártam, ezt betegségem miatt abbahagytam. Szüleimmel véletlenül hallottuk a rádió felhívását, hogy a gyermekkórusba lehet felvételizni. Botka Valéria és Csányi László felvételijén megfeleltem, kórustag lettem, amíg ki nem nőttem a matrózruhából... Ez kb. 15 éves koromban történt. Sajnos, a kórus jelentősebb külföldi szereplései később kezdődtek, már nem utazhattam velük. K: Itt kezdődött a színházi karrier is? V: A karrier kicsit túlzás, ebből annyi igaz, hogy színházi és filmes szakemberek gyakran kerestek gyerekszereplőket a kórusban - mivel itt az elképzelt hang, a megfelelő viselkedés és a színpadi szereplésre való alkalmasság többnyire már együtt volt. Egyik alkalommal gyerekszereplőket kerestek a Katona József Színházba, a Szabadság első napja című darabhoz. Így szerepelhettem egy színpadon Bara Margittal, Kálmán Györggyel, Soós Edittel. Ma is emlékszem a bemutatót hirdető piros betűs plakáton a nevemre - Lorchen szerepében. K: Végül énekesnő lettél vagy színész? V: Egyik sem. A Kaffka Margit Gimnáziumba jártam, végig jó tanuló voltam, de családi tanácsra, és talán édesanyám betegségei miatt az orvosi kart választottam. Mai szóval azt mondanám, gyermekpszichiáter szerettem volna lenni. K: Nagyon szép hivatás. Sikerült az elhatározásod? V: Nem. Felvettek ugyan az orvosira, de édesanyám súlyosbodó betegsége miatt évhalasztást kértem. Majd jött a nagy szerelem és férjhez mentem. Vidékre költöztünk. Anyukám tragikus halála után az orvosi pályától is elment a kedvem. Megszületett Eszter lányunk, visszatértünk a fővárosba. Szerencsés véletlennek vagy inkább adottságaimnak köszönhetően sikerült elhelyezkednem a Műszaki Egyetem mikroanalitikai laboratóriumában, majd később az egyetem Dékáni Hivatalában. K: Milyen jellegű munkát kaptál? V: Az esti tagozatos hallgatók ügyeinek intézését bízták rám, évenként kb. 350 beiratkozott volt. Nagyon megszerettem ezt a munkát: emberekkel foglalkozni, segíteni rajtuk, sorsukat egyengetni. Ez egy másfajta, "életbeli" színház. Pozitív visszajelzést is kaptam: "Ha te nem lettél volna, nem sikerül az egyetem!" Ez nagyon motivált. Ebben az intézményben adódott az a lehetőség, hogy munka mellett letehettem az angol középfokú nyelvvizsgát. K: Ekkor kezdődött életedben a számítógépes korszak? V: Igen. Az egyetemi jellegből adódóan az elsők között voltunk, akik még fekete-fehér képernyőn DOS alatt, de már dolgozhattunk számítógépen. Az adminisztráció miatt szükség is volt rá, de a labormunkával is össze lehetett kapcsolni. Visszatérve az angol nyelvre, ez okozta, hogy a felmerült bérproblémák miatt meg kellett válnom ettől a munkahelytől. Az akkor kezdődő egyetemi állásbörzén a számítógépes ismereteket tesztelve felvettek a MTA Számítástechnikai Kutatóintézetébe. Innen kényszerültem nyugdíjba is. K: A Médiaműhelyben való aktivitásod alapján úgy látom, nem lettél unalmas, szürke nyugdíjas. Eltűntek a gyermekkori álmok vagy megváltoztak? V: Természetesen biológiailag megváltoztam, de lelkileg nem. Ma is énekelek, persze nem a gyermekkórusban , hanem a - főleg volt gyerekkórusos társakból alakult - Vox Hungarica Női karban. A színpad iránti vonzódás is megmaradt. Tagja vagyok az Őrmezőn működő Tarka Színpadnak, és szerepeltem az egyik televíziós sorozatban is. A művészetek iránti vonzódásom mára elvezetett egy rajzszakkörbe. Ma is örömet okoz az alkotás, akár festés, akár egy komolyabb számítógépes feladat vagy a 60+ program megfogalmazható kihívásai. Így nemcsak Bozót kutya sétáltatása a feladatom... K: Hogyan fogadja a család a Nagyi hobbijait? V: A nem egészen teljesült vágyaim átöröklődni látszanak. Eszter lányom 10 évesen játszott a Jeles András rendezte "Angyali üdvözlet" című filmben - szőke kislányként Lucifert! - majd kedvet kapva a játékhoz, elvégezte a Merlin Színészképzőt. Most forgatókönyvet ír. Az unokám Gór Nagy Mária Tinitanodájába jár, őt már nem gátolják előítéletek a színészettel kapcsolatban. Nagyon határozott elképzelése van, mi szeretne lenni. Én pedig teljes szívemmel támogatom őt. K: Tartalmas, küzdelmes élet tanúi lehettünk - tanulságai megszívlelendők: próbáljuk megőrizni magunkban a gyermekkori ideákat, és keressük meg ehhez a lehetőségeket "ezüstkorban" is. Számomra ez volt a 60+ program keretében szerveződő Médiaműhely tevékenységének is egyik fontos üzenete.