Gyermekvédelem

Kérdések és válaszok a gyermekek elleni szexuális bántalmazással kapcsolatban

(Az alábbi anyagot a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány segítségével állítottuk össze.)

 

1. Mit jelentenek az alábbi kifejezések: bántalmazás, szexuális erőszak, szexuális kényszerítés, szexuális visszaélés, szexuális kizsákmányolás?
   

Gyermekbántalmazás

Bántalmazásnak tekinthető minden olyan magatartás, amely a gyermekek sérelmét eredményezi, vagy a biztonságos és egészséges fejlődésüket akadályozza. Gyermekbántalmazás a fizikai erőszak (megütés kézzel vagy tárggyal, megrázás, eldobás, mérgezés, megégetés, karmolás, harapás, kínzás, csonttörés, fojtogatás rúgás, lekötözés, bezárás), az elhanyagolás (éheztetés, nem megfelelő felügyelet biztosítása, érzelmi szükségletek semmibevétele, oktatási, nevelési, egészségügyi szükségletek nem megfelelő biztosítása), az érzelmi bántalmazás (csúfolás, megalázás, folyamatos kritizálás, lekicsinylés, megbélyegzés, kirekesztés, kibeszélés, bizalmas információk elárulása, zsarolás, manipulálás, barátok eltiltása, barátkozás kontrollálása, érzelmileg hideg, elszigetelődött szülő, túlzott teljesítményfókusz, egyéniség kibontakozásának kontrollálása) és a szexuális bántalmazás (gyermek kényszerítése arra, hogy szexuális tartalmú üzeneteket küldjön/szexuális tartalmú fotókat, filmeket készítsen önmagáról vagy nézzen meg/szexuális tartalmú beszélgetést folytasson, a gyermekben „rossz érzést keltő érintés”, nemi erőszak, prostitúció, grooming).

    

Szexuális erőszak

Minden olyan magatartás, amikor a gyermeket szexuális cselekményre, vagy annak eltűrésére kényszerítik, vagy ha védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményhez használják fel. Gyermekek esetén az erőszak gyakran nem fizikai kényszerítést jelent, hanem érzelmi manipulációt, csábítást, a gyermek kiszolgáltatott helyzetének vagy a szexualitással kapcsolatos tudás hiányának kihasználását jelenti azzal a céllal, hogy a felnőtt a gyermeket saját nemi vágya kielégítésére használhassa.

Az erőszak időnként fizikai erőszakot feltételez, de nem csak az tartozik az erőszak körébe, ha valaki a gyermekkel szembeni fizikai erejét használja tette elkövetéséhez. Erőszaknak számít az érzelmi manipuláció, zsarolás, verbális erőszak, a meggyőzés és a kényszerítés is.

Szintén szexuális erőszaknak számít, ha valaki mutogatja magát egy gyermeknek, pornót nézet vele, vagy nyílt szexuális aktust folytat a gyermek jelenlétében. Mivel a pubertáskor előtt a gyermekek érdeklődése alapvetően nem szexuális, ezért bántalmazó magatartásnak számít, ha valaki átszexualizálja a gyermekkel való kommunikációját (olyan utalásokat tesz, beszédmódot használ, kétértelműségeket hoz be a gyermekkel való személyes vagy írásos kommunikációba), amelynek megértéséhez a gyermekek jó részének nem áll rendelkezésére tudás, tapasztalat, és nyilvánvalóan az ilyen irányú érdeklődésük sem adott.

  

Szexuális kényszerítés

Ha valakire olyan magatartást kényszerítenek, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas vagy arra irányul. Ilyen például, ha valakinek akarata ellenére megfogják a mellét vagy belenyúlnak a bugyijába.

  

Szexuális visszaélés

Olyan cselekmény, amely nem feltétlenül jár erőszakkal, az áldozat esetleg bele is egyezik abba, ami történik, de a jog mégis tiltja és bünteti. Visszaélést követ el tehát az a 18 évnél idősebb személy, aki 12‒14 év közötti gyermekkel létesít szexuális kapcsolatot, vagy arra bírja rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen. Súlyosabban bünteti a törvény a visszaélést, ha az áldozat 14‒18 év közötti, és kettőjük között hatalmi vagy befolyási viszony áll fenn. Tipikusan ilyen a tanár‒diák kapcsolat.

  

Szexuális kizsákmányolás

Ennek számít minden olyan magatartás, amikor az elkövetőnek anyagi haszna van egy gyermek szexre kényszerítéséből vagy kihasználásából. A jog ide sorolja:

• kerítés: amikor valaki azért csábít el valakit, hogy utána prostituáltként dolgoztassa,
• prostitúció elősegítése: pl. bordélyház üzemeltetése,
• kitartottság: pl. strici, futtató,
• gyermekprostitúció kihasználása: ha valaki bármilyen módon hasznot húz vagy haszonszerzésre törekszik egy 18 éven aluli prostituáltból,
• gyermekpornográfia: 18 éven aluli személyről pornográf felvétel megszerzése, tartása, készítése, kínálása, átadása, forgalomba hozatala, hozzáférhetővé tétele, a gyermek szereplésre való felhívása, szerepeltetése.

 

2. Jellemzően kik azok, akik a gyermekekkel szembeni szexuális bűncselekményeket elkövetik?

  

A szexuális erőszak elkövetői ránézésre nem különböznek egy átlagos embertől, nem térnek el az átlagos normától, de még a viselkedésük is teljesen átlagos lehet. Az esetek döntő többségében ugyanúgy dolgoznak, sportolnak, járnak el szórakozni és ugyanúgy ápolják a baráti kapcsolataikat, mint bárki más. A gyermekáldozatok 90 százaléka ismeri a bántalmazóját, mi több, minden harmadik gyermeket a saját családtagja bántalmaz. Minél fiatalabb a gyermek az elkövetéskor, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az elkövető egy családtag.

  

Gyermekáldozatok esetén különösen súlyos következménye van annak, ha a bántalmazást megelőzően a gyermek már elkezdett megbízni a felnőttben, és vannak olyan élményei, amikor a felnőtt figyelemmel, érdeklődéssel fordult felé. A szexuális erőszak ilyenkor bizalommal való visszaélést is jelent.

  

Az elkövetés helye az esetek közel 85 százalékában az elkövetőnek vagy a 12 éven aluli áldozatnak az otthona.

  

3. Miért olyan nehéz a szexualitásról beszélni a gyermekekkel (is)?

  

A gyermekkel szembeni szexuális visszaélés súlyos tabutéma, ezért nehéz róla beszélni. Bár egyre gyakrabban találkoznak a gyermekek a szexualitás kérdésével akaratlanul is – újságok címlapjain, a rádióban, vagy online tartalmakban – mégsem beszélünk róla eleget. Ezzel pedig gyakran magukra hagyjuk őket a számtalan kérdésükkel. Tévedés azt gondolni, hogy ha beszélünk a gyermekeknek a koruknak és érettségüknek megfelelően, akkor ezzel arra ösztönözzük őket, hogy szexuális tevékenységekbe kezdjenek.

   

Amikor egy felnőtt a szexről beszél egy gyermekkel, a legfontosabb, hogy figyelembe vegye a gyermek érettségi szintjét. Csak olyan dolgokat érdemes megosztani, amit a gyermek képes megérteni, és amelynek érzelmi hátterét is fel tudja dolgozni. Ha túl sokat mondunk, azzal túlterhelhetjük, és még több kérdés merülhet fel benne; ha pedig túl keveset, csalódást okozunk, és máshol keresi a válaszokat. Azonban máshol nem biztos, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű információt kap, vagy akár vissza is élhetnek természetes kíváncsiságával. Ma már leghamarabb az interneten fog utánanézni a kérdéseinek, itt viszont garantált a többletinformáció.

  

4. Miért nem hisznek az áldozatnak?

   

Amikor egy gyermek beszámol a bántalmazásról, az elsődleges feladatunk, hogy figyelmesen meghallgassuk, és hagyjuk, hogy a saját szavaival és tempójában mondja el, mi történt vele. Különösen szexuális bántalmazás esetén gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon a gyermek igazat mond-e, vagy valamilyen cél vezérli, amikor súlyos állításokat tesz a bántalmazóval kapcsolatban. Emiatt gyakran megkérdőjelezik a gyermek szavahihetőségét, és nem azzal foglalkoznak, amit elmond. Nemzetközi kutatások szerint a hamis vádak előfordulásának aránya alacsony, körülbelül négy százalék. Ráadásul ezek az esetek főként nem önálló büntetőeljárások során merülnek fel, hanem házassági bontóperek és kapcsolattartási viták részeként. Ilyen helyzetekben a történetet általában nem a gyermek találja ki, hanem egy felnőtt sugallja neki.

 

Sokszor akkor sem hisznek a gyermeknek, ha nyilvánvaló jelei vannak annak, hogy valami történt: például látható ok nélkül, de érezhetően megváltozik a viselkedése, teljesen magába fordul vagy éppen nagyon is kihívó, túlszexualizált, nem elfogadható vagy antiszociális magatartással hívja fel magára a figyelmet.

Ha az elkövető a család fenntartója, a család többi tagja gyakran inkább nem vesz tudomást arról, mi történik a gyermekkel, hogy ne veszítsék el őt. Amikor a gyermek jelzi, hogy baj van, vagy beszámol róla, könnyebb azt hinni, hogy hamisan vádolja a családról gondoskodó személyt, mivel a családtagok nem tudnak szembenézni a családfő elvesztésének lehetséges következményeivel. Nem tudják felvállalni, hogy drasztikusan felborítsanak egy működőnek tűnő rendszert, amelyben van apa, anya, gyermekek, kifelé gyakran jól funkcionáló család.

  

5. Milyen tényezők növelik a gyermekek áldozattá válásának kockázatát?

  

Azok a gyermekek, akik családon kívül nevelkednek, tízszer nagyobb kockázattal néznek szembe, mint a családban élők.

Azok a gyermekek, akik olyan egyszülős családban élnek, ahol a szülő partnerei gyakran változnak, szintén kiemelt kockázati csoportnak tekintendők.

A lányoknál ötször nagyobb a kockázata annak, hogy szexuális bántalmazás áldozatává válnak, mint a fiúknál.

Az életkor szintén kockázati tényező. Bármilyen életkorú gyermek áldozattá válhat – akár újszülöttkorban is –, mivel azonban a fiatalabb gyermekek kevésbé képesek felismerni a veszélyeket és megvédeni magukat, így nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Kutatások szerint a legnagyobb a kockázat a gyermek 7 és 13 éves kora között.

Azok a gyermekek, akik nem kapnak megfelelő információt a szexualitásról és a saját határaik védelméről, könnyebben esnek áldozatul.

A legnagyobb biztonságban azok a gyermekek vannak, akik mindkét vér szerinti szülőjükkel élnek együtt a teljes gyermekkoruk idején.

   

6. Milyen következményei lehetnek a szexuális bántalmazásnak?

  

A gyermekkori szexuális bántalmazásnak minden esetben van következménye, akkor is, ha az áldozat agya törli ezt az eseményt, és nem emlékszik rá tudatosan. A leggyakoribb következmények a depresszió, a szorongás, a poszttraumás stressz szindróma, az antiszociális viselkedés és egyéb pszichés zavarok. A bántalmazás áldozatainál négy-ötszörös a kockázata a magatartási problémáknak, a gyenge iskolai teljesítménynek, az otthonról elszökésnek, az alkohol- és kábítószer-fogyasztásnak.

  

7. Miért marad sok eset rejtve?

  

Az elkövető sok esetben megfélemlíti, manipulálja vagy zsarolja az áldozattá vált gyermekeket.

A kisgyermekek gyakran nem értik meg, vagy nem tudják szavakba önteni, mi történt velük.

A gyermek gyakran saját magát hibáztatja a történtekért, ezért fél róla beszélni és szégyelli magát.

A gyermek nem bízik abban, hogy hinnének neki.

Lehetséges, hogy a gyermek próbált szólni valakinek arról, ami történt, de az illető rosszul reagált: nem hitt neki, kétségbe vonta a szavait, vagy azt állította, hogy a gyermek maga a hibás.

A gyermek nem akarja, hogy az elkövetőnek baja essen, mert számára fontos személy lehet, vagy a gyermek szülőjének, illetve más számára fontos személynek van bizalmi kapcsolata a bántalmazóval.

A gyermek fél attól, hogy jogi eljárás indulhat.

A gyermek vagy a családja nem szeretné, hogy a közösségben megbélyegezzék a gyermeket a bántalmazás miatt.

Szexuális erőszak esetén az esetek többsége sosem kerül jelentésre. Ennek egyik oka, hogy a környezet nem hisz a gyermeknek, nem tudják elképzelni, hogy az a személy, akit a gyermek megnevez, bántalmazó lehet. Emellett sok olyan eset is van, amikor a gyermek nem tudja vagy nem meri elmondani, mi történt. Az alapvető probléma tehát az, hogy az esetek többségében a bántalmazónak nem kell szembenéznie semmilyen váddal.

  

8. Mit tehetnek a gyermekek körül lévő felnőttek a megelőzés érdekében?

   

Minden gyermeknek joga van a biztonságos gyermekkorhoz. Ennek része a koruknak megfelelő szexuális edukáció, hiszen ennél hatásosabb eszköz nincs a gyermekkori abúzusok és visszaélések (ideértve valamennyi bántalmazási formát) megelőzésére.

A gyermekekkel koruknak megfelelően és hétköznapi témákat is használva fontos a szexualitásról beszélni. Ehhez célszerű azt észben tartani, hogy a szexualitás nem egyenlő a szexszel, hanem annál sokkal több. Fontos olyan nehéz dolgokról is beszélgetni, mint a bántalmazás vagy az erőszak. A gyermek életkorához igazodva, az aktuális eseményekhez kapcsolódva, az ő érdeklődését és kérdéseit követve és arra reagálva viszont nagyon fontos muníciót adhatunk nekik ahhoz, hogy ne váljanak áldozattá (se elkövetővé).

Magyarországon sajnos kevés olyan szakember van, aki gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés ügyekre specializálódott. A legtöbb ilyen, gyakorlattal is rendelkező szakértő jelenleg az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat (OGYSZ) által működtetett Meghallgató és Terápiás Központoknál dolgozik. Jelenleg öt ilyen központ van az ország különböző régióiban. Elsődlegesen őket ajánljuk, ha tájékoztatásra és segítségnyújtásra van szükség.

Bármelyik lehetőséget is választja valaki, a legfontosabb, amit minden esetben el kell kerülni, az az, hogy ne tegyünk semmit. Hiszen a csend és a hallgatás mindig a bántalmazót segíti.

  

9. Hogyan lehet észrevenni, ha egy gyermek feltételezhetően szexuális bántalmazás áldozata?

  

A szexuális bántalmazásnak mindig van olyan jele, amelyet észre lehet venni. Ezek lehetnek nyilvánvaló testi tünetek, mint például viszketés, fájdalom vagy sérülés a nemi szervek környékén, nemi betegségek, terhesség, hirtelen súlycsökkenés vagy súlygyarapodás. A gyermek viselkedésében is változások jelentkezhetnek, amelyek megnyilvánulhatnak feltűnő magatartásváltozásban vagy visszahúzódóbb viselkedésben a korábbiakhoz képest. Előfordulhatnak tanulási vagy koncentrálási nehézségek, az iskolai teljesítmény romlása, a kortárs és más társas kapcsolatokból való visszahúzódás, az érdeklődés elvesztése, korai iskolába érkezés, félelem a hazameneteltől, illetve túlszexualizált viselkedés, amely megjelenhet a kortársakkal való játékban (különösen óvodás korosztálynál), rajzokban vagy elmesélt történetekben. Kamaszoknál gyakoribb az önbántalmazás és akár az öngyilkossági kísérlet is. A mentális változások között megfigyelhető a csökkent önértékelés, a bűntudat és szégyen fokozódása, álmatlanság, rémálmok, szorongás és nyugtalanság.

  

Ha egy gyermek feltűnően visszahúzódik az érintéstől, kerüli a testi kapcsolatot azokkal is, akikhez eddig gondolkodás nélkül odabújt, lehet, hogy valamilyen kellemetlen élmény érte. A kamaszodás velejárója, hogy a gyermekek nem feltétlenül a szüleikhez akarnak bújni, de ettől még nem utasítják el agresszívan a családban megszokott érintést, azt, hogy megöleljék.

Előfordul, hogy a szexuálisan bántalmazott gyermek minden átmenet nélkül tisztaságmániássá válik. Megpróbálja lemosni magáról a szennyet, amit valaki más rakott rá. Ok nélkül fertőtlenít mindent, különösen saját magát.

Az is lehet, hogy szexuális játékokat kezdeményez társaival, vagy akár felnőttekkel is provokatívvá válik. Lehet, hogy ennek hátterében olyasmi áll, amit látott, és nem tud jól értelmezni, de ha ez a viselkedés többször is előfordul, akkor meg kell keresni ennek az okát, akár szakember bevonásával.

   

10. Mit tehetek szülőként, hova fordulhatok, ha azt sejtem, hogy a gyermekem érintett?

   

Ha valakit szexuálisan bántalmaznak, de ezt senki nem veszi észre, vagy senki nem hisz neki, súlyos terhet cipel. Nyomot hagy a viselkedésén, lelkileg – és sokszor testileg is – megbetegedhet. A már megtörtént erőszakot nem lehet meg nem történtté tenni. De ha a gyermek magára marad ezzel az élménnyel és a senkinek el nem mondható titkával, az még nehezebben gyógyuló nyomot hagy, mint maga az abúzus. A legfontosabb tehát, hogy vegyük észre, ha baj van, és hallgassuk meg a gyermeket. A meghallgatás azt jelenti, hogy nem szakítjuk félbe, hagyjuk, hogy a saját szavaival és a saját tempójában mondja el, hogy mi történt. Nagyon fontos, hogy ne hibáztassuk a gyermeket, vegyük komolyan, amit mond, higgyünk neki, és ne bagatellizáljuk a történetet (pl. „Nem kell olyan nagy ügyet csinálni ebből, hogy megfogja a fenekedet, mindenkivel ezt csinálja”, „Ne legyél olyan érzékeny, örülj, hogy foglalkozik veled.”).

  

11. Milyen lépéseket szükséges megtennünk ilyen esetben? Hova fordulhatunk?

  

Ha kérdése van vagy tanácstalan egy helyzet megítélését illetően, ha tudomása van róla, hogy környezetében egy gyermek vagy felnőtt bajba jutott, ha felmerül a bántalmazás, rossz bánásmód, erőszak gyanúja, ha a környezetében nehéz, kilátástalan élethelyzetet érzékel, vagy ha aggódik egy gyermek biztonságáért, akkor az ún. Gyermekvédő Hívószám is hívható (+36 80 21 20 21).

Ha felmerül a gyermekbántalmazás gyanúja, fontos, hogy jelezzük a megfelelő hatóságnak, amelynek minden jelzést meg kell vizsgálnia. A jelzés célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermeket érő elhanyagolásra, nem megfelelő nevelésre, bántalmazásra, illetve a gyermek magatartásában észlelt aggodalomra okot adó dolgokra. A jelzésnek a gyermekről kell szólnia, és arról, hogy a felnőtt vagy szakember mit tapasztalt a gyermekkel kapcsolatban (mit mesélt, hogyan viselkedett, milyen fizikai tünetet mutatott).

  

A jelzést névtelenül is meg lehet tenni laikusként az alábbi intézmények bármelyike felé:

  

• Gyermekjóléti Szolgálat és Központ:

Újbudai Humán Szolgáltató Központ

1117 Budapest, Bogdánfy utca 7/d

Telefon: +36 1 688 6990

Weboldal: https://uhszk.ujbuda.hu/

Újbudai Humán Szolgáltató Központ Krízisvonal: +36 30 459 5090

   

• Rendőrség:

Országos Rendőr-főkapitányság

Telefon: 107 vagy 112

Telefontanú Szolgálat: 06 80 555 111 (Névtelenül lehet bejelenteni bűncselekményt)

BRFK SMS-vonal hallássérülteknek: +36 20 900 0107

BRFK XI. Kerületi Rendőrkapitányság

1113 Budapest, Bocskai út 90.

Postacím: 1518 Budapest, Pf. 13

Telefon: +36 1 381 4300

E-mail: 11rk@budapest.police.hu

 

• Kormányhivatal:

Budapest Főváros Kormányhivatala

XI. kerületi Hivatal Gyámügyi Osztálya

1117 Budapest, Prielle Kornélia utca 4/b

Telefon: +36 1 896 4367

E-mail: gyamugy@11kh.bfkh.gov.hu

Weboldal: https://kormanyhivatalok.hu/

Iskolában/óvodában a szociális segítő (az intézményben ki kell, hogy legyen függesztve a neve, elérhetősége, de ha nincs, a vezetőségnek tudnia kell).

  

12. Sokkal több ilyen esetről hallani az elmúlt időszakban. Ez miért van?

   

A gyermekek elleni szexuális bántalmazás aggasztó gyakoriságának hátterében több tényező is áll. Egyrészről többet beszélünk róla, a fokozott tudatosság és a nyíltabb kommunikáció során több esetről lehet tudomásunk. Ugyanakkor továbbra is igaz, hogy a szexuális bántalmazás sok helyen még mindig tabutéma, így a valódi előfordulásról még mindig nagyon kevés információnk van.

A digitális eszközök terjedése, azok korlátlan használata növeli a gyermekek sebezhetőségét. Az online platformokon könnyebben hozzáférhetők, és az elkövetők névtelenség mögé bújva könnyebben közel kerülhetnek hozzájuk. Az online grooming (gyermekek manipulációja szexuális célokra) egyre elterjedtebb.