60+ Médiaműhely: Hatvanon túl... a Civil Rádióban. Első és utolsó rádiós iskolám

2009. november 23. Szerkesztési konfliktusok 60+ Programiroda. Szerkesztőségi megbeszélés. Kevesen vagyunk. Vitázunk a hírekről, a rovatokról, a lehetséges interjúalanyokról. Adódik konfliktushelyzet is - ketten egy interjúalanyt választanak, természetesen csak e-mailben. Nyomasztó a hangulat, Ádám külföldre készül. Most érzékeljük a hiányát - az okos biztatást annyira megszoktuk, hogy most visszacsúszunk az igazi "iskolás" szintre: majd más eldönti helyettünk. Van jó ötlet a továbbiakban: valaki foglalkozzon sajtótörténettel, gyakoroljuk együtt a Montágh Imre által kidolgozott bemondói technikát - már ki is osztják az anyagot. A főszerkesztő vezényletével néhány lelkes tanuló gyakorol - én ezt már ifjúkoromban gyakoroltam, kiszállok. Elmegyek. De aggaszt a műsor - idősek sportjával kerültem a programba, az egészséges életmód apropóján. Kell egy interjúalanyt keresnem – akikre gondoltam, két tájfutó, aranyérmesek a maguk 75 és 80-as kategóriájában. Mindketten kerületi lakosok, a 85-ös kategóriában rajtoló Balogh László tősgyökeres volt a kerületben, 3 éve költözött el. A másik még itt lakik, Dudás István, kicsit túl a 75-ön, még mindig aktív tájfutó. Időnként már egyedül áll dobogóra. Van tehát ötletem, de az Élet másképpen szervezi a házi feladatom. Aznap este böngészem az e-mailt, egy érdekes levél érkezett - 2009. november 26-ra. A Finnagórába vagyok hivatalos – az utolsó percben fogadtam el a meghívást, amikor egy régi ismerős, Monspart Sarolta nevét olvastam a korreferálók között. És megszületik az új ötlet! 2009. november 25. De hogyan működik...? Gyorsan, gyorsan mikrofont kell szerezni! Ádám, segíts!! Segít. Bent van a stúdióban - rohanás - (mert ezen a héten én vagyok az "ügyeletes" a gyerekeknél). A stúdióban Ádám fogad - egy halom papírmunka fölött, nemzetiszínű szalaggal, érem a nyakában - úgy ül a számítógép előtt. Mi ez az ünneplés? Miről maradtam le?? „Csak én ünneplek - közli lakonikusan. Győzött a bridzscsapat, felkerültünk az NB I-be. Úgy döntöttem, ma nem veszem le a nyakamból. Miért ne legyek büszke rá?” Gratulálok, és nagyon egyetértek. Én is viselném! Ez nagyon értékes érem, meg kellett küzdeni érte! Tárgyalunk. A mikrofon új, ki kell próbálni - egy kicsit beszélgetünk a győztes csapat "kapitányával", aki egyben a mi tanfolyami tanárunk is -, készül egy mini interjú vele. Kicsit reszket a hangom a spontán gyakorlaton, melyből megtudom, hogy 6 éves kora óta játszik és mára már profi lett 6 tagú csapatával. Kinőtte a szülei kártyatudását, és ha nem a stúdióban dolgozik, akkor alszik vagy kártyázik - amit az első telefonos üzenetrögzítőtől megtudva, kicsit még csodálkoztam. Most már nem. Reset, felkonf, felvétel, lekonf, stop, lekapcs. Jó a szerkentyű és a mikrofon. (Futás. Jaj, nehogy a napköziben maradjon az onoka!) 2009. november 26. Felvétel, indul! Megtaláltam a Finnagorát. Táskámban a mikrofonnal igyekszem helyet foglalni, amikor megérkezik Monspart Sarolta - az egész társaságból csak őt ismerem - rövid üdvözlés és már kezdődik is a program. A téma érdekes volt: Civil szervezetek, mint a szabadidősport aktív kezdeményezői. A finn nagykövetség épületében, a most elkészült és bemutatott Finnagorában tartották - s az előadás feléig rejtély volt számomra, hogyan kerültem a meghívottak listájára. Amikor a finn eredmények és tájékoztatás után a magyar szabadidősport (!) szakállamtitkárság képviselője vette át a szót, a kivetített grafikon alapján döbbentem rá, hogy kb. 10 évvel ezelőtt írt, az iskolások szabadidős sporttevékenységéről készült felmérés apropóján ülök a szimpóziumon. Kicsit fellélegeztem - jogszerű a jelenlétem! Így már bátrabban kértem meg a nálam néhány hónappal fiatalabb, jeles tájfutó, volt világbajnokot, Mosát - ahogy a tájfutók kedvencét becézik, az interjúra. Nem volt könnyű. A táskámba rejtett mikrofont kigöngyöltem, félrehúzódtunk egy asztalhoz, 120 fokos mikrofonhelyzet, bekapcs, felkonf, kérdez, átnyúl, vissza, kérdez, türelmes, nem szól közbe, mikrofon vissza, kérdez, átnyúl, vissza, stop. Vége. Sóhaj. Életem első, komoly interjúja! Rohanás az unokáért az iskolába. Sajnos, lemaradtam a finn vendéglátásról. Sebaj! Szerencsére Mosa érdekesen és szórakoztatóan tudott beszélni, nem tért el a tárgytól - így 17 perces anyagot vettem fel. A mikrofont még aznap visszaszolgáltattam. Így korrekt - másnap már egy másik interjú készült vele - a 60+-hoz. Nagy izgalommal azért meghallgattuk, hogy sikerült-e a felvétel - sikerült. Nekem már nincs házi feladatom a műsorban. Fellélegeztem. 2009. november 30. A szerkesztés sem könnyű! 60+ Programiroda Lelkesen megyek a szerkesztőségire, főleg büszkén, hogy sikerült az interjú. A társaság nehezen verődik össze -Ádám külföldön van, mások hiányoznak. Nézzük akkor a sajtótörténetet és a beszédtechikát! Ezen kiakadok. Itt a december - ez köztudottan nem a pihenés ideje a Nagyiknak - Mikulás, karácsonyi vásárlás, aktuális takarítás, sütés - a Jézuska érkezésének megszervezése!! Nekem ez az utolsó szerkesztőségi jelenlétem, a többire nem tudok jönni! - ezt így meg is mondom. Foglalkozzunk a műsorral, hogyan állítjuk össze, melyik rovatból mi van készen, kifutunk az időből - nehezen és meglepődve, de igazat adnak. Újra átvesszük a magazin tervezett rovatait - most az egész eddigi munkát átrendezzük - be akarunk toldani egy Életmód rovatot. Vita és meggyőzés, végre megint összeáll valami műsorféle. De még hiányoznak a tervezett interjúk a kertész és állatorvosi, valamint a főzési rovatból. Mindenki fogadkozik, hogy hamarosan hozza. Kapok, helyesebben visszautalnak nekem egy bevezető interjút Ádámmal: hogyan került kapcsolatba a 60+ programmal. Én a főszerkesztőnek szántam volna igazándiból, de nem tudtam meggyőzni őket. Így nekem van a legnehezebb feladatom - attól kérdezni, aki tanított és a legkritikusabb bíráló volt. Még ha ezt tapintatosan tette is... Inkább hallgattam volna. Késő bánat. 2009. december 7. Talán kész a kezdő anyag Megszületett az első adás időpontja: januárban valamikor. Elkészítem Ádámmal az interjút - nagyon nehezen megy, hiába írtam fel a kérdéseket. A maga módján biztat és végül, a második nekifutásra összejön a szöveg. Visszahallgatjuk, de én elégedetlen vagyok - szerintem nem elég jók a kérdések és döcög az egész kérdésfeltevés. A Monspart szöveg tetszik neki – igaz, vágásra van ítélve, de jónak tartja. A következő nap "megvágjuk". Kiderül, hogy három, önálló részre tagolható - majd választunk, melyiket, mikor adjuk műsorba. Elmondom az elgondolásom a műsor elejével kapcsolatban. Legalább ez legyen biztos. Ki kezdi, hogyan folytatjuk - talán így jó lesz: 60+-ból indulva, tanfolyam, szerkesztő... Igen, az eleje összejött. Ez már haladás. (Innen kezdve minden rádiós téma kihullik a napjaimból - betegségek, unokaügyelet, karácsonyi előkészületek, bevásárlás, Jézuskázás, hóesés... Karácsony a családdal - hal, beigli, alma, dió - felejtve a rádió!!) Legközelebb 2010. január 4-én találkozunk. 2010. január 4. (Igazoltan távol: ma ismerkedik középső unokám a kiszemelt óvodával.) A többiek is hiányoztak: betegség, kórház, elesés, egyebek.. Ádám kiírta a műsor dátumát: 2010. január 18. Délután 16. 15-kor. Ajjaj!!! Nagy a baj!!! Hogyan lesz műsor?? 2010. január 11. Amíg egy műsor összeáll.. Mindenki megérkezett - elkészültek a tervezett interjúk. Megbeszéljük a műsor rovatait, felelőseit: Kertbarátok hangja - felkonf, lekonf. B. Z Könyvajánló - Néhány perc kultúra. G. I. Barátaink, az állatok - B. V. Így éljünk hatvanon túl! - D. J. Nagyszüleink konyhája. - B. K. Wurlitzer - a zene hullámain - B.V. Hírek - K. J. Hallható irodalom - Á. Zs. Arcok távolról és közelről - G. I. És mindenki. Ezután kezdődött - a számomra, s mint kiderült, mindenki számára izgalmas - játék: megalkotni a főszignált és a rovatszignálokat. Hogy ez mi? Főszignál: (egy hang bemondja) Hatvanon túl. Magazinműsor Újbudáról – egy férfihang - és ismétli, ismétli 2x3x4x, amíg jó nem lesz a hanglejtés, hangerő és hangszín...ez addig nagyon érdekes, amíg nem Te következel! Kinek szól a hatvanon túl - karakteres férfihang róluk – J. hangja a mikrofonba és a kijelzőn: 2x3x4x, velük – Z. ugyanígy többször, nekik - I. 2x3x4x5x, értük - K. 2x3x4x5x. Nagyon jó játék - a felvételek közt pedig - mint az óvodások -, egymás instruálása folyik, kórusban: az első szótagon a hangsúly, lejjebb a hátsót, tarts köztük szünetet, így jó stb. Ádám vezényletével mindez: De jó játék volt, Felnőttek! Aztán a játék folytatódik a rovatcímek bemondásával: gyakorlás, próba, felvétel... Együtt izgulunk a másik sikeréért, hogy a lehető legjobb hangzás kerüljön felvételre. Ugyanilyen izgalmas a visszahallgatás és a választás - együtt élvezzük a siker örömét! A kiválasztás munkálatait már a szerkesztőre bízzuk. Még meghallgatjuk G. I. Könyvajánlójának felvételét - a kezdeti bizonytalanság után szépen artikulál, jó a fel- és lekonf. Még van idő átvenni a rovatok tervezett idejét – ez már a műsor tartalomjegyzéke is. Kiderül, hogy van már anyag a következő alkalomra is, ha a felvett szöveg időben több lenne. Közben új ötlet is születik - E. L. vállalja a gazdagréti vers és prózaíró pályázat könyvanyagának szerkesztőjével az interjút, megint más ebből a kötetből a felolvasást. Lelkes hangulatban indulunk haza – akinek feladata van, az még marad. Sürget az idő! Az adás előtti, utolsó munkafázis lesz a legizgalmasabb: meghallgatni és összerakni a végleges műsort – szignálokat, fel- és lekonferálást, zenét és szüneteket összekomponálni. Nagyon várom és e várakozásnál csak a kíváncsiságom nagyobb: hogyan sikerül életem első rádiós szereplése? (A legidősebb unoka nem tud iskolába menni, én sem hozzájuk. BKV sztrájk van.) De azért lesz műsor 2010. január 18-án???