60+ Médiaműhely: Az önkéntességről - szubjektíven

Mondják, hogy az önkéntesség - az segítés. Mondják, hogy önként segítés. Mondják azt is, hogy emberek közösen segítenek másoknak. Felnőttek elesetteknek, betegeknek, felnőttek rászoruló gyerekeknek. Közösségek másik közösségnek. . . és folytathatnám. Hallani olyan hangokat, hogy lennék én önkéntes, de nincs rá időm. Sajnos olyat is hallani, hogy segítsen a szakszervezet. . . Ismerek olyan embert, aki hangoztatja, hogy van neki elég baja egyedül is - persze, mert viseli az általa lakott társasház minden gondját - pedig csak egy lakó. Vagy más valaki, aki évek óta vásárol a lakását elhagyni nem tudó szomszédjának. És mi van azzal, akinek ha szól a szomszédja, hogy nem tudja elzárni a csapot - megy és megcsinálja. És az, aki rendszeresen felhívja a szolgáltatót, ha nem ég az utcában egy lámpa? Aki a megunt, kinőtt - de még jó - ruhát elviszi egy bevásárlóközpont gyűjtőjébe? Hát az a gyerek, aki átmegy a szomszéd nénihez beszélgetni, mert neki nincs unokája? Aki programokat szervez a körülötte egyedül élő szomszédoknak? Aki egy csoporttal szívességből, kedvtelésből megosztja a tudását? Ugye kedves hallgatóink, Önök is tudják folytatni a sort. Az én olvasatomban ők mind önkéntesek! Akikről eddig beszéltem, egyedül - a saját lelkiismeretük, hogy úgy mondjam 'kérésére' segítenek. Vannak azonban olyan embertársaink, akiknek ez nem elég, akik több energiát éreznek magukban, több időt szánnak segítésre. Ők keresnek olyan társakat, akikkel közösen hatékonyabbak tudnak lenni. Vagy találnak már működő csoportokat, vagy maguk hoznak létre társulásokat. Állhatnak össze barátok ilyen csoportba, de lehet, hogy ott alakulnak ki barátságok, alakulnak át baráti társasággá. Alapíthatnak civil szervezetet is. De ott vannak - ugyan már csak kis számban - a szakszervezetek is! Ők is segítették és segítik egymást! Ezeknek az egyéni és mindenféle csoportos segítségnyújtásoknak a közvetlen hasznán kívül van egy nagyon fontos ereje. Túl azon, hogy átjárja az ember szívét valami melegség, ő is kap valamit. Barátságot, kapcsolatokat, kötődést valakihez, valamihez való tartozást. Erre pedig minden korosztálynak szüksége van. Számomra mindezt jelenti az önkéntesség - és hitem szerint, a fent említetteknek nem kell Önkéntesek éve, hogy szívük szerint cselekedjenek - őket ünnepelni kell, de nem csak ebben az évben!