60+ Médiaműhely: A madarak és mi. . .

Tavasszal költöztünk, élveztük az új lakás adta örömöket. Aztán jöttek a nem várt örömök. Az ablakunk előtt álló - majdnem hozzánk felérő fák - pihenőhelyül, lakhelyül szolgáltak különféle madaraknak. Gyönyörködtünk bennük. Jöttek szép számmal, sőt felbátorodtak - látva, hogy nem zavarjuk őket - oda-odamerészkedtek az erkély korlátjára. Voltak bátrabbak, akik be is léptek az erkélyre. Teltek az évek, egyre szaporodtak az erélyen a virágládák, tele színes foltokkal. Ezeket különösen szerették. Egyszer - rövid nyaralásból hazaérve - meglepetten láttunk egy madárfészket az egyik ládában, benne két kicsi tojással. Nem volt szívünk megakadályozni egy új család létrejöttét. Így végigasszisztáltuk két gerle születését, felcseperedését. Leírhatatlan élmény volt családunk számára ez az időszak… Ők lassan szoktak hozzánk, mi pedig mindig óvatosan mentünk ki az erkélyre. Az ajtóból kezdtünk beszélni hozzájuk, bíztattuk, hogy nem kell tőlünk félniük. Odaengedtek magukhoz. Meleg nyár lévén - kedves búgással köszönték meg a részükre kitett vizet. Tanúi lehettünk, ahogy gerle-mama repülni tanította csemetéit, az első - alig egy méteres - repüléseknek a szomszéd fára, vagy az első mama nélkül töltött napoknak. Aztán önállóak lettek, és mi szem elől vesztettük őket. . . Egy másik évben, egy rozsdásfarkú gondolta költőhelynek az előttünk álló fát. Gyanúsan sokat hallottuk jellegzetes hangjukat, akkor kezdtünk felfigyelni rájuk. Aztán megszülettek a kicsik. Mamájuk a mi erkélyünket tartotta elérhető távnak, amikor kicsinyei első szárnypróbálgatásai voltak. Így a virágládákból jött a 'kat-kat-kat', míg nem merészkedtek nagyobb útra. Ők 'hűségesebbnek' bizonyultak, sokáig visszajártak látogatóba. . . Sok ilyen örömteli élményünk volt és van. Rendszeres vendégeink vannak: cinkék, rozsdásfarkúak és még részünkről nem mindig azonosított kis kedvesek is. Azonban mostanában szomorú élményeink is vannak. Néhány éve alaposan meg kellett nyesni a 'fánkat' - hiába, az idő vasfoga nem kíméli őt se. Így a madaraink is más költőhelyet, lakhelyet keresnek. És szegények azt hiszik, nagyon jó helyet találnak. . . Egyszer, teszek-veszek a konyhában - az erkélyajtó nyitva, kint napsütés, madárcsicsergés, béke. Aztán furcsa nesz. . .de honnan jön? Tompa, bátortalan hang. . ., mi ez? Egyszerre ismerőssé válik a gyenge, vékony pici hang. . . Egy rozsdásfarkú elkeseredett hangja! És akkor a nagy felismerés: a konyhai szagelszívó kivezető-csöve látszott a legbiztonságosabb helynek fészekrakásra! Igen ám, de a pici megnőtt, szűk lett számára a hely. . . Mentési akciónk - a fészek kiemelése - fél siker. Ez a pici nem ismert minket, megijedt, menekült. Nem tudjuk a további sorsát. . . Tanulva az előző esetből, szúnyoghálóval gondoltuk megvédeni kis kedvenceink életét. . . Minap gyanútlanul megyek az erkélyre, mikor madártollat látok a földön. Némi félelemmel, ösztönösen a becsomagolt csőre nézek. . . Szívszorító a látvány! Valaki nagyon be szeretett volna bújni a hideg elől. Kicsi csőrével apró lukakat rágott a szúnyoghálón, majd talált egy jobban megdolgozható részt, amit kellő méretre tágított. Legalább is azt hitte, hogy kellő méretre. . . Csak a farka vége maradt kint. . . Szegény már nem fázik. . . Reggel megjelent egy cinke a havas virágládában. Remélem, neki van jó búvóhelye és csak látogatóba érkezett. . .