60+ Médiaműhely: Barátaink - az állatok

Ezért úgy gondoltuk, hasznos lenne a gazdikat rendszeresen tájékoztatni, hogyan gondozhatják állataikat a legmegfelelőbben, vagy mi az éppen aktuális teendő velük kapcsolatban. Dr. Graf Miklós állatorvos vállalta, hogy időről időre rendelkezésünkre áll, válaszol kérdéseinkre, és ellát bennünket szakértői tanácsokkal. A rendelőt, ahol beszélgetünk, édesapja, Dr. Graf Zoltán alapította. Ma már apa és fia együtt gyógyítja itt a kutyákat, cicákat, vadászgörényeket, madarakat, de láttam már itt megfordulni teknőst és sünit is. K: Doktor úr, hogy teltek az ünnepek itt a rendelőben? V: Vidáman, de sok munkával. A rendelő mindig nyitva van, csak a piros betűs ünnepeken tartjuk zárva. A két ünnep között a szokásosnál is nagyobb volt a forgalom, sokan ilyenkor jobban ráérnek az állataikkal foglalkozni, vagy akár elhozni az állatorvoshoz. K: Mik voltak a nagyobb problémák? A szilveszteri petárdázásokkal kapcsolatosan volt-e baleset, megriadt és elkóborolt állat? V: Szerencsére ilyen eset nem volt, a gazdik már jól felkészültek arra, hogy a félős állatokat ilyenkor ne engedjék az utcára, és esetlegesen enyhe nyugtatóval segítsék át őket a számukra ijesztő zajokkal járó időszakon. K: A mostani tél egyéb veszélyeket is rejthet az állatok számára? Fennáll a veszélye annak, hogy az embereknél járványt okozó influenzát elkapják? Akár a „hagyományos”, akár a H1N1 formát? V: A kisállatok számára ennek sokkal kisebb a jelentősége, mint az emberek számára. Valamennyire, egész kis mértékben kutyák és cicák fogékonyak lehetnek, de van egy olyan állat, amely kiemelkedően érzékeny ezekre a vírusokra, mégpedig a vadászgörény. Saját fiaimnál figyeltem meg – nekik is van vadászgörényük – ahányszor ők az iskolából hazahoztak valamilyen influenza-szerű betegséget, nem sokkal azt követően a görény is beteg lett. Velük nagyon kell vigyázni a higiéniára – a gazdik ne ölelgessék, és igyekezzenek alaposan kezet mosni a játék előtt is, nem csak utána. K: Létezik az állatok számára védőoltás? V: Egyelőre nem, de talán nem is lényeges, mert elég enyhe lefolyású szokott lenni az állatok influenzája. K: Sok aprótestű kutyán látni ruhát, néha egész drága kivitelű darabokat. Ez valóban szükséges, vagy csak divat? V: Lehet, hogy sokan csak divatnak gondolják, és valóban amennyire színes és változatos öltözékeket látni, divat IS. De orvosilag is szoktuk ajánlani, főleg a hosszú hátú, vékonydongájú, apró termetű, rövidszőrű fajtáknál. Nem csak a megfázás, de vesebetegségek, illetve porckorongsérv kialakulásának elkerülésében is segítenek ezek a ruhadarabok. K: Láttunk már cipőket is kutyákon. V: Igen – most éppen szakad a hó, ilyenkor sózzák az utakat, és bizony ez a sós hólé csúnyán kimarhatja, kisebesítheti a kutyák talpát. Ez ellen véd a cipőcske, de ha séta előtt vastagon bekenjük valami jó zsíros krémmel, az is védő bevonatot képez rajtuk. Hazatérve pedig vizes ruhával alaposan tisztítsuk meg a talpukat. K: Év végén a kutyatulajdonosok levelet kaptak a polgármesteri hivataltól, hogy 2010 januárjától a kutyák csak chip-pel közlekedhetnek az utcákon. V: Igen, ez így igaz, pár hónapja megkaptuk mi is az erről szóló rendelkezést. A kutyák chipes megjelölését egy leolvasó készülékkel a közterület-felügyelők ellenőrizhetik is januártól. Az ünnepek alatti rendeléseink nagyrészt chip-ezéssel teltek. K: Akik nem tudják pontosan, hogy mi is az a chip, azoknak elmondaná ezt pár szóval? V: Igen, én is tapasztaltam, sokan azt képzelték, hogy ez valami bonyolult műtéttel jár együtt. Nem kell félni, maga a chip egy kb. rizsszem nagyságú kis szerkezet, egy kis tekercset és rádióadót tartalmaz, ami csak akkor ad jeleket, amikor a leolvasó készüléket ráirányítjuk. A behelyezés nem több mint egy oltás, az erre szolgáló szerszám segítségével szinte észrevétlen juttatjuk a kutyusok bőre alá. A chip egy 15 jegyű számsort tartalmaz, ezt a behelyezéskor egy adatbázisba is feltesszük, ezt követően a kutya gazdája pontosan beazonosítható lesz. Az adatbázishoz természetesen csak a jogosultak férhetnek hozzá, és csak annyi adatot tartalmaz, amennyit a gazdik megadnak (telefonszám, pl. – ha a kutya elkóborolna, és a lakhelytől távol találnak rá) Az adatbázisnak van egy olyan felülete is, amelyhez bárki hozzáférhet, beírja a kutyája chip-számát, és láthatja, hogy a kutyus valóban szerepel a nyilvántartásban. Közelebbi adatokhoz azonban csak az állatorvosok férhetnek hozzá, szigorú biztonsági ’kapukon’ keresztül. Személyes adatokkal történő visszaélés tehát kizárt. A chipes jelölést évekkel ezelőtt már elkezdték, most EU szabvány szerint zajlik, és ez szükséges például akkor is, amikor a kutyát külföldre akarják vinni, azaz útlevelet váltanak ki számára. Nem csupán kutyákat, de bizonyos – védett – fajokat is ellátnak chippel. K: Esetleg ezentúl a rendetlen gazdikat is utol lehet érni a chip segítségével, akik nem takarítják fel az állat által hagyott „terméket”? Ez talán jó is lenne, mert ha minden kutyatulajdonos lelkiismeretesen felszedné a szemetet, akkor nagyobb békességben élhetnének a gazdik, és az állatot nem tartó többiek. V. Ezen még nem gondolkoztam, de elképzelhető, hogy a jövőben a közterület-felügyelőknek valóban lesz chip leolvasójuk, és így erre is sor kerülhet. Bizony sokan vannak, akik nem akarnak, vagy nem tudnak állatot tartani, és az állattartással szemben kialakított pozitív érzelmeket úgy lehet fokozni, ha a gazdik figyelemmel vannak rájuk. Mi a rendelő környékén is ügyelünk a tisztaságra, figyelmeztető feliratokat, és folyamatosan pótoljuk a nylon zacskókat a környéken. K: A kemény tél idején ne feledkezzünk meg a madarakról, hogyan tudunk segíteni nekik? V: Madáretetők elhelyezésével, de ezeket nem mindenhol szabad felállítani. A kóbor állatokat kifejezetten törvény tiltja, hogy tápláljuk. De egy galamb odaszoktatása sem egészséges a környezetre. Ma már a vadállatok is egészen közel jönnek a nagyvároshoz, pl. az Országházban is élnek vércsék. És igen sok a denevér, szarka, a verebek pedig - talán épp ezért, mert a nagytestűek megeszik őket – egyre fogynak. Vaddisznó és róka is fel-feltűnik a II. és a XII. kerületek erdőhatárolt részein. K: Aki egész idő alatt bele-beleszólt a beszélgetésbe, ő kicsoda? V: Ő Csőri, azaz Csőrmester, a rendelő madara, egy 11 éves jákópapagáj. Itt lakik és szórakoztat minket és a váróban helyet foglalókat. Négyhetes kora óta velünk van, édesapám kollégái nevelték, mára már családtag. De senkit nem beszélnék rá egy ilyen jószág lakásban tartására. Igen nagy figyelmet igényel, és bizony sok kárt tesz. Nem lehet egész nap kalitkában, viszont amint kiengedjük, mindent megkóstol, megrágja az iratokat, az ajtófélfát, de a mobiltelefonok gombjai sincsenek biztonságban tőle. Nagyon élménydús perceket szerez nekünk, fantasztikusan tudja az összes itt megforduló állat hangját utánozni, de hallunk tőle ajtónyikorgást és vízcsobogást is, sőt! Elnyújtottan, tud köhögni is. Napközben itt 8-10 órát lehet szabadon. Rendelés közben néha a vállamra ül, és figyel. Viccesen szoktam mondani, hogy megsúgja, milyen gyógyszert használjak. Aki azonban elmegy otthonról reggel, és csak délután ér haza, az ne ilyen madarat vegyen! K: Nagyon köszönöm a sok jó tanácsot, és az élménydús perceket. Ha megengedi, máskor is felkeresem. V: Természetesen, örömmel látom!